Csoda egy nagyszombati kórházban. A 80 éves nő tüdőszellőztetésen feküdt, most már alig várja az otthonát
Anna asszony 28 egész napot töltött mesterséges alvásban. Pontosan Anna asszony, aki ma már nagyon várja az otthonát. "Örülök, hogy egyáltalán élek" - mondta Anna asszony. Anna asszony nem emlékszik az osztályon tartózkodására, az orvosok szerint ez egy kis csoda. Dunaszerdahelyről a nagyszombati kórházba szállították. Utoljára emlékszik, hogy a fürdőben tartózkodott. Sok más beteghez hasonlóan ő sem volt a legszorosabb és személyesebb kapcsolatban családjával, azaz lányaival - morvaországi orvosokkal.
A főnővér elmondta, hogy itt nem volt egyetlen mentős, aki megtagadná a szolgálatot ebben az osztályon. És annak ellenére, hogy emellett érzelmi támadás is. "Van olyan betege, akivel beszélget, aki non-invazív lélegeztetésen van, alig várja otthonát, és másnap intubáltnak találja, és nem éli túl. Ezekben a pillanatokban az ápolók sokat tapasztalnak." Danka Lančaričová, a Nagyszombati Egyetemi Kórház Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztályának vezető ápolója beszélt.
Minden szempontból nehéz. Például a pozicionálás, mivel a hasi helyzet sok beteg számára megfelelőbb. A személyzetnek néhány fejlesztéssel kellett előállnia. Például azt tapasztalták, hogy a valamihez használt tapaszoknak nincs a légzőkészüléktől összenyomott orra. Megtalálták azt a módszert is, hogy leírják a betegek értékeit, hogy ne kelljen jegyzeteket készíteniük azokról a papírokról, amelyek fertőzőek lehetnek.
A mentősök azt is megállapították, hogy bár csak tiszta üveg választja el őket, telefonon kell beszélniük. A csöveket már nem távolítják el az osztályról. Már bennük van egy vérgázelemző. Az ápolók igyekeznek pszichológiai támaszt nyújtani azoknak a betegeknek is, akik nem tolerálják a környezetet, különösen, ha még rosszabb helyzetben vannak körülöttük. Ezeknek az egészségügyi szakembereknek köszönhetően a betegek számíthatnak a leggyakoribb és mégis ritka dolgokra. "Ősz van, van kertem, van házam" - tette hozzá Anna asszony.