kezelhetünk

A depressziós rendellenesség az egyik leggyakoribb mentális rendellenesség. Ez egy súlyos betegség, amely a lehetséges öngyilkossági kísérletek miatt magas halálozási kockázattal jár. És ez egyike azoknak a betegségeknek, amelyek leginkább érintettek lakosságunk fogyatékosságában.

Mindannyian ismerünk és már tapasztaltunk átmeneti szomorúsági érzéseket, csalódottsági állapotokat, sírást, mentális kényelmetlenséget, amelyek megfelelő válaszként szolgáltak egy stresszes élet eseményre, a stresszre adott reakcióra, a szeretett személy elvesztésére stb. Ezek pszichénk fiziológiai állapotai voltak, ettől azonban meg kell különböztetnünk a betegség állapotait, amelyek vagy hosszú távú, vagy gyakran visszatérő kóros hangulatváltozás, azaz depressziós rendellenesség.

A depressziós rendellenességek életkori előfordulása 5-20% között mozog. A depressziós rendellenességek éves előfordulása férfiaknál 1%, nőknél 2-3%. A depressziós rendellenességek kétszer olyan gyakoriak a nőknél, mint a férfiaknál. A depresszióval sokkal gyakrabban találkozunk szomatikus betegségekben szenvedőknél. A depresszió előfordulása a daganatos betegeknél akár 22-33%, hirtelen stroke után 33%, miokardiális infarktus után pedig 45%.

Etiológia

A depresszió olyan betegség, amely az egész emberi test működéséhez kapcsolódik, amint azt a kapcsolat és számos testi betegségben való előfordulás is bizonyítja. A megfelelően kezelt depressziós rendellenesség maga a szomatikus betegség prognózisát is javíthatja. A fizikai betegséggel kapcsolatos depresszió társbetegségként vagy tüneti depresszióként fordulhat elő, azaz a depresszió a fizikai betegség egyik tünete (pl. Hypothyreosis), de a depresszió iatrogén szövődményeként fordulhat elő egy fizikai betegség kezelésében. (pl. interferon, kortikoszteroidok, metildopa) és végül a depresszió adaptív rendellenességként jelentkezhet a stresszre, a fájdalomra vagy a testi betegség társadalmi következményeire adott válaszként.

Klinikai kép

A depressziós beteg nem képes megfelelő szemkontaktust elérni, gyakran sóhajt vagy sír, és elhanyagolt megjelenésű lehet. A megnyilvánulások intenzitása szerint enyhe, közepes és súlyos depressziós epizódot különböztetnek meg, míg egy súlyos depressziós epizód a valósággal való zavart érintkezéssel is összefüggésbe hozható. Az egyes depressziós rendellenességeknek azonban vannak közös klinikai megnyilvánulásai is.

Gyakori tünetek:

  • hangulatváltozás és affektív reaktivitás: szomorúság, csökkent motiváció, érdeklődés és az öröm megtapasztalásának elvesztése, üresség, reménytelenség, szorongás, feszültség, ingerlékenység, hangulatváltozások a nap folyamán, különösen reggel a depresszió és a szorongás,
  • gondolkodási és szellemi teljesítményzavarok: csökkent önértékelés, bűntudat, indokolatlan megbánás, öngyilkossági gondolatok, figyelemzavar, határozatlanság, memóriazavar,
  • pszichomotoros rendellenességek: lassú mozgás, kábultság, gyenge arckifejezés, néha nyugtalanság vagy izgatottság,
  • szomatikus tünetek: kora reggeli ébresztő álmatlanság vagy ritka hiperszomnia, étvágytalanság vagy ritkán növekvő étvágy, csökkent érdeklődés a szexuális aktivitás iránt, fájdalom, emésztési zavarok, kardiovaszkuláris és számos vegetatív nehézség.

A depresszió formái a beteg túlélése szempontjából:

  • Depresszív reakciók: a beteg nem érzi bizonyos élethelyzetek megoldását, nem kezeli a feladatokat, feladatokat, azzal vádolják (automatikus provokáció), hogy már nem tud úgy működni, mint korábban.
  • Neurotikus depresszió: a depresszió neurotikus tüneteken keresztül nyilvánul meg.
  • Depresszív epizód: a beteg nem képes megtalálni bánatának okát, nincs olyan fizikai betegség, amely mentális nehézségekkel járna, van egy pszichomotoros depresszió, adynamia, kirekesztés. Ebben az esetben észrevesszük a depresszió dinamikáját, függetlenül attól, hogy a depressziós epizód előfordult-e már korábban, akkor ez visszatérő depresszióról van szó, vagy a depresszió egy bipoláris affektív rendellenességben van jelen.
  • Dysthymia: a betegek életük nagy részében szinte kiszolgáltatottak, hajlamosak a sírásra, töprengenek és zárkózottabbak.

Diagnosztika

Itt bemutatjuk az MKCH-10 szerinti diagnosztikai kritériumokat a depressziós epizód, a visszatérő depressziós rendellenesség és a Dysthymia esetében.

Depressziós epizód (F 32)

Az első tünetek közé tartoznak az alvászavarok, az idegesség, a koncentráció hiánya, az érdeklődés csökkenése, néha fejfájás, étvágytalanság, fogyás. A depresszió pszichotikus formái leírják a Cotard-szindróma jelenlétét - a hipokondriás, a negatív és az örökkévalóság téveszméit.

Diagnosztikai kritériumok az MKCH-10 szerint
A. Az epizódnak legalább 2 hétig kell tartania.
B. A betegnek soha nem volt hipomániás vagy mániás epizódja.
C. A rendellenességet nem pszichoaktív szerek (alkohol és más drogok) használata okozza, és nem más szerves mentális rendellenesség is.

Más tünetek szerint a depressziós epizódok négy alapvető típusát ismerjük fel: enyhe, közepes, súlyos és súlyos, pszichotikus tünetekkel.

D. A depressziós hangulat a legtöbb nap és szinte minden nap jelen van.

  • érdeklődés vagy öröm elvesztése az élvezetes tevékenységek iránt
  • csökkent energia vagy fokozott fáradtság

E. Az önbizalom elvesztése.

  • indokolatlan megbánás vagy indokolatlan bűnösség
  • ismételt gondolatok a halálról vagy az öngyilkosságról
  • csökkent gondolkodási, koncentrációs képesség, határozatlanság, habozás
  • csökkent pszichomotoros tempó (néha izgatottság)
  • alvászavarok
  • csökkent étvágy (csökkent súly)

F. Nem pszichotikus formában téveszmék, hallucinációk, kábulat nem lehetnek jelen.
G. Pszichotikus formában viszont téveszmék, hallucinációk és stupor fordulnak elő (vagy legalább egyikük).

Nál nél könnyű forma a D csoportból 2, az E csoportból egy vagy több tünet van.
Nál nél mérsékelt forma legalább két tünetnek kell lennie a D csoportból és az E csoportból annyi tünet, hogy összes számuk (E + D) legalább hat.
Nál nél súlyos nem pszichotikus forma mindhárom D tünet és az E csoport úgy jelentkezik, hogy az összes számuk legalább nyolc legyen.
Nál nél pszichotikus forma a tünetek számának jelen kell lennie, mint a súlyos nem pszichotikus formában, és ezen felül a G csoport tünetei is jelen vannak.

Kiújuló depressziós rendellenesség (F 33)

Diagnosztikai kritériumok az MKCH-10 szerint
A. A múltban volt legalább egy depressziós epizód.
B. Az előző depressziós epizód legalább 2 hónappal megelőzte a jelenlegi epizódot.
C. A múltban soha nem volt hipomán vagy mániás epizód.
D. Az epizódot nem pszichoaktív szerek vagy szerves mentális rendellenesség okozza.

A depressziós epizódhoz hasonlóan itt is felismerünk egy enyhe (F 33.0), közepes (F33.1), súlyos pszichotikus tünetek nélküli (F33.2), egy súlyos epizódot pszichotikus tünetekkel (F33.3) és egy remissziós formát ( F33.4).

Dysthymia (F 34.1)

Ez egy állandó hangulati rendellenesség, valamint a ciklothymia. A rendellenesség fiatalabb és középkorú korban kezdődik, kúszó kezdete van, gyakran a depresszió súlyosabb formáivá alakul, majd diagnosztizáljuk a visszatérő depressziós rendellenességet.

Diagnosztikai kritériumok az MKCH-10 szerint
A. A meghibásodásnak legalább két évig kell tartania.
B. Ebben az időszakban a depressziós hangulat állapotai ismételten visszatérnek, és a köztük lévő időszakok nagyon rövidek.
C. A depressziós hangulati állapotok nem felelnek meg a visszatérő depressziós rendellenesség diagnosztikai kritériumainak.
D. A depresszió alatt a következő tünetek közül legalább háromnak kell előfordulnia:

  • az energia vagy az aktivitás csökkenése.
  • önbizalomvesztés
  • koncentrációs rendellenességek
  • hajlamos a sírásra
  • a szexuális és más kellemes tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése
  • reménytelenség érzése
  • nem képes megbirkózni a mindennapi problémákkal
  • szociális visszahúzódás
  • kevesebb kommunikativitás

Differenciáldiagnosztika

  • Adaptív reakció: a depressziós rendellenesség az adaptív rendellenességhez képest túlzott intenzitással és hosszabb ideig tart.
  • Szorongási zavar
  • A demencia kialakulása: A depressziós tünetek (koncentrációs nehézségek, másodlagos memóriaproblémák, határozatlanság) hasonlíthatnak a demenciára, amelyet pszeudodementiának hívunk. A depressziós betegek feledékenységről panaszkodnak, míg a demens betegek megpróbálják leplezni a memória problémáit.
  • Farmakogén depresszió
  • Alkohol okozta depresszió: az alkoholfogyasztás a depressziós rendellenességek egyik szövődménye, főleg férfiaknál, fontos az időmutató, a depresszió is lehet másodlagos, alkohol által kiváltott depresszió, az elsődleges depressziót az alkoholfogyasztás időbeli lefutása bizonyítja csak affektív rendellenesség, amikor a depressziós tünetek fennállnak. hosszan tartó absztinencia, az elvonási kezelés alatt a másodlagos depresszió legfeljebb egy hónapig tart.
  • Más pszichoaktív anyagok által okozott depresszió
  • Bánat egy szeretett ember elvesztése miatt: bánatban a veszteség és az üresség érzése áll az élen (míg depressziós rendellenességben inkább az depressziós hangulat, az öröm átélésének képtelensége áll előtérben), a gyászban fellépő diszfória viszonylag gyorsan eltűnik, jön a közeli ember gondolataival és gondolataival kapcsolatos hullámokban az önkritikus pesszimista kérődzés nincs jelen a bánatban, az önértékelés valóban megmaradt
  • Szerves eredetű depresszió
  • Depresszió skizofrénia esetén - a családi és személyes előzmények, a betegség lefolyása és a gyógyszeres kezelésre adott válasz segíteni fog a differenciáldiagnózisban.
  • A skizoaffektív rendellenesség depressziós formája
  • Depresszió a személyiségzavar összefüggésében

Következtetés

Pszichoterápiás szempontból a depressziós tünetek az életproblémák egyik megoldásának tekinthetők. Más tünetekhez hasonlóan akkor is jelentkeznek, amikor az ember egészségesebb, racionálisabb és ezáltal nem patológiás megoldásokat mutat be, vagy ha egy személy nem képes megtalálni és alkalmazni őket. Általában depressziós reakcióra hajlamos egyéneknél vannak jelen. A depressziós tünetek ritkán érintik csak az egyént és jellemét. Általában tágabb háttérrel rendelkeznek, nevezetesen a család, a partner, a munka és néha a társadalom egésze. A depresszió kezelésében a családi háttér gyakran döntő befolyással bír. A család hozzáállása gyakran döntően befolyásolja az eredetet, de különösen a mentális tünetek fenntartását.