A dilatált kardiomiopátia ("cardio" = szív; "myo" = izom; "patia" = betegség) az egyik leggyakoribb szívbetegség a kutyáknál. Hatással van a szívizomra (szívizom), amely elveszíti normális összehúzódási képességét. A DCM elsősorban a szív bal oldalát érinti (a bal oldal a vért a testbe pumpálja), különösen a bal kamrát. Mivel a szívizom nem képes az összes vért kiüríteni a szív bal oldalából, a bal kamrában, az átriumban és a bal szívbe vért szállító tüdőerekben halmozódik fel. Ez a szív megnagyobbodásához vezet a nem hatékony szivattyúzás kompenzálása érdekében.
A vér felhalmozódása miatt bal oldali pangásos elégtelenség és tüdőödéma (folyadék a tüdőben) jelentkezik. Ez nemcsak a DCM-ben fordul elő, hanem más, a bal oldalt érintő szívbetegségekben is.
Ritkábban a DCM a jobb kamrára is hatással lehet. Ezután a vér a jobb oldalon felhalmozódik (a vért a testből szállítják és a tüdőbe kényszerítik), ami jobb oldali pangásos szívelégtelenséghez vezet. Ebben az esetben a folyadék felhalmozódik a hasban (ascites) és a mellkasban (pleurális effúzió).

Ritka esetekben a DCM a szív mindkét felét érinti.

Melyik fajtákat veszélyezteti a DCM?
Számos olyan fajta létezik, amely genetikailag hajlamos a DCM-re, mint például a dobermán, a dog, a boxer, a newfoundlandi, a portugál vízi kutya, a dalmát és a cocker spániel. A genetikai tesztek néhány egyetemen kutatási fázisban vannak, és nem terjednek ki a betegségek teljes spektrumára.

A DCM nem csak az említett fajtáknál fordul elő. A leggyakrabban a nagy és gigantikus fajtákat érintik, de kisebb kutyáknál és macskáknál is előfordulnak.

betegség stádiumától

Mi okozza a DCM-et?
A DCM határozottan örökletes betegség, mivel egyes fajtákkal szoros kapcsolatban áll. Genetikai teszteket azonban még nem fejlesztettek ki, és a DCM-ért felelős géneket sem sikerült azonosítani. Feltételezzük, hogy felfedezésük után az egyes fajtákra jellemzőek lesznek.

Bizonyos esetekben a DCM alultápláltság következtében alakulhat ki. A taurin egy aminosav, amely a szívizom megfelelő fejlődéséhez és működéséhez szükséges. DCM alacsony taurin diéták, például vegetáriánus étrend fogyasztása esetén fordulhat elő. Akkor a kiegészítése a helyén van. Egyes fajták, mint például a cocker spániel és a newfoundlandi kutya hajlamosak a taurinhiányra, valószínűleg anyagcseréjének hibája miatt. A szupemantizálás után azonban nem minden esetben javul. Doberman és a nagy dán nem szenved a DCM ezen formájától. Egyes macskáknál azonban előfordulhat, bár ma már valószínűtlen, mivel a taurin minden minőségi kereskedelmi macskaeledelben kiegészül.

Az L-karnitin egy másik aminosav, amely részt vesz a DCM képződésében az emberekben. Szükség van a szívizom sejtjeiben az energiatermeléshez, amelyet az összehúzódás során felhasználnak. Eddig csak egy kis boxer tanulmány készült az L-karnitin szerepéről a DCM kutyák fejlődésében.

Esetenként a DCM toxinokat okozhat. A leggyakoribb a doxorubicin, amely kemoterápiás kezelés, amelyet többféle daganat kezelésére használnak. A fertőző okok ritkák. A DCM parvovírussal fertőzött kölyökkutyákban 2-4 hetes korban alakulhat ki. Az oltás miatt ezek az esetek valóban ritkák. A Chaga-kór (trypanosomiasis) DCM-et is okozhat azokon a területeken, ahol előfordul (Texas, Mexikó).

Milyen tünetei vannak a DCM-nek?
A tünetek a fajtától és a betegség stádiumától függően változhatnak. Étvágytalanság, fakó íny, megnövekedett pulzusszám, köhögés, nehézlégzés, gyengeség és ájulás a leggyakoribb. A légzési problémákat a vér felhalmozódása és az azt követő folyadék átadása a tüdőbe okozó tüdőödéma okozza. Ha a szív jobb oldalán van, a folyadék felhalmozódik a hasban (ascites) vagy a mellkasüregben (pleurális effúzió). A gyengeséget vagy összeomlást általában aritmiák vagy csökkent szívteljesítmény okozza. Egyes fajtákban hirtelen halál vagy ájulás más tünetek nélkül is előfordulhat.

A DCM diagnosztizálása?
A DCM diagnosztizálása bonyolult lehet. Kétféle diagnózist ismerünk fel: (A) klinikailag egészséges kutya rutinvizsgálata során (pl. Tenyésztési program része) és (B) szívbetegség klinikai tüneteivel rendelkező kutya vizsgálata során.

DCM szűrővizsgálatok:
Számos lelkiismeretes tenyésztő és tulajdonos megvizsgálja háziállatait szívbetegség szempontjából, hogy minimalizálják ezeknek a betegségeknek az utódaikba való átterjedésének kockázatát. A vizsgálat típusának megválasztása a fajtától és a betegség stádiumától függ.

Az első lépés egy jó klinikai vizsgálat. A legtöbb esetben a megállapítás normális. Az állatorvos ritkán észlelhet aritmiát (szívritmuszavar). A bokszolók és a dobermansok számára a DCM korai stádiumának diagnosztizálásának legjobb módja a 24 órás EKG monitorozás, amely olyan szívritmuszavarokat képes felismerni, amelyek megakadályozzák a szívizom kontraktilitási rendellenességeinek egyéb tüneteit. Az echokardiogram (a szív ultrahangvizsgálata) a klinikai tünetek megjelenése előtt is segít a DCM-mel rendelkező kutyák felderítésében, bár a betegség enyhe fokú kutyáinak egy része nem biztos, hogy egyértelműen megállapítja. Ideális, ha a vizsgálatot képesített állatorvosi kardiológus végzi.

Diagnózis klinikai tünetekkel rendelkező kutyáknál:
Kutyájának, tüneteinek és fajtájának klinikai vizsgálata a DCM gyanújához vezethet. A DCM diagnózisát alátámasztó vizsgálatok az EKG (elektrokardiogram) és a mellkas röntgenvizsgálata (röntgenvizsgálat). Az EKG segítségével aritmiát és/vagy megnövekedett pulzusszámot észlelhetünk.A mellkas röntgenfelvétele megnagyobbodott szívet és/vagy folyadékot tárhat fel a tüdőben vagy a mellkasban. Néhány kutyának normál röntgensugárzása lehet, de EKG-aritmiája van. Ezek a kutyák a DCM korai szakaszában lehetnek.

A szívelégtelenség jeleivel rendelkező kutyáknál echokardiográfiára van szükség a DCM diagnózisának megerősítéséhez. Ennek a vizsgálatnak köszönhetően az orvos képes felmérni a szív belső szerkezetét és megbecsülni annak funkcionalitását. A szív kontraktilitásának csökkenése azt jelenti, hogy a beteg DCM-ben szenved. Állatorvosa bizonyos esetekben vérvizsgálatokat is végezhet az étkezési rendellenességek vagy a fertőző betegségek kimutatására.

Hogyan kezelik a DCM-et?
A kezelés az egyes betegek klinikai tünetein alapul. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a vízhajtók, az ACE-gátlók és a digoxin. Újabb gyógyszerek, például pimobendan is ajánlottak a DCM kezelésében. A táplálkozási DCM-ben specifikus változásokat írnak elő a táplálkozásban. Jobboldali szívelégtelenségben szenvedő betegeknél a hasban és/vagy a mellkasüregben felhalmozódott folyadékot eltávolítják az életminőség javítása érdekében.

Az új kezelési módszerek, mint például az őssejtterápia, még mindig vizsgálat alatt állnak, és a nyilvánosság számára nem állnak rendelkezésre.

A DCM emberben szívátültetést hajt végre, de ez a módszer az állatorvosi betegek számára nem áll rendelkezésre, mert egy másik állat leölését igényelné (embereknél a donorok az autóbalesetek leggyakoribb áldozatai). Egyetlen állatorvos sem végez szívátültetést. Egyéb műtéti eljárások értékelése folyamatban van, de jelenleg egyiket sem alkalmazzák a gyakorlatban.

Mi a prognózisa a DCM-ben diagnosztizált kutyának?
Sajnos a DCM a legtöbb esetben progresszív, irreverzibilis és végső soron végső betegség. A túlélés függ a betegség stádiumától, fajtájától, a DCM típusától és a tulajdonos és az állat általi kezelés betartásának képességétől. A macskák taurinhiánya által okozott DCM-ben annak kiegészítése biztosítja a teljes gyógyulást. Meghosszabbítja a túlélést a kutyáknál, de néhány egyednél néhány év múlva megismétlődik.

A DCM lassan előrehaladó betegség. Ha korán diagnosztizálják, a beteg több évig élhet, amíg a klinikai tünetek egyáltalán nem jelentkeznek. Dobermansban a DCM-ben szenvedő betegek 30% -a hirtelen halálba belehal, anélkül, hogy bármilyen más tünete jelentkezne.
Amikor a betegség tünetei kialakulnak, a gyógyszeres terápia meghosszabbíthatja a beteg túlélését. A DCM klinikai tüneteivel rendelkező dobermannok átlagos túlélési ideje 2-3 hónap. A pimobendámmal ez az időszak egy évre meghosszabbodik.

Valahogy megakadályozhatom a DCM-et, vagy lassíthatom a progresszióját?
Jelenleg nincs olyan terápia, amely visszafordíthatná a DCM kialakulását (kivéve a taurin-hiány miatti DCM-et). Fontos, hogy olyan vonalakon tenyészjen, amelyeket a DCM nem érint, hogy csökkentse az utódokba történő átvitel kockázatát. A genetikai tesztek értékesek lesznek ebben a tekintetben. Bár a kezelés nem tudja megakadályozni a végét, javíthatja és meghosszabbíthatja az életet.

És mi a helyzet a kiegészítő táplálkozással?
A multivitamin-készítményeket, az ásványi anyagokat, a Q10 koenzimet és a különféle növényi készítményeket tesztelték a DCM-terápiában, de valójában egyik sem bizonyította, hogy segítene vagy sem. A legjobb, ha konzultál az állatorvossal e termékek használatáról.