Lila
Alkalmazottaink olyan étteremben étkeznek, amely nem áfafizető. Havonta havonta kapunk ebédet. Az ebéd ára 2,60 euró.
Számításunk
55% 1.43
alkalmazott 1.15
közreműködik. SF 0,02
összesen 2,60
Azt hiszem, ezekért az ebédekért is áfát kellene fizetnünk. azaz alkalmazott 1,15 x 1,20, azaz 1,38 €.
A könyvelő biztosítja, hogy a biztosított ebédek után nem fizetnek áfát.
Szerintem csak ÁRAK vásárlása esetén van pl. az ACCOR Szlovákiától. Mert értékes tárgyakat is árulnak
ÁFA nélkül. Kérem tanácsot, köszönöm
Aljok
akkor a DRSR a következőképpen reagált (2007-ben kérjük, ellenőrizze az időszerűséget):
"Kérdés:
Az ingyenes étkeztetés ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül a 9. § (1) bekezdése értelmében.?
A válasz:
Az áfatörvény 9. § (3) bekezdése szerint az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás az adóalany vagy alkalmazottai személyes fogyasztására vagy az adózó üzleti tevékenységétől eltérő célra történő ingyenes szolgáltatásnyújtásnak minősül. Az adózó vendéglátó-ipari szolgáltatásokat más személyektől szerez be, de ezekért a szolgáltatásokért nem követel fizetést a munkavállalóktól, vagyis nem tekinthető vendéglátóipari szolgáltatónak az áfatörvény 9. §-ának (4) bekezdése értelmében, mert nem vásárol személyek nevében, és az áfa törvény 9. § (3) bekezdése szerinti eljárás ebben az esetben nem vonatkozik az adózóra.
Ha a fentiekkel összefüggésben az adózó vendéglátóipari szolgáltatásokat vásárol az adózóktól, akkor az áfatörvény 49–51. §-ai értelmében nem jogosult levonni az adót. "
2012 júliusától frissítve találtam:
3/Vendéglátás ingyenes szolgáltatása
A munkáltató, az áfafizető ingyenes étkezést biztosít alkalmazottai számára, az ételeket pedig az adófizető étteremben vásárolják meg. A munkáltató az étkezés egy részét ráfordításként számolja fel, a fennmaradó részt a szociális alap fizeti. A munkáltató semmilyen kártérítést nem követel alkalmazottjától. Munkavállalói számára ingyenes étkeztetési szolgáltatás nyújtása ellenérték fejében nyújtott szolgáltatásnak minősül, és ha igen, akkor a munkáltató adólevonásra jogosult?
A vendéglátó-ipari szolgáltatások nyújtása során meg kell különböztetni, hogy a munkáltató - az adófizető biztosítja-e ezeket a szolgáltatásokat alkalmazottainak:
térítés ellenében vagy ·
díjmentes.
A 9. § (4) bekezdése szerint Az áfatörvény 3. §-a alapján az ellenérték fejében nyújtott szolgáltatás a (2) bekezdésben foglaltaktól eltérő szolgáltatás ingyenes szolgáltatásának minősül az adózó vagy alkalmazottai személyes fogyasztására vagy az adózó üzleti tevékenységétől eltérő célra. 9. § (4) bekezdésének szövege szerint A 2010. január 1-jétől hatályos héatörvény 4. §-a szerint, ha az adóalany szolgáltatásnyújtást vásárol egy másik személy számára a nevében, akkor azt kell alkalmazni, hogy ez az adóalany maga kapta meg a szolgáltatást, és maga nyújtsa be. Az idézett rendelkezés szerint azokat az eseteket is értékelni kell, amikor az ajánlatkérő nem követeli a beszerzett szolgáltatásért fizetést.
Ha a munkáltató vendéglátóipari szolgáltatásokat vásárol a nevében a munkavállalók érdekében, a munkáltató a 49. § (2) bekezdése alapján adó levonásra jogosult. 2. §-át, és ezt követően alkalmazza a 9. § 4. § a 9. § (4) bekezdésével összefüggésben Törvény 3. §-a miatt abból a tényből adódóan, hogy az említett szolgáltatásokat ingyenesen nyújtotta, és a szolgáltatások megvásárlásakor a munkáltató adókedvezményt alkalmazott. Az adóalap a 22. §. Az áfa-törvény 5. -a, a beszerzett szolgáltatás költségeit képviselő összeg. Ha a munkáltató nem vonja le az adót az alkalmazottai vendéglátó-ipari szolgáltatásainak beszerzéséből, akkor elfogadható a 9. § (4) bekezdésének alkalmazása mellőzése. 4. § a 9. § (4) bekezdésével összefüggésben Az Áfa törvény 3. -a.