Tudjuk, hogy a cukor nem tesz jót nekünk, de valahányszor a nyelvünk megérint valami édeset, többet akarunk. Tehát mi az oka annak, hogy a cukor vonz minket, bár nincs rá szüksége?
Már egészen kicsi kortól előre beállítottuk, hogy édes ízt kapjunk. Az 1970-es években teszteket végeztek apró gyerekeken, hogy megerősítsék, amit ma tudunk. A teszteket az alábbiak szerint hajtottuk végre. A kisgyerekeknek édes, savanykás és sós ízeket kínáltak. Az édességek elfogyasztása után a gyerekek pozitív tapasztalatok jeleit mutatták, például mosolyogtak és megnyalták az ajkukat.. Savanykás és forró íz után szorosan becsukták ajkukat, ráncolták az orrukat, és kidugták a nyelvüket. Tehát az eredmények egyértelműek voltak. Az újszülöttek és a csecsemők veleszületetten preferálják az édes ízt.
A cukorral való szerelmi kapcsolatunk azonban ugyanolyan rossz lehet, mint a dohányzás vagy a sok alkohol fogyasztása nekünk. Amikor cukrot eszünk, a nyelv, a hasnyálmirigy és a belek édességreceptorait két egyszerű cukortípus, a glükóz és a fruktóz érzékeli. Ezek a cukrok természetesen megtalálhatók a gyümölcsökben, egyes zöldségfélékben és az asztali cukorban. Ezeket a cukrokat a tésztához is hozzáadják és iparilag feldolgozott élelmiszerekbe. A test szereti a glükózt, mert sejtjeink energetikailag függenek tőle, és amikor a glükóz elkezd bejutni testünkbe, a hasnyálmirigy válaszként inzulint kezd termelni. Az agy megérti, hogy metabolizáljuk azt, amit éppen ettünk, és elmondja a testünknek, hogy annál kevésbé vagyunk éhesek. A glükózzal ellentétben a fruktózt csak a máj metabolizálja, és mivel a test nem tudja felhasználni az összes kapott energiát, a test még több energiát tart meg zsírraktárak formájában.
A fruktóz kommunikációja az aggyal félrevezető lehet. A gyümölcsökben és zöldségekben lévő rost nélkül van egy pillanat, amikor a leptin, a jóllakottság érzéséért felelős hormon, nem tudja ellátni a funkcióját, és nincs olyan jóllakottság érzése, amely egyébként bekövetkezne. Ennek az az eredménye, hogy éhesnek érezzük magunkat, és továbbra is eszünk, pedig éppen elegendő kalóriát adtunk a testünknek.
Amikor a cukrok elkezdik stimulálni a nyelv édességreceptorait, az agy jutalmazásáért felelős útjai is aktiválódnak, kiküszöbölve az olyan neurotranszmittereket, mint a dopamin, amelyek nagyon jól érezzük magunkat. És ezért kerülünk ördögi körbe az édességekből. Az édességek egyszerűen kellemes érzéseket keltenek bennünk és így megesszük őket, pedig abba kellene hagynunk.
Lényeg: nem igazán tudjuk ellenőrizni, amikor agyunk és testünk valami édeset akar. Az édes bevitel csökkentése azonban végső soron segíthet enyhíteni egészségtelen cukorhoz való hozzáférésünket, és csökkentheti egészségtelen vágyunkat a cukor iránt.
Következtetés
Ha további információkat keres az édesítőszerekről és konkrétan az alacsony kalóriatartalmú édesítőkről, amelyek alkalmasak a diéta folyamatára, akkor olvashat róluk pl. itt., vagy a blog egyik korábbi bejegyzésében.