Elena Hidvéghyová-Yung már szégyentelenül "csupasz szerelmi történetként" írja le a könyvet a Szilvavirágok esője című első regényének címlapján (Slovart 2011). Nem hiányzik belőlük az intim, érzelmi és érzékeny hangnem. Pedig ez egy másfajta szerelmi történet.
Hidvéghy-Yung Kína szeretője. Kínai tanulmányokat folytatott, és több évet töltött ebben az országban magán és magán munkával. Fordítás a régebbi és a modern kínai irodalomból. A szilva virágának esőjét ennek a hatalmas és - a napi szinte tolakodó jelenlét ellenére - még mindig ismeretlen országnak a tapasztalata is fémjelzi.
A főszereplő Angela tanulmányi tartózkodása Pekingben van. Különleges módon eldönti, hogy folytatja-e kapcsolatát Liang kínai képzőművésszel. Még mindig különleges távolságot tart tőle, a függetlenség és a művészi szabadság gyermeke. És természetesen ő is egy másik civilizáció és kulturális környezet gyermeke.
Nem "csak" fájdalmas szerelemről beszélünk. Angela keresi önmagát, megvizsgálja motívumait, múltját és átgondolja terveit. Bár lelkes tudós, aki ismeri az ókori kínai szövegeket, tudja, hogy az életnek más formái és ízei is lehetnek.
Ez egy kicsit nem európai olvasat. Bár a szerző nem hiányolja a "mi" emberünk realizmusát, mindig teret ad egy kissé egzotikus szerelemfilozófiának. E könyv oldalai között az észlelő olvasó el tudja képzelni Liang szobrai misztikus szépségét, a hatalmas Peking izgalmas pulzusát, az ősi kínai versek és szimbólumok finomságát, a kiszáradt földre hulló gyengéd esőt.
Pontosan így néz ki, amikor a szilva kivirágzik az esőben.