Válassza ki a dokumentum nyelvét:
- bg - български
- es - spanyol
- cs - čeština
- da - dansk
- de - Deutsch
- et - eesti keel
- el - ελληνικά
- hu - angol
- fr - français
- ga - Gaeilge
- hr - horvát
- it - olasz
- lv - lett nyelv
- lt - lietuvių kalba
- hu - magyar
- mt - Málta
- nl - Nederlands
- pl - polski
- pt - portugál
- ro - română
- sk - szlovák (kiválasztott)
- sl - szlovák
- fi - finn
- sv - svenska
- tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én Uganda aláírt,
- tekintettel az AKCS – EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) és különösen annak 8. cikke (2) bekezdésére, 4. a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról,
- tekintettel az Ugandai Köztársaság alkotmányára,
- tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án elfogadott nemzetközi egyezményre, és különösen annak 2. és 6. cikkére, amelyek kifejezetten meghatározzák az élethez való jogot és a megkülönböztetésmentesség elvét, beleértve a gyermekek megkülönböztetésmentességét is fogyatékosság oka,
- tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006-ban elfogadott ENSZ-egyezményre és különösen annak 32. cikkére, amely előírja, hogy minden érintett félnek a fogyatékossággal élő és fogyatékossággal élő személyeket is be kell vonnia a nemzetközi együttműködési erőfeszítéseikbe;,
- tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a fogyatékossággal élő személyek emberi jogairól szóló, 2014. április 14-i és 2014. július 14-i legfrissebb állásfoglalására,
- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkére, az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkére és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 14. cikkére, amelyek tiltják a megkülönböztetés minden formáját, valamint Az Egyezmény 21. és 26. cikkében meghatározott fogyatékosság,
- tekintettel az AKCS – EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fogyatékossággal élő embereknek a fejlődő országokban történő befogadásáról szóló, 2011. november 23-i állásfoglalására,
- tekintettel a WHO Egészségügyi Világszervezet és a Világbank által 2011 júniusában közzétett fogyatékosságügyi világjelentésre,
- tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának „A fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottság” című, 2016. április 8-i jelentésére az Ugandáról szóló jelentést vizsgálja,
- tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1. sz. 65/186. Sz. A fogyatékossággal élők millenniumi fejlesztési céljainak 2015-ig és azt követően történő megvalósításáról szóló 64/131,
- tekintettel az EU küldöttségeinek és szolgálatainak fogyatékosságról és fejlesztésről szóló uniós iránymutatásaira,
- tekintettel a 2015. szeptember 25-én New Yorkban elfogadott Fenntartható Fejlesztési Menetrend 2030-ra és a Fenntartható Fejlesztési Célokra,
- tekintettel az ENSZ New York-i magas szintű politikai fórumán bemutatott, Ugandáról és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődésre vonatkozó menetrend végrehajtásáról szóló „Biztosítsuk, hogy senkit ne felejtsenek el” című, 2016. július 1-jei felülvizsgálati jelentést,
- tekintettel a fogyatékosságról és a fejlődésről szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására (1),
- tekintettel korábbi Ugandáról szóló állásfoglalásaira,
- tekintettel az EK-Szerződés 135. cikkének (2) bekezdésére, 5 a článok 123 ods. Az eljárási szabályzat 4. pontja,
A. mivel Ugandában az irgalmas gyilkosság szokás, amely szerint a szülők megölnek egy fogyatékossággal élő gyermeket, hagyják, hogy éhen haljon, vagy orvosi ellátást nyújtsanak neki azzal a meggyőződéssel, hogy jobb lesz, ha egy ilyen gyermek nem szenved, mint elviseli fájdalmas és gyógyíthatatlan fogyatékosság;
B. mivel Uganda nem az egyetlen ország, amely ezzel a problémával küzd; mivel sok fejlődő ország jelentős - bár részleges - előrelépést tett a fogyatékkal élők fejlesztési projektekbe történő integrálása terén;
C. mivel néhány szülő elismeri, hogy az irgalmasság által végzett gyilkosság szükséges a fogyatékossággal élő gyermekek kegyetlen, életen át tartó szenvedésektől való megvédése érdekében; mivel néhány anya vagy túlélő tanúvallomása ellenére ez a gyakorlat tabu marad;
D. mivel Ugandában a társadalmi megbélyegzés olyan erős, hogy a társadalom elutasítja mind az anyát, mind a gyermeket, alacsony társadalmi helyzetbe hozva őket, ami kizárja a társadalomban való teljes részvételüket; mivel az anya nyomást gyakorol saját gyermekének megölésére hosszú évek kemény munkája és áldozata után egy fogyatékkal élő gyermek gondozására;
E. mivel az uralkodó hiedelem a fogyatékossággal született gyermekeket fokozza az erőszak és a gyilkosság kockázatának, mint a fogyatékossággal élő gyermekek; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek a negatív hozzáállás, a babonák, az elhanyagolás és a társadalmi normák és gyakorlatok következtében folyamatosan erőszak, megkülönböztetés és marginalizációnak vannak kitéve; mivel a fogyatékossággal élő gyermekeket fenyegető legnagyobb fenyegetés az állapotuk megtévesztő hite, valamint az a tény, hogy egy ilyen gyermek jelenléte csak több fogyatékossággal élő gyermeket jelent;
F. mivel a klánok és az egész nagycsalád óriási nyomást gyakorol az anyákra a fogyatékosság okainak felkutatása és anyjuk felelősségre vonása érdekében; mivel az anyát több esetben kizárták férje lakóhelyéről, mert fogyatékossággal élő gyermeket szült;
G. mivel az orvosok és az egészségügyi szakemberek nem képesek megérteni vagy megmagyarázni a gyermek gyengeségének természetét és okát, és mivel az egészségügyi rendszernek nincs elegendő forrása a fogyatékosság számos típusának diagnosztizálására és kezelésére, amelyet a lehető legkisebbre lehet csökkenteni, vagy akár megszüntethető; mivel a fogyatékossággal élő gyermekektől megtagadják az alapvető jogokat, például az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a támogatáshoz és a rehabilitációhoz való hozzáférést, ami komoly akadályt jelent teljes képességeik teljes kiaknázásában;
H. mivel Uganda egyike annak a 162 államnak, amely részes fele a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménynek; mivel Uganda 2008. szeptember 25-én fenntartások nélkül ratifikálta ezt az egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét; mivel Uganda elkötelezte magát a fogyatékkal élők és az összes többi polgár egyenlősége mellett;
I. mivel az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogainak bizottsága 2016 áprilisában áttekintette Uganda történetét a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény végrehajtásában, és záró megjegyzést és ajánlásokat tett, amelyek szerint "a bizottság aggodalommal veszi tudomásul, hogy a jogszabályok és politikák ne biztosítsák a fogyatékossággal élő gyermekek védelmét ", és" aggodalmát fejezi ki továbbá a siketek és a siketek néma gyermekeinek helyzetével, valamint a gyermekeik védelmének és a társadalomba való beilleszkedésük biztosítására irányuló intézkedések hiánya miatt "
J. mivel az ugandai kormány számos általános törvényt és politikát fogadott el, amelyek a fogyatékossággal kapcsolatos rendelkezéseket tartalmaznak; mivel ez az ország kifejezetten a fogyatékosságra vonatkozó jogszabályokat fogadott el; mivel a fogyatékosság a különböző jogszabályokban eltérően határozható meg;
K. mivel a fogyatékkal élők láthatatlansága és negatív hozzáállása jelenti a két legnagyobb akadályt a fogyatékossággal élők integrációja előtt Ugandában; mivel a fogyatékossággal élő gyermek a társadalmi kirekesztés oka a családnak, és különösen az anyának, mivel a fogyatékossággal élő gyermekeket a család szégyenének és gyengeségének tekintik;
L. mivel Uganda vidéki területein csak néhány állami támogatási intézmény működik a fogyatékossággal élő gyermekek szülei számára, és mivel ezért a családoknak, különösen az egyedülálló anyáknak, gyakran nehéz megfelelő ellátást biztosítani fogyatékossággal élő gyermekeik számára;
M. mivel nincsenek hivatalos adatok, mivel sem az ugandai rendőrség, sem az igazságszolgáltatás nem foglalkozik ezzel a jelenséggel; mivel az adatok hiánya miatt kihívást jelent az irgalmasság által elejtett szokás elleni küzdelem;
N. mivel a civil társadalmi csoportok és az emberi jogok védelmezőinek munkája kulcsfontosságú a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok jogainak garantálásához; mivel az ugandai civil szervezetek számos nehézséggel és akadályral néznek szembe a fogyatékossággal élő gyermekek és szüleik számára nyújtott szolgáltatások terén; mivel a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos számos tévhit jelent kihívást az ugandai emberi jogi megfigyelők fejlesztési erőfeszítéseinek és munkájának;
O. mivel a fogyatékossággal élők egyesületei különleges szerepet töltenek be a fogyatékossággal élők sajátos érdekeinek képviseletében, valamint a politikusokkal és a nyilvánossággal folytatott kommunikációban; mivel hiányzik a rendelkezésre álló információk a közvélemény tudatosságának növelése érdekében a kulturális gyakorlatokról, amelyek megbélyegzik és korlátozzák a fogyatékossággal élő emberek fejlődését és a társadalom minden más részéről való jogaik gyakorlását;
1. határozottan elítéli a fogyatékossággal élő gyermekek és újszülöttek indokolatlan és embertelen meggyilkolását; Mély aggodalmának ad hangot a fogyatékkal élő gyermekek irgalmasságának meggyilkolása miatt Ugandában és az összes érintett országban; felszólít az ilyen erőszakos cselekmények, kegyetlenségek és gyermekkínzások megszüntetésére;
2. felhívja Uganda és minden olyan ország hatóságait, ahol „irgalmasság” és rituális okok miatt gyilkolják meg a gyermekeket, kötelezzék el magukat a káros babonák kezelése mellett, amelyek ellen a gyermekeket még mindig megcélozzák;
3. emlékeztet arra, hogy az állam elsődleges feladata polgárainak védelme, beleértve a kiszolgáltatott csoportokat is; emlékezteti az ugandai hatóságokat arra, hogy tiszteletben tartsák országuk alkotmányát, és különösen annak 21. és 32. cikkét, valamint 35. cikkének (2) bekezdését; 1., amely kimondja, hogy a fogyatékossággal élő személyeknek joguk van a tisztelethez és az emberi méltósághoz, és hogy az állam és a társadalom köteles megfelelő intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy szellemi és fizikai lehetőségeiket teljes mértékben kiaknázhassák;
4. emlékeztet az ugandai parlamentnek a 35. cikk (2) bekezdésében rögzített különleges szerepére a fogyatékossággal élőkkel szemben; Az Alkotmány 2. cikke, amely alapján a Parlamentnek törvényeket kell elfogadnia a fogyatékossággal élő személyek védelméről; felhívja az ugandai kormányt, hogy támogasson minden intézkedést, amelyet a fogyatékossággal élő emberek polgári és emberi jogainak javítása érdekében tettek;
5. kéri a fogyatékossággal élők családjainak támogatását, hogy gyermekeik otthon nevelhetők legyenek; Felhívja az ugandai kormányt, hogy fejlesszen ki minőségi támogatási szolgáltatásokat a fogyatékossággal élő gyermekes családok számára az egész országban, ideértve a megfelelő pénzügyi támogatást és a családok számára nyújtott ellátásokat, hogy fogyatékossággal élő gyermekeiket jól tudjanak gondozni;
6. felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsanak társadalmi tudatosságot és tájékoztatást a fogyatékkal élők helyzetéről, valamint oktatási tanfolyamokat nyújtsanak támogatás, tájékoztatás és tanácsadás céljából a fogyatékossággal élő gyermekek szüleinek és gondozóinak a társadalmi részvételük megkönnyítése érdekében;
7. felhívja az ugandai kormányt annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élő személyekkel és egészségügyi problémáikkal közvetlenül kapcsolatba lépő orvosok megfelelően képzettek és érzékenyek legyenek e betegek igényeire;
8. üdvözli az esélyegyenlőségi bizottság létrehozásáról szóló 2007. évi törvényt, amely elősegíti a marginalizált csoportok, köztük a fogyatékossággal élők esélyegyenlőségét;
9. üdvözli az Ugandai Emberi Jogi Bizottság létrehozását az Ugandai Köztársaság 1995-ös alkotmánya alapján; emlékeztet arra, hogy szerepet játszik többek között az alkotmány, mint az ugandai nép alaptörvényének rendelkezéseivel kapcsolatos társadalmi tudatosság kialakításában és előmozdításában, valamint annak ellenőrzésében, hogy a kormány betartja-e a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeket;
10. felhívja az Ugandai Emberi Jogi Bizottságot, hogy készítsen konkrét nemzeti tervet nyomon követési funkciójának irányítására és a szervezettebb és intézményesített kapcsolatok előmozdítására a fogyatékossággal élők valamennyi országos szervezetével;
11. sürgeti a hatóságokat, hogy gondoskodjanak minden születésük alatt álló gyermek nyilvántartásáról, beleértve a fogyatékossággal élő gyermekeket is;
12. felhívja az ugandai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a fogyatékossággal élő gyermekek jogainak és méltóságának tudatosítása érdekében Ugandában; e tekintetben hangsúlyozza az oktatás fontos szerepét a megbélyegzés elleni küzdelemben; Hangsúlyozza a fogyatékossággal élő emberek egyesületeinek kulcsfontosságú szerepét a fogyatékossággal élők befogadásának és az előttük álló kihívásoknak a tudatosításában;
13. hangsúlyozza, hogy a médiának aktívabb szerepet kell játszania a sztereotípiák lebontásában és a befogadás előmozdításában; felhívja a döntéshozókat nemzetközi, nemzeti és helyi szinten, hogy biztosítsák és mozdítsák elő a figyelemfelkeltést a média, az oktatáspolitika és a nyilvános kampányok révén;
14. mély aggodalmának ad hangot az emberi jogok védelmezői és a civil társadalmi csoportok elleni fizikai támadások, például az Emberi Jogok Tudatosságát és Promócióját Fórum növekvő száma miatt; sürgeti az ugandai hatóságokat, hogy garantálják az emberi jogok védelmezőinek biztonságát, indítsanak büntetőeljárást az ellenük elkövetett támadások ellen, és tegyék lehetővé számukra, hogy fenyegetés és akadályok nélkül végezhessék munkájukat;
15. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ugandai kormány, nem kormányzati szervezetek és civil társadalom erőfeszítéseit a fogyatékossággal élők szükségleteivel és jogaival foglalkozó politikák kidolgozása és végrehajtása terén, a megkülönböztetésmentességen és a társadalmi befogadáson, valamint az egyenlő esélyegyenlőségen alapulva. egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés; egyéb szociális szolgáltatások;
16. felszólít a bevált gyakorlatok cseréjére mind a fejlődő, mind a fejlett országok között; Felhívja a Bizottságot, hogy más nemzetközi adományozókkal együtt hozzon létre egy platformot a legjobb gyakorlatok cseréjére a fogyatékossággal élő gyermekek befogadása terén; Felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul teljesítse a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény 32. cikkéből eredő kötelezettségeit;
17. felhívja az EU-t, hogy használja fel a fejlesztési segélyprogramok - különösen a költségvetési támogatási programok - politikai befolyását az emberi jogok ugandai védelmének és előmozdításának megerősítése érdekében; Felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, lehet-e jobb segítséget nyújtani - akár finanszírozással, akár a helyi hatóságokkal való egyeztetés révén - a fogyatékossággal élő gyermekek egészségügyi támogatásának javítása érdekében, hogy családjaiknak nagyon szükséges támogatást nyújtsanak;
18. hangsúlyozza, hogy az összes érintett ENSZ- és nemzetközi fórumon elő kell mozdítani a befogadási politikákat, mivel a fogyatékosság kérdése jelenleg hiányzik számos magas szintű nemzetközi párbeszédből, és kiemelt fontosságúnak kell lennie a politikai napirenden;
19. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Uganda Köztársaság elnökének, az ugandai parlament elnökének valamint az Afrikai Unió és intézményei.