Az elhízás szinte az egész világon problémává válik, kivéve azokat az országokat, ahol a lakosság alultáplált. Az elhízott egyének számának növekedése olyan nagy, hogy gyakran járványról beszélnek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ez a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség, amely a fejlett országokban minden ötödik-tizedik gyermeket érint.
Nyilvánvaló, hogy az elhízás előfordulása különböző etnikai csoportokban változik, amit más napi rutin, eltérő étkezési szokások, eltérő fizikai aktivitás okoz, de lehetséges, hogy más genetikai berendezések.
Míg az NHANES II tanulmány eredményei szerint az elhízás prevalenciája az Egyesült Államokban 1963 - 1970 között 5% alatt volt, az NHANES III 1984 - 1994 tanulmányának eredményei már a probléma riasztó növekedését jelentik. Gyermekeknél és serdülőknél az elhízás előfordulási gyakorisága 11%, a túlsúlyról 14% -ban számoltak be (Richard et al., 1998).
Az elhízás gyakorisága magas a leggazdagabb arab országokban is, mint Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. Ezekben az országokban a férfiaknál az elhízás prevalenciája 12-32%, a nőknél 18-44%. Az elhízás alacsony előfordulása Japánban és Kínában 1,5-5% -kal tart. Hasonló tendencia figyelhető meg Európában. A statisztikák azt mutatják, hogy pl. Németországban a serdülők 10-18% -a túlsúlyos, 4-8% -a elhízott. A fiatalabb korcsoportokban a gyermekek körülbelül 10% -a túlsúlyos, 5-8% -a elhízott, és körülbelül fele már legalább egyidejű betegségben szenved, vagy legalább egy másik kockázati tényező súlyos szövődményekre hajlamosít. A cseh - szlovák lakosságban a fiúk 6% -ában, a lányok 5,6% -ában, a fiúk 13% -ában és a lányok 12% -ában van túlsúly. A fiúk elhízásának várható növekedését 3,1% -kal, a lányoknál 1,9% -kal haladta meg.
A gyermekkori elhízás kialakulásának hosszú távú megfigyelései azt mutatják, hogy előfordulása viszonylag rövid idő alatt jelentősen megnőtt. Tekintettel a gyermekkori elhízás ilyen gyors növekedésére, nem tekinthetjük az emberiség ilyen gyorsan változó génkészletét, hanem jelentős változásokat a környezetben és az életmódban. Ezek a változások elsősorban az étrend és a fizikai aktivitás mennyiségét és összetételét érintik.
Az elhízás gyakori előfordulása szülőknél és testvéreknél rámutat az örökletes tényezők szerepére az elhízás kialakulásában. Az elhízás kialakulásához azonban szükség van az energia-egyensúlyhiányhoz vezető környezeti tényezőkre is. Elhízott gyermekeknél az étrend általában nem megfelelő. Leggyakrabban a nappali étkezések alacsony számát találták, a legmagasabb táplálékfogyasztás a nap második felében volt. Az elhízott és normál testsúlyú gyermekek energiafogyasztását értékelő tanulmányok nagyon gyakori megállapítása a teljes energiafelhasználás összehasonlítható értéke volt. Ezeket az eredményeket azzal magyarázhatjuk, hogy ebben a két gyermekcsoportban azonos fizikai aktivitással és izommunkával növekszik az eltérő energiafogyasztás. Ennek oka az elhízottak magas zsírterheléséből adódó megnövekedett energiaérték. Ezek a tanulmányok azonban egyértelműen jelzik, hogy az elhízott gyermekek általános fizikai aktivitása alacsonyabb. Az ugyanazon tevékenység megnövekedett energiaigénye, nagyobb terheléssel a szív- és érrendszerre, magyarázza azt az általános tapasztalatot is, miszerint az elhízott fiatalok kerülik a fizikai aktivitást.
Egyértelműen elmondható azonban, hogy a túlzott táplálékfogyasztás, akár abszolút, akár az energiafogyasztással kapcsolatban, nagyobb mértékben az elhízás kialakulásához vezet genetikai hajlamú gyermekeknél. Azonban nemcsak az elhízás kialakulására való hajlam öröklődik, hanem a család étrendjét és testmozgását is átveszik.
Az elhízást még gyermekkorában is az egyéni viselkedés azonnali társadalmilag meghatározott következményének kezdték tekinteni, az eddig bizonyíthatatlan genetikai berendezésekkel együtt. Ezek a tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az egyén képtelen egyensúlyba hozni az élelmiszer-fogyasztást az energiafogyasztással.