Házi macska

házimacska
Őseitől kiváló látást és hallást örökölt, a vadászathoz tökéletesen alkalmazkodó testet. Egészen a közelmúltig a macska minden vidéki ház szerves része volt. A civilizáció fejlődésével azonban egyre kevesebb ez a vidéki környezet, és a macska elveszíti hasznos háziállat státusát. Szaporodási képessége, valamint a toxoplazmózis és a különféle paraziták átvitelének potenciális veszélye miatt a városokban nemkívánatos problémává válik. Másrészt a viszonylag igénytelen gondozás és az otthon melegségével való ellátása miatt egyre népszerűbb háziállat.

Tenyésztés

A bezárás lehetősége nélkül tartott macskák általában hosszabb ideig élnek, mint a félszegen vagy szabadon tenyésztett macskák, mert minimális a veszélyes betegségek és traumatikus sérülések általi fertőzés lehetősége. Egy ilyen macskának azonban nincs lehetősége vadászattal eledelt szerezni, és más macskákkal tölteni az életet. Szükséges alternatív tevékenységet biztosítani neki játékok formájában (vadászati ​​játékok, mászási magasság, karomcsiszolás - kaparó/pihenőhely). A legalkalmasabb és a tenyésztő számára még részben kényelmesebb az, ha legalább két macskát tenyésztenek. Ők együtt játszhatnak és aktív időt tölthetnek, amelyben egy magányos macska unatkozik. A macska különösen éjszaka aktív, ezért ebben az időben ösztönösen keresi a zsákmányt, amelyet megfoghat. Ha nem egy másik macska vagy barát játszik, akkor vadászni fog, ami csak eszébe jut - lehet a lába vagy egy elfelejtett fedél.

Testbeszéd

A macskák olyan testérzeteket fejeznek ki, mint a félelem, az öröm és az agresszió. Általában a macska megpróbálja vizuálisan nagyítani, ha agresszor, vagy ha jól érzi magát. Erre használják a kabátját, amelyet képes érezni és így elérni a kívánt hatást. A macska hangulatának másik megbízható mutatója a farka. A macskának, aki örül valaminek, felálló feje és farka van. Ebben az esetben a hátsó rész íves, és a macska dörzsöli gazdája lábát. Amikor a macska játékos hangulatban van, a farok kérdőjel alakú, pattog és vadászatra alkalmas tárgyakra vadászik. Az ijedt macska megpróbálja optikailag összezsugorodni, ha behajlítja a lábát, és fülét oldalra húzza. Ha a macska meg akarja félemlíteni egy másik macskát, megemeli a test hátulját, kiegyenesíti a farkát és a hegyét egyik oldalról a másikra mozgatja. A rendkívül izgatott macskának, vagyis az éberséges és határozott macskának minden tagja kinyújtott, szőrszála barázdált, farka egyenes és görnyedt.

A test helyzete szorosan összefügg a fülek, a tapintható haj, a szem és a homlok helyzetével. Egy elégedett macskának felálló füle van, laza tapintható szőr és a pupillák mérete megfelel az aktuális világításnak. A dühös macskának fülei hátradőlnek, a bajusz előre kiegyenesedett, beszűkült pupillái és ráncos orra van. A rémült macska fülét oldalra dönti, pupillái kitágultak. A macskák általában megpróbálják elkerülni a konfliktushelyzeteket, és ha a helyzet megengedi, akkor inkább észrevétlenül másznak el. A legtöbb esetben a macskák a szemükkel és a testbeszédükkel tisztázzák a helyzetet. A macskák kifejezetten megmutatják kapcsolatukat az emberekkel. Örömet, bizalmat, barátságot, szeretetet mutatnak azzal, hogy a lehető legközelebb alszanak egy emberhez, dörzsölik, keresik a jelenlétét, megnyalják, forognak és alatta vannak.


Forgó

A fonás a macska tipikus hangkifejezése, amely szorosan kapcsolódik a macska eszméjéhez. Ez egy olyan hang, amelyet minden macska tulajdonosa szeret hallani, mert a fonást általában az elégedettség jeleinek tekintik, és nyugtatóan hat az emberekre. A valóságban azonban a macskák nem csak akkor veszítenek, ha elégedettek, hanem akkor is, ha sérültek vagy fájdalmaik vannak, akár gyengék, akár haldoklanak. Számos elmélet próbálja megmagyarázni ezt a jelenséget. A fonás apró cicákban fordul elő, ami valószínűleg azt jelzi a macskának, hogy a cicák rendben vannak. Az anya viszont valószínűleg forog, hogy növelje a cicák biztonságérzetét. A macskák nagyon sokáig alhatnak anélkül, hogy megváltoztatnák a hangerőt vagy a ritmust, és érdekes, hogy még a belégzés vagy a kilégzés során sem hagyják abba a seprést. Ez a kétoldalas fonás kizárólag házimacska esetén fordul elő; a macskaféle ragadozók, például a tigrisek, csak kilégzéskor vethetnek. A szakértők ezt a jelenséget leggyakrabban a hamis hangszalagok rezgésével magyarázzák, amelyek a gége jobb hangszalagjai mögötti membránok. Egy másik elmélet szerint a fonást a gége és a rekeszizom fáziseltolásos összehúzódásai hozzák létre. A pörgést a fő vena cava véráramának turbulenciája is magyarázza, amely a vért visszaadja a szívbe.

Ha van tapasztalata macskával kapcsolatban, és meg szeretné osztani más olvasókkal, megteheti ezt egy megjegyzés segítségével.