Az esettanulmány leírja a szociálisan hátrányos helyzetű gyermekek iskolai klubba járásának előrehaladását a Feuerstein-féle instrumentális gazdagodás (FIE) módszerével.
Filip családjával egy szegregált roma közösségben él. Gyenge társadalmi viszonyokból fakad. Alacsony és szegény a korához képest. Kellemetlen sorsa ellenére gondtalanul néz ki.
Filip (* 2008) többgyermekes családban született egymás után negyedik gyermekként. Három idősebb nővére, két öccse és egy húga van. Anyjuk (* 1985) és apjuk (* 1980) nem házasok. Alapképzés nélkül végezték el a tankötelezettséget. Azóta nem dolgoznak sehol. Egyetlen pénzügyi jövedelmük a családi pótlékokból és anyagi szükségletekből álló ellátásokból áll. Mindketten dohányoznak és szívesen fogyasztanak alkoholt, ami nagyban megmutatkozik abban a családi légkörben, amelyben a gyerekek felnőnek.
Házuk egy nagyobb helyiségből áll, ahol a tér nagy részét hálóágyak és egy kis folyosó foglalja el. Nincs hely a gyermekek számára játékra, házi feladatok készítésére vagy rajzolásra. Az egyetlen vízellátó rendszerből szállítják a vizet, amelyet a településen vezetnek be. Fakályhát használnak főzéshez és fűtéshez. A szobába csak feketével vannak felszerelve az áram. Ilyen siralmas helyzetben azonban nem hiányzik belőlük egy televízió, ahol a televíziós újságok mellett egész nap szappanoperákat és krimisorozatokat néznek.
A gyerekek ugyanolyan elhanyagoltnak tűnnek, mint a háztartás, ahol felnőnek. A szülők nem nagyon figyelnek rájuk, néha nem is érdekli őket, hogy van-e ennivalójuk. Így elhanyagoltan, gyakran szakadt ruhában piszkosul mennek az iskolába. Senkit nem érdekel, ha reggel arra ébrednek, hogy elkapják az első órát, vagy éhesek legyenek ebédre.
Filip nulla évében töltötte a kötelező iskolalátogatás első évét (2014). Ennek fő oka az volt, hogy korábban nem végzett óvodai képzést. Ugyanakkor a délutáni iskolai klubba is ellátogatni kezdett. A nulla évben átlagosan elsajátította az előírt tananyagot.
Oktatásának hiányosságai még az első évben hangsúlyosabbá váltak, ahol nem tudott lépést tartani osztálytársaival, és meg kellett ismételnie az évet. De még az év megismétlése sem segített Filipnek az előírt tárgy elsajátításában. Erőfeszítései ellenére a betűk és számok még mindig összefonódtak. Képtelen volt megérteni és szisztematikusan feldolgozni a hozzá érkező információkat.
A beszédkorlátnak is nagy szerepe van iskolai kudarcaiban, hiszen mint a legtöbb osztálytársának az iskolakezdés előtt, a szlovák nyelv is idegen nyelv volt számára.
Év végén az osztályfőnök gyógypedagógiai vizsgára ajánlotta. Az ő alapján Filip a következő tanévben került a speciális osztály második évébe. Egy kisebb csapat az osztályteremben és a csökkent igények, valamint a munkatempó előnyös Filip számára. Az osztályfőnök az osztály legjobb tanulójának minősíti. Minden tevékenységben részt vesz, aktívan dolgozik az órákon. Elsajátítja az ábécé összes betűjét, és segítséggel képes olvasni szöveget. Összesen húszat tud felvenni. Csak segítséggel olvas. Még mindig az ujjaival számol. Nagyon szeret énekelni.
Beszéde kevésbé érthető, kissé kopott és nem megfelelően tagolt. Ennek oka lehet, hogy elhanyagolt és görbe fogai vannak, előtte egy extra mellső fog nő, amiről Filip tud és szégyelli. Csapatot keres az iskolában, szeret csoportban tölteni az időt. Egyéni munkát is képes kezelni.
Filip a különleges osztály második évét magukkal az egységekkel fejezte be. A gyönyörű átlag egy kis árnyékot mutat pár indokolatlan órára. Állítólag nem volt cipője, és arra várt, hogy szülei támogatást nyerjenek neki. De az iskolában senki sem gondolt a kifogásra.
A környezet boldog gyermekként értékeli. Philip látványa mosolyt varázsol az ajkaidra. Egy kicsi, nem feltűnő fiú, aki azonban mindenkit felvidít, amikor belép a szobába. Nagy átható szeme van, amelyek azonnal meghódítanak.
Szereti a társaságot, ahol megmutathatja magát. Külön játék nem számít számára. Neki állandóan kell lennie valakinek. A figyelem középpontjába akar kerülni. Nagyon boldog mindenben és minden versenyen. Tiszteli a felnőtt tekintélyét és keresi közelségét. Behatoló és szorgalmas.
Nem tud sokáig koncentrálni, figyelme ingerről ingerre repül. Azok a játékok közül, amelyeket szeret az Ember ne haragudjon, szeret kifestőkönyveket festeni és bármit kivágni. Ez egyik sportágban sem kiváló, a legjobb a robogó.
Szabadidejét apjának segítésével, fagyűjtéssel és aprítással tölti, tévésorozatokat néz, vagy céltalanul kóborol a barátokkal a településen. Nyáron egész nap a patak és a fürdők mellett van.
A klubba lépés után megállapított nehézségek
Az első találkozásunkon félénknek tűnt, kezével eltakarta a mosolyát. Nyilvánvaló volt, hogy alig várja a klubot. Szó nélkül lépett kapcsolatba velünk minden gond nélkül. Kevés szlovákul értett, még kevésbé beszélt, de nagyon igyekezett kommunikálni velünk.
Csak ő akart segíteni mindenben. Szerszámokat kellett előkészítenie, becsuknia az ajtókat, törölnie a táblát. Amikor megkérdeztük egy másik osztálytársunkat, megsértődött, és nem volt hajlandó dolgozni. Vagy úgy tett, mintha nem hallotta volna, ellökte osztálytársát, és úgyis előkészítette a dolgokat.
Látott minket a szemével, de nem hallgatta meg, amit mondtunk. Folyamatosan azt mondta, hogy válaszolni akar a kérdésre, bár nem tudta a választ. Mielőtt befejezhettük volna az utasításokat, belevetette magát a feladatokba. Alig várta. Megrázta, amikor nem tudott azonnal tenni valamit. Valójában minden utánajárt a fejében. Rendkívül versenyképes és célorientált volt. Nem érdekelte, hogy például hogyan írja a leveleket a füzetébe, fontos volt számára, hogy előbb megírják. Még a vezetést sem élvezhette. Míg az osztálytársak békésen ettek az asztalnál, Filip már az ajtónál állt kenyérrel a kezében, hogy senki ne előzze meg, és rögtön utánunk távozhasson az osztályteremből.
Hasonló helyzetek történtek a játék során. Fülöp olyan szabályokat szeretett volna meghatározni, amelyeket gyakran a maga javára adaptált. Nem okozott gondot, hogy csaljon a játékban. Ha elkezdett játszani, azonnal abbahagyta a játékot, és távozott. Gyakran tudta, hogyan kell ezen vitatkozni. Ezért egyik tevékenységben sem tartott sokáig.
Észrevettük, hogy Filip mindennel együtt akart lenni, ami a klubban történt. Ezért gyakran repült egyik csoportból a másikba, és néha egyáltalán nem volt ideje játszani. Mindig az első padban kellett ülnie. Egy pillanatig sem tudott nyugodtan ülni egy széken. Még mindig imbolygott vagy visszafordult, nyugtalan volt.
Nem tudott tiszteletben tartani egy másik véleményt. Amikor valaki szembeszállt vele, verbális támadásokba kezdett. Nem tudott dolgozni a kapott információkkal. Munkarendszere kaotikus volt, gyakran kudarcokhoz vezetett. Ezután a rossz munkát, a rossz színeket hibáztatta. És akkor úgy ítélte meg, hogy ezt nem lehet megtenni, kész.
Érzelmileg egyenetlenül hasonlított az áprilisi időjáráshoz. Vagy túl boldog volt, vagy túl szomorú. Gyorsan izgatott valami miatt, és azonnal elvesztette iránta az érdeklődését. Minden érzelem csak egy pillanatig tartott. De soha nem volt agresszív.
Haladás a FIE hatására
Mint fent említettük, Filip 2014 óta jár az iskolai klubba. Az elmúlt három évben együtt dolgoztunk a FIE módszerrel. Sikeresen elsajátította a Pontok elrendezése és az érzelmek meghatározása eszközöket.
Sok pozitív változást láthattunk Filipnél. Az egyik az, hogy kezdte érzékelni, amit kérdeztünk tőle. És elgondolkodik a kérdéseken. Nem rohan hanyatt-homlok a feladatok megoldásában. Az első lépés megtanulása előtt megtanulta megtervezni munkáját. Nagyon örülünk, hogy az elmúlt tanév elkezdte használni a "Miért?" Kérdést.
A váltás koncentrációjában történt, figyelmét egy tevékenységre összpontosíthatja, és addig maradhat rajta, amíg be nem fejezi. Élvezi saját sikerét. Megértette, hogy kudarcát nem a rossz színek vagy egy lehetetlen feladat okozta, hanem ő maga. Értékelni tudja a munkáját, meg tudja indokolni és elmondani, minek örül, és mit tehetett volna jobban.
Sikerült a versenyképességét kordában tartani. A fordulópont akkor következett be, amikor hibát követett el a Arrange Points pont eszköz egyik oldalán. Észrevette, elvette a gumit, és javítani kezdte a hibát. Annyira belemerült az oldal kitöltésébe, hogy észre sem vette, hogy a többi osztálytárs már rég befejezte. Amikor megtudta, hogy ő az utolsó, ez semmilyen módon nem zavarta, és elégedetten folytatta. Végül először élvezte a célhoz vezető saját utat, nem csak magát a célt. Ezzel a tapasztalattal az írása is javulni kezdett, már nem siet annyira, törődik az egyes betűkkel, összehasonlítja és javítja őket, amíg meg nem elégszik az eredményével. Olovrant már az asztalnál eszik a többiekkel, és nem várja alig az ajtót.
Nagyon sok minden ment keresztül az érzelmek területén is. A játék során megtanult többet tolerálni másokat. Nem nyomja annyira intenzíven az igényeit, képes egyre gyakrabban alkalmazkodni a csapathoz, hogy a játék ne szakadjon meg. Még néhány veszteséget is sikerült kezelnie az Emberben, ne haragudjon anélkül, hogy ez vitával vagy rossz hangulattal végződne. Csodálatosan bocsánatot kérhet, ha nem bánik megfelelően valakivel.
A Determine Emotions eszközzel dolgozott, miközben gyönyörűen megnyílhatott és sok boldog, gyakran szomorú és életnek nem megfelelő életélményt oszthatott meg velünk.
Filip harmadik szeptemberi osztálya vár rá szeptemberben. Szilárdan hisszük, hogy képes lesz egyre jobban kezelni iskolai igényeit, hogy magabiztos és előrelátó emberré nőhessen, aki nem fog elveszni az életben.
A megadott személyes adatok miatt a gyermek neve megváltozott.