de talán r-ben. 2003
Az adóalapot a munkavállaló által az étkezés áráért fizetett ellenértékként határozzák meg, amelyet csökkentenek az adóval. 22. §-a szerinti adóalapra A héatörvény 2. cikke értelmében a munkáltató nem tartalmazza (az Európai Bíróság C-412/03. Sz. Ítélete):
1. a munkáltató által befizetett járulék, amelyet a munkáltató a munka törvénykönyvével összefüggésben a jövedelemadó céljára felszámíthat a kiadásokba (az utazási kártérítési törvény szerint az első zónára érvényes étkezési támogatás értékének 55% -a) ),
2. a szociális alap hozzájárulása.
De nyugodtan adózzunk az alkalmazottak étkezési juttatásával az SF-től, ők biztosan örülni fognak, az is tiszteletre méltó, ha önként támogatják az államkasszát:)
De ha túl jók vagyunk az alkalmazottak számára, és nem követelünk tőlük fizetést, akkor ez ingyenes szállítás, és az SF hozzájárulásának összege már nem játszik szerepet.
Az írásmód logikusnak hangzik, de másrészt az áfa szempontjából különféle tranzakciókról szól:
Beviteli áfa:
Élelmiszerek beszerzése a munkavállalók számára - vásárlás: a munkáltató törvény (Munka Törvénykönyve) betartja az alkalmazottak számára biztosított élelmiszer-ellátást, ami azt jelenti, hogy joga van az áfa levonására a 49. § (2) bekezdés és az 51. § (1) bekezdése alapján. 1 levél a.
Kiadási áfa:
1. az adóalap meghatározása abban az esetben, ha a munkáltató fizetést követel meg a munkavállalóktól: a munkáltatót a 22. § (2) bekezdése szabályozza. 1, azaz az Európai Bíróság C-412/03
2. a szolgáltatás ingyenes teljesítéséhez szükséges adóalap meghatározása a 9. §. 3: ebben az esetben az adóalapot a 22. §. 5.
. ez egy örök téma, valószínűleg kérni szeretné az FS-t:), mert ahol azt írják, hogy a fizető köteles áfát fizetni az SF-ből származó hozzájárulás után, vagy ahol azt írják, hogy csak az ebben az esetben a jövedelemadóról szóló törvény alapján az utazási kompenzációról szóló törvény alapján meghatározott külön összeg - t. j. csak a DzP szerint adókiadásként elismert összegből?