főleg

A járvány idején külföldön dolgoztál, az egyik jól ismert síterepen. Hogyan érzékelték a helyiek a helyzetet, és hogyan érzékelték azt Szlovákia által hozott intézkedések szempontjából.

Katarina: Norvégiában bezártak az irodák, iskolák, szállodák és lemondták a rendezvényeket. Ezeket az intézkedéseket már fokozatosan enyhítik, pl. a gyerekek visszamennek az iskolába. Telefonon vagy e-mailben problémamentesen lehetett kommunikálni a hatóságokkal. Számos hivatalos ügyet Norvégiába is el lehet intézni elektronikus úton, még a koronavírusos helyzet előtt. Az üzletek normálisan, korlátozások nélkül működtek, az egyetlen újdonság a fertőtlenítés és az élelmiszer bejáratánál elhelyezett eldobható kesztyű volt, de ezek nem voltak kötelezőek. Külföldről érkező Norvégiába 14 napos belföldi karantén kötelező. A lakóknak nem kellett fátylat viselniük, és általában nem is viselték. Még mindig biztonságban éreztem magam. Ha Norvégiában sétál az utcán, és nem követi a helyzetet, akkor sem tudja, hogy koronavírus van. Nekem az volt a benyomásom a lakóktól, hogy még mindig ugyanazt az életet élik. Főként a szlovák média és a közösségi háló csoportjai révén figyeltem a szlovákiai helyzetet, ahol az állami karanténlétesítmények tagjai írtak tapasztalatokat.

A Szlovákiába való visszatérésről szóló döntés kényszerű vagy önkéntes volt?

Katarina: Hosszú döntést hoztam, és többször változtattam a döntésemen, még azután is, hogy jegyet vásároltam, féltem az állami karanténtól és némi bizonytalanságtól a Norvégiába történő visszaszállítás miatt. A döntésem lényegében önkéntes volt. A szálloda, ahol dolgoztam, zárva volt, de szállást biztosított az alkalmazottak számára. Májusban volt szabadidőm a koronavírusos helyzet előtt. Főleg a családom és a barátaim miatt tértem haza.

A koronavírus a légitársaságokat is érintette. Közülük sokan megszakították a járatokat, mások rendkívüli intézkedéseket tettek. Mi a tapasztalata?

Katarina: Két közvetlen járatot vettem Krakkóba és Bécsbe. Mindkettőt törölték. Figyelemmel kísértük a többi járatot is, de a többségüket is törölték. Bécsbe valóban átszállással lehetett eljutni (nem hazatelepülési repülésre gondolok). Május közepén vettünk jegyet Mexikóba is. Ezt a járatot is törölték. Valamennyi vállalat hitelként adta vissza a jegy árát egy másik jegy megvásárlásához.

Mi a helyzet a repülőtéri ellenőrzésekkel, ill. milyen volt a megérkezés a repülőtérre?

Katarina: Hazatelepítési járatunk Stockholmból volt. Saját költségen lefoglaltunk egy járatot Stockholmból Oslóba. Mindkét járat szabványos volt, mint a koronavírus helyzete előtt. Senki sem mérte a hőmérsékletünket, és nem kérdezett az egészségünkről.

És maga a repülés?

Katarina: A koronavírusos helyzet miatt vendéglátást nem szolgáltak az oslói járaton. A stockholmi repatriációs járaton üdítőket és sós botokat kaptunk. A légiutas-kísérők egész idő alatt védőruhát, védőszemüveget, drapériát és kesztyűt viseltek. Egyébként mindkét járat szabványos volt. A hazaszállítási járat majdnem megtelt, senkinek sem esett baja, és a légiutas-kísérők nagyon kedvesek voltak.

Pál: A repülőgépek háromnegyede befolyás alatt állt.

Mi várt rád a gép leszállása után?

Katarina: Leszállás után az egész gépet két buszba rakták, amelyek a szobába vittek bőröndök kiadására. Azt kell mondanom, hogy nagyon zsúfoltak voltunk ebben a két buszban. Felvettük a bőröndjeinket, ellenőriztük a dokumentumainkat, és három buszba raktunk az állami karanténlétesítménybe. Közvetlenül a repülőtéren, a kérdésünk után pontosan megmondták, hogy hova helyezzenek minket. Végig rendőri kíséret kísért minket - elöl négy, hátul kettőt számoltam.

Külföldről érkezve a kötelező karantén idején visszatért Szlovákiába, hogy elszigetelje magát az állam által kijelölt létesítményekben. Választhatott, vagy csak rajtad múlik, hogy a helyezést előre eldöntik-e?

Katarina: Nem tudtunk választani. Mások helyettünk döntöttek.

Néhány szlovák, ugyanabban a helyzetben, mint te, elégedetlenségét fejezi ki egy ilyen "kényszerű" tartózkodás miatt a kijelölt létesítményekben. Mi a tapasztalata?.

Katarina: Ez volt az egyik oka annak, hogy megváltoztattam a visszatérési döntésemet. Csak féltem. Sorsolásnak fogtam fel, és el kell mondanom, hogy az egyik jobb eszközt nyertük meg. Ez az elhelyezés továbbra is felesleges költségeket és korlátokat jelent számomra. Besztercebánya egyik szállodájában találhatóunk. A tartózkodásért 13 eurót/fő/nap fizetünk. Naponta egy hideg ételt és két meleg ételt kapunk, az adagok kisebbek. A készülék elveiben azt írják, hogy mindenki napi 2l palackozott vizet kap. Sajnos ez nem így van, állítólag a minisztérium nem szolgáltatott vizet. Tehát csapvizet iszunk, és szeretjük a Kysucie-ban folyó vizet, mert nehezen megyünk le a nyakunkra, és a testünk kezdettől fogva más módon is megszokta. Lehetőség van kávé, sör, édesség, pizza stb. Megrendelésére is, de 7 EUR/nap/fő szállítási felár ellenében. A szokásosnál magasabb szintű szolgáltatásoknak hívják. Sajnos egyik ismerős sem hozhat nekünk kívülről semmit. Csak kivételes esetekben piperecikkek és gyógyszerek. A szoba tiszta, senkivel nem osztjuk meg, saját WC-vel és zuhanyzóval rendelkezik. Van egy erkélyünk (amelyet a dohányzók preferálnak) és a wifi is, ami szinte nem működik, ezért felhasználjuk adatainkat. A rendőrség az épület előtt őrködik, a folyosókon kamerák vannak.

Pál: Az adagok nagyon kicsiek, éhínség.

Nem vagy hosszú? Hogyan tölti és tölti ki idejét ezen tartózkodás alatt?

Katarina: Sok idő kell nekünk. Az első napok gyönyörűek voltak, és nem tudtuk használni. Főleg ételt várva töltjük az időt. A legnagyobb örömet akkor tapasztaljuk meg, amikor kopogást hallunk, és étel vár ránk az ajtóban. TV-t nézünk, netezünk, e-könyveket olvasunk vagy beszélgetünk a szomszédokkal az erkélyeken. Egy barátunkkal, aki két emelettel alacsonyabban lakik, szórakozásból küldtünk szállítmányokat egy laptop töltőből és cipőfűzőből készült húron. J

Tudja, mennyi ideig marad ebben az eszközben?

Katarina: Ha negatívak vagyunk a COVID-19 esetében, akkor valószínűleg nyolc-kilenc nap, de nem tudjuk 100% -osan.

Feltételezem, hogy átestél a koronavírus teszteken. Őszintén szólva félt a fertőzéstől?

Katarina: Szombaton, azaz tartózkodásunk hatodik napján teljesítettük a teszteket. Őszintén szólva nem félek magától a betegségtől. Nincsenek tüneteim. Attól tartok, hogy pozitívan állok a COVID-19 iránt, és még legalább két hétig az állami karanténlétesítményben kell maradnom.

Tehát hogyan alakult?

Katarina: Még nem tudjuk. Az eredményeknek a teszteléstől számított két napon belül kell lenniük.

Mi van a családoddal?

Katarina: A család már nagyon várja. Hívunk. Úgy érzem, hogy a nagymamám örül a legjobban. Megígértem neki a kedvenc ételeimet. Még mindig a szokásos életét éli, elmegy a boltba, és azt mondja, hogy nem fél a koronavírustól.

Mi fog történni az eszköz elhagyása után?

Katarina: Ha a teszt negatív, akkor házi karanténba helyeznek minket, ahol 14 napot kell teljesítenünk. Autóval érünk haza, amelyet a szálloda elé hoztak a barátok, így alapvetően senkivel sem lépünk kapcsolatba. Akinek nincs autója vagy közlekedési eszköze, tömegközlekedéssel mehet és kapcsolatba léphet más emberekkel, de azoknak az embereknek is, akik az otthoni karantén ideje alatt a hazatelepülőkkel egy háztartásban tartózkodnak, 14 napig zárkában kell lenniük. Nekem ennek nincs sok értelme. Nincs más információnk.

Érdekel, hogyan látja az egész helyzetet és a Szlovákiában hozott intézkedéseket.

Katarina: Néhány intézkedést túlzónak látok. Különösen karantén az állami létesítményekben. Bizonytalanságot, félelmet, felesleges költségeket és korlátozásokat jelent számomra. Az otthoni karanténban lehet időt tölteni legalább a kertben, és enni, amit akarok, és amikor akarok. Ismerőseim szavaiból érzékelem, hogy az intézkedések miatt mennyire szenvednek vállalkozásuk és jövedelmük. Valószínűleg sokan elveszítik megélhetésüket.

Valami pozitívum abban, amit éppen átélünk?

Katarina: Úgy érzem, az emberek nyitottabbak, barátságosabbak. Többet segítenek egymásnak. Visszatérnek a természetbe. Néhány ismerős önállóbbá tette a saját termését. Ez a helyzet az emberek kreativitását is ösztönzi, amikor üzleti lehetőségeiket keresik vállalkozásuk fennmaradásának vagy az otthon töltött idő csökkentésének.

Amiről a legjobban hiányzik, és fordítva, amire még a "normális" élet idejéből sem emlékszik.

Katarina: Hiányzik az utazás. Ez az én nagy szerelmem. Továbbá tömeges rendezvények a barátokkal, és valószínűleg hiányozni fognak a nyári fesztiválok. És összességében a szabadság és a szabad mozgás érzése. Sok barátom van Csehországban, akiket korábban gond nélkül meglátogathattam. Csehországban is vannak orvosaim és fogorvosaim, akikkel nagyon elégedett vagyok, és nem akarok változtatni rajtuk. Nem jut eszembe semmi, amire nem emlékszem.

Pál: Hiányzik az étel.

És a jövő?

Katarina: Tervezzük, hogy visszatérünk Norvégiába, és ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Munkahelyünk megnyitása június végén várható.