Néhány hibát találtam a Karol Sudorral készült interjúk könyvében

mondta

A Napló N című könyvet még egyszer utoljára ajánlották ideális karácsonyi ajándékként.

Sajnálom, hogy a szöveg félrevezető és valótlan információkat terjeszt a világ felé.

A 250-253. Oldalon Gál úr kommentálja az izraeli-palesztin konfliktust.

Szkeptikus a béke elérésével kapcsolatban. Természetesen véleményként rendben van. A szlovák közvélemény keveset tud erről a konfliktusról. Attól tartok, hogy az átlagolvasót több dolog is összezavarhatja a szövegben.

Biztonság. Gál Fedor szerint a helyiek (vagyis az izraeliek) vigyáznak, mindenhol vannak fegyveres erők, de az emberek teljes mértékben élnek. Gál megemlíti, hogy az Eilat és Jeruzsálem közötti repülőgépben az utasok teljes fegyvertárát fegyverzetben irányították. Mindennapi kérdés, mert a házigazdák még mindig készek megvédeni az életüket. Még rakétavédelmük is hihetetlen. (p. 250-251)

Mindezt azért, hogy megvédje az életét. Mindig kész.

Az ellenséges terület (251. o.) - rakéták repülnek onnan - először a Gázai övezet. Az Izrael által megszállt Gázai övezet több mint egy évtizedes izraeli-egyiptomi blokád, egy lakhatatlan földrész után, tartósan a teljes összeomlás határa felett maradt. Izrael megszállja Gázát, ezért kötelessége tisztességes életet biztosítani az ott élők számára - ezt a maga módján értelmezi. A blokád zárt határokat jelent, Izrael a légteret és a tengert is ellenőrzi. A repülőtér, a kikötő, az erőmű és a szennyvíztisztító megsemmisült a gázai izraeli támadások során. Az áramellátás napjainkban körülbelül napi 4 órára korlátozódik. A Gázából származó termékek exportálása gyakorlatilag lehetetlen, Izrael dönt bármiféle importról. Pozsonyban 2 millió civil él Gázában, többségük 15 évnél fiatalabb.

Az alábbiakban felsorolunk néhány problémás állítást, amelyet az újságírónak meg kell különböztetnie a véleménytől, és ellenőriznie kell annak érvényességét:

Sudor tudni akarja, hogy rendezhetők-e Izrael és a palesztinok kapcsolatai.

Gál azt mondja: szkeptikus vagyok. Amíg ez a palesztin elit politikai kártyája, addig nincs megoldás. Amíg az izraelieket disznókként és gyilkosokként ábrázolják a palesztin tankönyvekben, az első osztálytól kezdve beiktatják a gyerekeket, esély sincs a változásra.

A palesztin és izraeli tankönyvek tartalma a másik oldalhoz képest szerény véleményem szerint nem nyer. Kár, hogy Gál úr arra korlátozódott, hogy az első osztálytól kezdve értékelje a palesztin "indoktrinációt". Kár, hogy nem említette az információ forrását. A palesztin tankönyveket évtizedek óta bírálják Izrael és a zsidók démonizálása miatt. Októberben az UNRWA-nak ismét válaszolnia kellett azokra az állításokra, amelyek szerint a tankönyvek gyűlöletet váltanak ki - az említett könyvek nagy részét egyáltalán nem használják az UNRWA iskolái.

A mindkét oldalon található tankönyvekben találhat példákat a gyűlölet-retorikára, ill. az "ellenség" negatív, sztereotip ábrázolása.

A gázai konyha című könyvében Laila el-Haddad rámutat valamire, aminek egyértelműnek kell lennie:

Most, hogy Gáza teljesen elszigetelődött, könnyen el lehet felejteni, hogy Gázából több ezer ember évtizedek óta naponta érkezik Izraelbe dolgozni, hogy Izraelben és Gázában a vállalkozók kereskedelmi partnerségben vannak, hogy vannak kereskedelmi és társadalmi kapcsolatok, bár egyenlőtlen szinten. A gázai felnőttek emlékeznek erre, sokan csodálattal beszélnek az izraeli társadalom különféle aspektusairól, vagy Izraelben kapcsolatot tartanak üzleti partnerekkel, munkaadókkal vagy barátokkal. De a fiatalok hatalmas népessége számára, akik nem voltak elég idősek ahhoz, hogy utazni vagy dolgozni Izraelben a határ lezárása előtt 2000-ben, ez nem lehetséges. Bár életük teljesen függ az izraeli politikai döntésektől, még soha nem látták, hogy a katonákon kívüli izraeliek harckocsikba vagy buldózerekbe érkeznének és pusztítást hoznának. Az a fiatal izraeli nemzedék, amelyhez ezek a katonák tartoznak, szintén soha nem találkozott egyetlen más gázai palesztinnal sem ebben az összefüggésben. (82. o., B. W. fordítása)

Bár így néz ki, még a legmagasabb színvonalú tantervek sem hoznak békét.

Gál úr jól javasolja, hogy a palesztin-zsidó vegyes iskolák, ahol mindenki jól van, jó dolog. Kevés ilyen iskola van - az izraeli politika legfőbb célja ma az izraeli zsidók elválasztása a palesztinoktól.

Egy másik kérdés a palesztin területekről szól.

Gál Fedor sokszor járt a palesztin területeken, és megállapította, hogy az emberek egy dologra vágynak - a békés életre. Tehát az átlagos palesztinnak pontosan ugyanazok az igényei és vágyai vannak, mint mi kettőnknek. (O. 251)

Nagyra értékelem ezt az ötletet. A palesztinok ugyanazok az emberek, mint mi. Ezt sok szlováknak hallania kell. Faragás kőbe. Igaz, az emberek békében akarnak élni - tehát a "gyűlölet-oktatás" nem működik? Reflexióra.

A válasz furcsán hangzik: A problémát a fegyveresek jelentik, akik véres összecsapásokat okoznak, mert abból élnek. Arafat Tass Saad volt harcos és személyi sofőr könyvére hivatkozva.

Arafat egykori sofőrje mondta Gaulnak, hogy a palesztin területeken sok dolláros milliomos él a konfliktusból. Harcolnak azért, hogy az Európai Unió és néhány arab adományozó szörnyű pénzt költ Palesztinában. De ezek nem a békéhez vezetnek, hanem a konfliktus tartóssá válásához. (252. o.)

E nyilatkozat szerint az Európai Unió társfinanszírozza a palesztin fegyveres csoportok működését. Melyikek? Hogyan? Egy ilyen állítás valóban megérdemelné a bizonyítást - minden tisztelettel, jobban, mint Arafat sofőrje. És én magam is nagy kritikusa vagyok az EU pénzügyi támogatásának a palesztin területeken.

A megszállt területeken az EU támogatja pl. napelemek telepítése, iskolák, játszóterek építése, kutak ásása vagy mezőgazdasági projektek. Nagyon gyakran, egy iskolaépület vagy játszótér híres befejezése után megjelenik egy izraeli hadsereg buldózere, amely kiegyenlíti az egész projektet. Az EU azt fogja mondani, hogy szomorú, szélsőséges esetben szimbolikus pénzügyi kompenzációt kér a kárért. És így folytatódik.

Karol Sudor o. 252 izraeli települést kér a vitatott területeken.

Sudor úr, az Ön szerint elfoglalt területek. Nem vitatottak - ez az izraeli kifejezés, amely elhomályosítja a konfliktus jellegét (más néven "az igazság valahol a közepén van"). Valójában nincs vita ebben az ügyben. Az egyetlen állam, amely nem tartja elfoglaltnak a megszállt területeket, az… Izrael.

Gál: Természetesen érzékelem Izrael hibáit is. Amikor fegyveresekről beszélek, a társadalom csak töredékeire gondolok, de mindkét oldalon fegyveresek fordulnak elő. Számos paradoxon is létezik - például az ortodox zsidók nem hajlandók belépni a kötelező katonai szolgálatba, másrészt abban a hitben élnek, hogy Izraelt Isten védi, ezért nem kell ujjal mozogniuk. […] És egyértelmű, Izraelben is vannak olyan őrült radikálisok, akik őrült iszlamisták szintjén nem látnak más megoldást, mint a terror. Ugyanakkor hazánkban is talál ilyeneket. (252. o.)

Rájöttem a katonai szolgálatot megtagadó fegyveresek és zsidók közötti kapcsolatra. A katonák nagy része a megszállt területeken teljesít szolgálatot - a nemzetközi jog megsértésével. Ebből a kijelentésből úgy tűnik, hogy Gál Fedor a palesztin területek elfoglalását is védelmi tevékenységnek tekinti.

A fentiek kapcsán számomra furcsán hangzik Gál Fedor válaszának utolsó két mondata. Úgy tűnt, hogy a konfliktus befejezésének felelőssége a palesztinok - többnyire saját államuk nélküli fegyvertelen civilek - vállára hárul, akik évtizedekig Izrael katonai megszállása alatt élnek, minden ezzel járó dologgal. Izraelnek is vannak radikálisai és szélsőségesei, de nálunk is vannak otthon. Tehát semmi?

A következő válasz néhány rossz adatot tartalmaz.

Az izraeli palesztinok életszínvonaláról és az izraeli vállalkozók erőfeszítéseiről szól, hogy határmenti területeken építsenek vállalkozásokat.

Gál: Tudok egy konkrét esetről - a jól ismert "sodastreams" gyártója a határtól néhány kilométerre palesztin területen gyárat épített. Az Európai Unió azonban kezdeményezte, hogy embargót kell bevezetni ezekre a termékekre, mert a vállalat palesztin állampolgárok kizsákmányolásából él. Mit csinált a cég? Leállította a gyártást.

Soha nem jutott eszébe senkinek, hogy csak a palesztinok fizetnének érte, akik szilárd fizetést kaptak ott. […] (252. o.)

A SodaStream gyárat épített egy illegális településen a megszállt területeken (alapvetően ugyanaz, mintha egy orosz vállalat az orosz kormány támogatásával "a határtól néhány kilométerre" - a Krímben) építene egy üzemet. A megszállt területeken települések építése háborús bűncselekmény, nem pedig jótékonysági cél. A palesztinok jól és boldogan fognak élni önmagukban megszállás nélkül. Ha ellopunk egy ember földjét, ott gyárat építünk és felajánljuk neki, hogy megalázó körülmények között ott dolgozhat, akkor valószínűleg nem fogják megérteni a tisztességes bér iránti nemes érdeklődésünket.

Az Európai Unió soha nem jutott arra a következtetésre, hogy embargót kellene bevezetni a SodaStreamre. Az Európai Unió 3 dolgot tett az elszámolási termékekkel kapcsolatban:

1. Nem kötelező érvényű ajánlást tett közzé a vállalkozók számára, hogy ne fektessenek be illegális izraeli településekbe.

2. Parancsoljon az európai piacoknak az illegális telepekről származó termékek helyes címkézésére, hogy az ügyfelek tudják, honnan származnak a dolgok.

3. Nagy kampány indult Izraelben, amelynek szlogenje: az EU-ban várják az izraeli települések termékeit. Emanuele Giaufret, az EU izraeli nagykövete december 24-én a Jerusalem Postban is levelet tett közzé az EU és Izrael közötti kiváló kapcsolatokról. Megállapítja o.i. az export növekedése, az izraeli egyetemek EU-milliós beruházásai, projektek, politikai együttműködés minden szinten stb.

Egy laikus is el tudja képzelni, mennyire hatékony egy ilyen "embargó".

Természetesen az EU embargója érvényben van. És minél előbb, annál jobb. A SodaStream-et azonban nem az EU, hanem a nyilvánosság bojkott útján érintette.

Úgy tűnik, Sudor úr nem tudja ezt, mert a beszélgetés az izraeli étrend kérdésével folytatódik. Itt röviden meg kell jegyezni, hogy a hummus és a falafel arab ételek, nem izraeli. A pizza szintén nem izraeli étel, bár Izraelben fogyasztják.

A szán rám esett, amikor a 257. oldalt néztem. A fegyveres izraeli katonákkal ellátott kisfiú fényképe alatt a következő megjegyzés található:

Utoljára. A történet vége, p. 257

Miért kellene egy óvodának tudnia, hogy az izraeli katonai szolgálat "polgári kötelesség"? Hogy vendéglátói ne riadnak vissza?

Az izraeli megszállás kérdése őszintébbnek hangzana el az izraeli megszálló hadsereg ilyen hirdetése nélkül.

Mit értett a költő ezzel és kinek?

Gál úr helyesen állítja, hogy minden szélsőséges táptalaj anyagi szükséglet.

A megszállás brutalitása és büntetlensége, a tisztességes élet reményének hiánya szintén a szélsőségek táptalaja. Gál úrnak igaza van, amikor azt mondja, hogy a palesztinok olyan emberek, mint mi. Ezt a valóságba kell átültetni. A palesztinok nem akarnak olcsó munkaerővé válni olyan településen, ahol etnikai hovatartozásuk miatt nem vásárolhatnak lakást. Ugyanolyan jogokkal, kötelességekkel és szabadságokkal akarnak rendelkezni, mint az izraeli zsidók.