tbl flm 14x20 mg (bl. OPA/Al/PVC/Al)
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
filmtabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden filmtabletta 10 mg, 20 mg vagy 40 mg atorvasztatint tartalmaz (atorvasztatin-kalcium formájában).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Filmtabletta.
10 mg: fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 7 mm-es, filmtabletta.
20 mg: fehér, kerek, mindkét oldalán domború, 9 mm-es, filmtabletta.
40 mg: fehér, ovális, mindkét oldalán domború, 8,2 x 17 mm, filmtabletta.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Gletort étrend-kiegészítőként használják az összes koleszterin, az LDL-koleszterin, az apolipoprotein B vagy a triglicerid szintjének csökkentésére primer hiperkoleszterinémiában, heterozigóta családi hiperkoleszterinémiában vagy kombinált (vegyes) hiperlipidémiában szenvedő betegeknél (Frederickson szerint IIa és IIb típus), nem a farmakológiai intézkedések nem eredményeztek kielégítő eredményeket.
Kombinált terápiában pl. más LDL-koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekkel, vagy ha az összkoleszterin és az LDL-koleszterinszint csökkentésére irányuló egyéb intézkedések nem eredményeztek kielégítő eredményeket homozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő betegeknél.
A szív- és érrendszeri betegségek megelőzése
A kardiovaszkuláris események megelőzése olyan betegeknél, akiknél az első kardiovaszkuláris esemény nagy kockázattal jár (lásd 5.1 pont), az egyéb kockázati tényezők kiigazításán túl.
Adagolás és alkalmazás módja
A Gletor-kezelés megkezdése előtt a betegnek szokásos alacsony koleszterinszintű étrendet kell folytatnia, és ezt a diétát folytatnia kell a Gletor-kezelés alatt. Az adagokat egyedileg határozzák meg az alapszintű LDL-koleszterin, a kezelési cél és a beteg kezelésre adott válasza alapján.
A szokásos kezdő adag 10 mg naponta egyszer. Az adag módosítását 4 hetes vagy hosszabb időközönként kell elvégezni. A maximális adag 80 mg naponta egyszer. A napi adagot egyszeri adagban kell megadni, és a nap bármely szakában bevehető étellel vagy anélkül.
Megerősített szívkoszorúér-betegségben szenvedő betegeknél vagy más betegeknél, akiknél fokozott az iszkémia kockázata, a terápiás cél az LDL-koleszterin 2, az emelkedett trigliceridszint, a magas vérnyomás) klinikailag és biokémiailag ellenőrizni kell a nemzeti követelményeknek megfelelően.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A myopathia kockázata megnő a HMG-CoA reduktáz gátlókkal történő kezelés során, egyidejűleg ciklosporin, fibrátok, makrolid antibiotikumok, beleértve az eritromicint, azol típusú gombaellenes szereket, HIV proteáz vagy nikotinsav inhibitorokat, valamint nagyon ritka esetekben rabdomyolysis és veseelégtelenség esetén. . Ezért gondosan mérlegelni kell az egyidejű kezeléssel járó lehetséges előnyöket és kockázatokat.
Azokban az esetekben, amikor ezeknek a gyógyszereknek az atorvasztatinnal történő együttadása szükséges, gondosan mérlegelni kell az egyidejű kezelés előnyeit és kockázatát. Ha a betegek olyan gyógyszereket szednek, amelyek növelik az atorvasztatin plazmakoncentrációját, alacsonyabb kezdő dózis ajánlott. Ciklosporinnal, klaritromicinnel vagy itrakonazollal együtt alkalmazva alacsonyabb maximális atorvasztatin-dózis ajánlott, és ezeknél a betegeknél megfelelő klinikai monitorozás ajánlott (lásd 4.4 pont).
Citokróm P450 3A4 inhibitorok
Az atorvasztatint a citokróm P450 3A4 metabolizálja. Kölcsönhatások léphetnek fel az atorvasztatin és a citokróm P450 3A4 inhibitor (pl. Ciklosporin, makrolid antibiotikumok, beleértve az eritromicint és klaritromicint, nefazodont, azol típusú gombaellenes szereket, beleértve az itrakonazolt, és a HIV proteáz inhibitorok) együttes alkalmazása esetén. Ezért különös óvatosság szükséges az atorvasztatin és ezen gyógyszerek egyidejű alkalmazása során, mivel az atorvasztatin plazmakoncentrációja megemelkedhet (lásd még 4.4 pont).
Transzporter fehérje inhibitorok
Az atorvasztatin és metabolitjai az OATP1B1 transzporterek szubsztrátjai.
10 mg atorvasztatin és 5,2 mg/kg/nap ciklosporin együttes alkalmazása 8,7-szer nagyobb atorvasztatin-expozíciót eredményezett. Azokban az esetekben, amikor az atorvasztatin és a ciklosporin együttadása szükséges, az atorvasztatin adagja nem haladhatja meg a 10 mg-ot.
Az eritromicin és a klaritromicin a citokróm P450 3A4 ismert inhibitorai. Napi egyszeri 80 mg atorvasztatin és az eritromicin (naponta négyszer 500 mg) együttes alkalmazása 33% -kal növelte az atorvasztatin teljes aktivitásának a betegre gyakorolt hatását. A napi egyszeri 10 mg atorvasztatin és a klaritromicin (naponta kétszer 500 mg) együttes alkalmazása 3,4-szer nagyobb atorvasztatin-expozíciót eredményezett. Azokban az esetekben, amikor a klaritromicin és az atorvasztatin együttadása szükséges, alacsonyabb fenntartó dózisok javasoltak. 40 mg-ot meghaladó dózisok esetén e betegek megfelelő klinikai ellenőrzése ajánlott.
20–40 mg atorvasztatin és napi 200 mg itrakonazol együttes alkalmazása az atorvastatin-expozíció 1,5–2,3-szoros növekedését eredményezte. Abban az esetben, ha az itrakonazol és az atorvasztatin együttadása szükséges, alacsonyabb fenntartó dózisok javasoltak. 40 mg-ot meghaladó dózisok esetén e betegek megfelelő klinikai ellenőrzése ajánlott.
Az atorvasztatin és a proteáz inhibitorok, amelyek ismerten CYP3A4 inhibitorok, egyidejű alkalmazása megnövekedett atorvasztatin plazmakoncentrációt eredményezett.
40 mg atorvastatin és 240 mg diltiazem együttes alkalmazása az atorvastatin expozíció 51% -os növekedését eredményezte. Ezeknek a betegeknek a megfelelő klinikai ellenőrzése javasolt a diltiazem-kezelés megkezdése vagy az adag módosítása után.
Az ezetimib önmagában történő alkalmazása myopathiával jár. Ezért a myopathia kockázata megnőhet, ha ezetimibet és atorvasztatint adnak együtt.
Egy vagy több CYP3A4 gátlót tartalmaz, és növelheti a CYP3A4 által metabolizált gyógyszerek plazmakoncentrációját. 240 ml grapefruitlé bevitele 37% -kal növelte az atorvasztatin AUC-értékét, és 20,4% -kal csökkentette az aktív ortohidroxi-metabolit AUC-ját. Ugyanakkor a nagy mennyiségű grapefruitlé (napi 1,2 liter felett öt napon át) az atorvasztatin AUC 2,5-szeresét és az aktív HMG-CoA reduktáz inhibitorok (atorvasztatin és aktív metabolitjai) AUC-értékének 1,3-szoros növekedését okozza. ). Ezért az atorvasztatinnal végzett kezelés során nem ajánlott nagy mennyiségű grapefruitlé fogyasztása.
Citokróm P450 3A4 induktorok
Az atorvastatin egyidejű alkalmazása citokróm P450 3A4 induktorokkal (pl. Efavirenz, rifampicin, orbáncfű) az atorvastatin plazmakoncentrációjának változó csökkenéséhez vezethet.
A rifampicin kölcsönhatás kettős mechanizmusa miatt (citokróm P450 3A4 indukciója és az OATP1B1 transzporter felvételének gátlása hepatociták által) az atorvastatin és a rifampicin együttes alkalmazása ajánlott, mivel az atorvastatin késleltetett adagolása késleltetett rifasticin-asszociált plazmával.
Verapamil és amiodaron
Interakciós vizsgálatokat a verapamillal és az amiodaronnal nem végeztek. A verapamil és az amiodaron köztudottan gátolja a CYP3A4 aktivitását, és atorvasztatinnal történő együttes alkalmazásuk megnövelheti az atorvasztatin expozíciót.
Egyéb gyógyszerek egyidejű alkalmazása
A fibrátok önmagában történő alkalmazása myopathiával jár. Az atorvasztatin által kiváltott myopathia kockázata megnőhet a fibrátok egyidejű alkalmazása során A napi kétszer 600 mg gemfibrozil együttes alkalmazása 24% -kal növeli az atorvastatin expozíciót.
A digoxin és az atorvastatin 10 mg együttes alkalmazása nem befolyásolta az egyensúlyi állapotú plazma digoxin-koncentrációt. A digoxin koncentrációja azonban körülbelül 20% -kal nőtt a digoxin és a napi 80 mg atorvasztatin együttes alkalmazása során. Ez a kölcsönhatás a membránszállító fehérje, a P-glikoprotein gátlásával magyarázható. A digoxinnal kezelt betegeket szorosan ellenőrizni kell.
Az atorvastatin és az orális fogamzásgátlók együttes alkalmazása a noretisteron és az etinilösztradiol plazmakoncentrációjának növekedését eredményezte. Ezeket az emelkedett koncentrációkat kell figyelembe venni az orális fogamzásgátlók adagjának kiválasztásakor.
A kolesztipolt atorvasztatinnal együtt alkalmazva az atorvasztatin és aktív metabolitjainak plazmakoncentrációja csökkent (kb. 25%). Azonban az atorvasztatin és a kolesztipol együttes alkalmazásakor a hipolipidémiás hatás nagyobb volt, mint önmagában ezeknél a gyógyszereknél.
Az atorvastatin és az orális antacidok folyékony formában történő együttadása magnéziumot és alumínium-hidroxidot tartalmazva az atorvastatin és aktív metabolitjainak plazmakoncentrációját körülbelül 35% -kal csökkentette; az LDL-koleszterinszint csökkenése azonban változatlan maradt.
Az atorvastatin és a warfarin együttes alkalmazása a protrombin idő enyhe csökkenését okozta a kezelés első napjaiban, de 15 napon belül normalizálódott. Mindazonáltal a warfarint szedő betegeket szorosan ellenőrizni kell, amikor atorvasztatint adnak a kezelésükhöz.
Az atorvasztatin és a fenazon együttes alkalmazása csekély mértékben vagy egyáltalán nem befolyásolta nyilvánvalóan a fenazon clearance-ét.
A cimetidin és az atorvasztatin közötti interakciós vizsgálatban nem figyeltek meg interakciót.
Egészséges egyéneken végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatban a 80 mg atorvasztatin és a 10 mg amlodipin együttes alkalmazása az atorvasztatin expozíció 18% -os növekedését eredményezte.
A klinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg klinikailag jelentős kölcsönhatásokat, amikor az atorvasztatint antihipertenzív vagy hipoglikémiás szerekkel együtt alkalmazták.
4.6 Terhesség és szoptatás
A Gletor terhesség és szoptatás alatt ellenjavallt (lásd 4.3 pont). A fogamzóképes nőknek hatékony fogamzásgátlást kell alkalmazniuk a kezelés során.
Az atorvasztatin biztonságossága terhesség és szoptatás alatt nem bizonyított (lásd 4.3 pont).
Állatkísérletek azt mutatják, hogy a HMG-CoA reduktáz inhibitorok befolyásolhatják az embrió-magzat fejlődését. Az atorvasztatint nőstény patkányoknak napi 20 mg/kg/napnál nagyobb dózisban (klinikai szisztémás dózisok) adva az atorvasztatint lassították, és posztnatális túlélésük lerövidült.
Patkányokban az atorvasztatin és aktív metabolitjainak plazmakoncentrációja és tejkoncentrációja hasonló. Nem ismert, hogy az atorvasztatin vagy metabolitjai kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
Az atorvastatin nem, vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A leggyakoribb mellékhatások, amelyek várhatók, a gyomor-bélrendszeri tünetek, beleértve a székrekedést, a puffadást, a dyspepsiát és a hasi fájdalmat, amelyek általában eltűnnek a kezelés folytatásakor. A betegek kevesebb mint 2% -a hagyta abba a klinikai vizsgálatokat atorvasztatinnal kapcsolatos mellékhatások miatt.
Az alábbi mellékhatások felsorolása a klinikai vizsgálatok és a forgalomba hozatalt követő jelentések eredményein alapul.
A mellékhatások becsült gyakorisága a következő: gyakori (≥ 1/100, 30 kg/m2, emelkedett trigliceridszint, magas vérnyomás kórtörténetében).
4.9 Túladagolás
A Gletor túladagolásának nincs specifikus kezelési módja. Túladagolás esetén a beteget tüneti tünetekkel kell kezelni, és szükség esetén támogató kezelést kell kezdeni. A májfunkciót és a szérum CK-szintjét ellenőrizni kell. Az atorvasztatin kiterjedt plazmafehérje-kötődése miatt a hemodialízis várhatóan nem növeli jelentősen a szervezetből történő kiválasztódását.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: HMG-CoA reduktáz inhibitorok, ATC kód: C10AA05
Az atorvasztatin a HMG-CoA reduktáz szelektív, kompetitív inhibitora, egy enzim, amely meghatározza a koleszterinszintézis sebességét, és felelős a 3-hidroxi-3-metil-glutaril-koenzim A átalakulásáért mevalonáttá, amely a szterinek, köztük a koleszterin elődje. A trigliceridek és a koleszterin beépülnek a máj nagyon kis sűrűségű lipoproteinjeibe (VLDL), és felszabadulnak a vérbe, amely a perifériás szövetekbe szállítja őket. Az alacsony sűrűségű lipoproteinek (LDL) a VLDL-ből származnak, és elsősorban az LDL-hez nagy affinitású receptorok katabolizálják (LDL-receptorok).
Az atorvasztatin csökkenti a plazma koleszterin- és lipoproteinszintjét azáltal, hogy gátolja a HMG-CoA reduktázt és gátolja a máj koleszterinszintézisét. Az atorvasztatin növeli az LDL-receptorok számát a májsejtek felszínén, ami az LDL felgyorsult felvételét és katabolizmusát eredményezi.
Az atorvasztatin csökkenti az LDL termelést és az LDL részecskék számát. Az atorvasztatin az LDL-receptor aktivitásának jelentős és tartós növekedését okozza, ami a keringő LDL-részecskék minőségének kedvező változásához kapcsolódik. Az atorvasztatin szignifikánsan csökkenti az LDL-koleszterinszintet homozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában szenvedő betegeknél, olyan betegek populációjában, akik általában nem reagálnak a hipolipidémiás kezelésre.
Dózis-hatás tanulmányok kimutatták, hogy az atorvasztatin csökkenti az összes koleszterinszintet (30–46%), az LDL-koleszterint (41–61%), az apolipoprotein B-t (34–50%) és a triglicerideket (14–33%). az idő változó mértékben növeli a HDL-koleszterin és az apolipoprotein A1 szintjét. Ezek az eredmények heterozigóta familiáris hiperkoleszterinémiában, nem familiáris hiperkoleszterinémiában és vegyes hiperlipidémiában szenvedőkre vonatkoznak, beleértve az inzulinfüggő diabetes mellitusban szenvedő betegeket is.
Az összkoleszterin, az LDL-koleszterin és az apolipoprotein B csökkentése kimutatta, hogy csökkenti a kardiovaszkuláris események és a kardiovaszkuláris mortalitás kockázatát.
Az iszkémiás szívbetegségben szenvedő REVERSAL vizsgálat (Ateroszklerózis visszafordítása agresszív lipidcsökkentéssel) iszkémiás szívbetegségben szenvedő betegeknél értékelték az intenzív lipidcsökkentés hatását napi 80 mg atorvasztatinnal és napi szinten intravénás kortikoszteroidokkal a lipidszint csökkentését. Ultrahang (IVUS) koszorúér-angiográfia. Ebben a randomizált, kettős-vak, multicentrikus, kontrollált klinikai vizsgálatban 502 betegnél IVUS-t végeztek a kiinduláskor és a 18 hónapos követés után. Az atorvasztatin csoportban nem alakult ki ateroszklerózis (n = 253).
Az atheroma teljes térfogatának átlagos százalékos változása (a vizsgálat elsődleges végpontja) 0,4% (p = 0,98) volt az atorvasztatin csoportban és + 2,7% (p = 0,001) a kiindulási értékhez képest.) A pravastatin csoportban (n = 249) ). Az atorvasztatin hatása statisztikailag szignifikáns volt a pravasztatinnal összehasonlítva (p = 0,02). Az intenzív lipidszint-csökkentés végpontokra gyakorolt hatását (pl. Revaszkularizáció szükségessége, nem fatális szívinfarktus, koszorúér-halál) ebben a vizsgálatban nem vizsgálták.
Az atorvasztatin csoportban az LDL-koleszterin a kiindulási értékről (3,89 mmol/l ± 0,7) 2,04 mmol/l ± 0,8 (78,9 mg/dl ± 30) átlagra csökkent.
A pravasztatin csoportban az LDL-koleszterin a kiindulási értékhez képest 3,89 mmol/± 0,7 (150 mg/dl ± 26) (p 6, iszkémiás alsó végtagi betegség, bal kamrai hipertrófia, korábbi cerebrovaszkuláris baleset, specifikus EKG-rendellenességek, proteinuria/albuminuria Nem minden beiratkozott betegnél magasnak tartották az első kardiovaszkuláris esemény becsült kockázatát.
A betegek antihipertenzív terápiában részesültek (amlodipin vagy atenolol alapú sémák) és napi 10 mg atorvasztatint (n = 5 168) vagy placebót (n = 5 137).
Az atorvasztatin abszolút és relatív kockázatcsökkentő hatása a következő volt: