Az energiafogyasztás sétáláskor az emberi test súlyától és sebességétől függ. Ez azt jelenti, hogy egy nehezebb ember több energiát éget el ugyanolyan intenzitással (sebességgel), mint aki kevesebb testtömegű. A sebesség sem elhanyagolható. Ha két egyforma súlyú gyalogos végez egyidejűleg tevékenységet, több energiát éget el az, akinek nagyobb a sebessége.
A gyaloglásnak nem kell csak idő kérdése lenni. Meg tudjuk határozni a távolságot, például 5 km-t, amelyet meg fogunk tenni. Ebben az esetben a gyaloglás sebességének jelentősége csökken. Fontos tudni, hogy az energiafelhasználás arányos a kapott oxigénnel. Tehát ha gyorsan járunk, több oxigént és ennélfogva több energiát fogyasztunk. Meg kell azonban jegyezni, hogy a meghatározott 5 km-es távot gyorsabban fogjuk megtenni, ezért a kivitelezési idő rövidebb lesz. Alacsonyabb intenzitással csak kevesebb oxigént kell kapnunk, de ugyanezt az 5 km-t meg kell tennünk. Ez hosszabb ideig tart, de az elfogyasztott oxigénnek mindkét esetben azonosnak kell lennie.
Az energiafogyasztás a testtömeg és a megtett távolság alapján járáskor viszonylag pontosan kiszámítható. Ne feledje, hogy minden testtömeg-kilogrammonként 3 kJ energiát égetünk el kilométerenként.
A gyaloglás nagy előnye, hogy alacsony a mozgásszervi rendszer iránti igény. Az emberek legszélesebb köre alkalmas, kivéve a túlzott elhízást és az előrehaladott osteoarthritist. A futás túlságosan megterhelő lehet egy elhízott ember számára, ezért alkalmatlan. Ebben az esetben a gyaloglás ideális választás.
Séta ill. a gyors járás a szív- és érrendszer jobb funkcionális képességéhez vezet. Hangot ad az izmoknak, különösen a borjaknak, a comboknak és a csípőnek.
Végül csak egy kis tanács. A gyaloglás (túrázás, gyaloglás ...) célzott keresése mellett a mindennapi életünk helyzeteit is fel kell használnunk. Hagyja abba az egyensúlyt a liftben, és használja a lépcsőket, ne használja mindenáron az autót vagy a buszt, és legalább a lábát használja a rövidebb szakaszokra.