A figyelmeztető jelek, amelyek eddig a Szlovák Televízió kórtörténetét jellemezték, a klinikai szakaszba nőnek. Ilyen önpusztító cselekedetek és presztízsének ilyen mély romlása után, aminek tanúi lehetünk, szó szerint rejtély, hogy miért gyengül a közönség nyomása az elsöprő, többnyire működőképtelen irányítási apparátus leépítésére.
Az ellenzék egyike sem - az anarchisták bosszúságára - nem sürgeti az embereket, hogy ne fizessenek koncessziós díjakat, amint azt egykor Schmögner Brigita is bizonyította, senki sem kritizál. Úgy tűnik, nincs rá szükség. Az ítélet közvetlenül azokban a körökben születik, amelyek kevesebb mint két évvel ezelőtt jóváhagyták Milan Materák választását az STV élére. Ma, amikor felső vezetése javaslatot nyújt be az eredeti művek példátlan mértékű csökkentésére és megszüntetésére, a Szlovák Film- és Televíziós Akadémia, valamint a Televíziós Filmkészítők Szakszervezetének képviselői szinte egyöntetűen felszólítják lemondására.
Kíváncsi találkozó Trucpodniknak tekintik a programajánlat tervezett korlátozását, amelyet válaszként kell meghatározni a kormány visszafizetési ütemtervére a Szlovák Távközléssel szembeni százmilliós adósság rendezésére. Ha az STV drasztikus megtakarításokkal téríti meg a műsorszolgáltatásban, akkor a nézőt megbüntetik, ha az állam a költségvetéséből az adózó elveszi.
Nem elhanyagolható ellenpontja annak, ami az STV körül történik, három szervezet tetszése egy új, országos lefedettségű televízió működtetésére. Mivel szokás inotajokban kifejezni magunkat, aligha lehet előre tudni, hogy erőfeszítéseik megegyeznek-e az STV2 áramkör privatizálásának szándékával, vagy ez csak egy "figyelemelterelő pletyka", mint Martin Lengyel, a TA3 jelöltje hírtelevízió, magyarázta értetlenül.
A köztévé "működésének" egy másik furcsa pillanata a központi igazgatója, J. Fil tanácsadójának állítólagos találkozása volt a DS médiaért felelős alelnökével, Ľudovít Kaníkkal. Ha nem a két résztvevő nem tudott azonnal megegyezni abban, hogy hivatalos vagy magáninterjúról van szó, és aki valóban kezdeményezte, elkerülte volna a média fokozott figyelmét. De mivel a Filo nem ragaszkodott elég meggyőzően tisztán privát változatához, még egy oka van a meglepetésre. A fizető koncessziósok túlnyomó többségének joga van megkérdezni az STV felső vezetését, miért érdekli őket inkább egy miniatűr politikai párt média képe, amely SDK kerekesszékkel csempészett be a parlamentbe, mintsem annak működésének biztosítása.
A boncolás nem volt megfelelő Materák vezetésének szakmai kompetenciája vagy alkalmatlansága nem annyira vitatott, mint a kormány radikális műtéti metszés kérdésének vitatott és hatástalan megközelítése. Ha az állam munkanélkülisége rekordértékeket ér el, az STV-ben a túlfoglalkoztatottság fenntartása nem javítja ezeket a statisztikákat, és egyáltalán nem javul. Éppen ellenkezőleg: azzal, hogy béreket fizetnek egy több ezer alkalmazottból álló hadseregnek, mert passzívan várakozik, egyfajta fagyos állapotban a jobb szélre vár, az eszközöket elválasztják más, gondolom, értelmesebb munkalehetőségek létrehozásához. Ha az STV vezetője számára fontosabb, mint az elvégzett munka minősége, hogy beosztottja áthelyezte-e a székre a meghatározott munkaidőt, valószínűleg jobb lesz elgondolkodni azon, hogyan búcsúzzunk el mindkettőtől.
Az igazgatót, akit 1998 novemberében hivatalba lépésekor állítólag tudta, mire készül, akkor az a nyilatkozat biztosította, hogy "mindent egy boncolás fog kideríteni". A közmédia, mint elhunyt (értsd: nem beteg, azaz gyógyítható) organizmus ilyen megközelítése keserű gyümölcsöt hoz ma. Mivel az újraélesztési kísérletek nem állították helyre az alapvető létfontosságú funkciókat, a kómával járó kínok továbbra is fennállnak.
Abban a helyzetben, amikor az egyes szereplők érdekeinek olvashatósága jelentősen csökken az STVért folytatott küzdelemben, már nem a földszintig kell lennie annak, akinek az elsőbbsége lesz. Van valami sokkal komolyabb tét, amelynek következményei vannak legalább egy generáció számára, nemcsak e ciklus végéig. Talán megfelel az a tény, hogy a köztelevízió tehetetlenül morog a saját olajában, miközben a koncessziós tulajdonos elveszíti idegét és hangosan káromkodik. Végül is a politikai vagy gazdasági befolyás terének kitisztítása nem lehet a legrosszabb meglepetés azok számára, akik szeretnek ilyet álmodni. Éppen ezért a hűvös gyanú miatt ideje emlékezni és cselekedni.