pokolba

liz west @ Flickr.com, https://www.flickr.com/photos/calliope/303873311

  • '12 május 18.
  • 3 perc
  • 10168
  • 8.

Az emberek gyakran kérdezik: "Hogyan küldhet egy ember a pokolba egy szeretõ Istent?"

Erre a kérdésre többféleképpen válaszolhatunk.

Először is el kell mondani, hogy a Biblia a pokolról beszél, mint olyan helyről, ahol Isten nincs és soha nem lesz. Ez azt jelenti, hogy nem lesz öröm, béke, szeretet vagy remény.

Az is igaz, hogy Isten senkit sem küld a pokolba. Oda küldjük magunkat. Isten mindent megtett, hogy ne kelljen odamennünk. Szabad akaratot adott nekünk, ezért nem vagyunk robotként programozva az életbe. Ez az Ő célja minden ember számára. Isten az Ő képére teremtett minket, tehát szabad akaratunk van. Azért teremtett minket, hogy "igent" vagy "nemet" mondhassunk, szabad akarattal, hogy elutasítsuk Istent, és így elfogadjuk ennek az elutasításnak a következményeit.

Bizonyos értelemben azt mondhatjuk, hogy Isten senkit sem küld a pokolba, mert Jézus Krisztus helyettünk megtapasztalta elutasításunk következményeit. Emberek, könyvek, előadások, prédikációk és imák formájában Isten "akadályait" a pokolba vezető utunkra helyezi. Mindent megtesz azért, hogy eltérítsen minket az életmódunk rossz irányától, és épp ellenkezőleg vezet bennünket, a megváltáshoz a rossz döntéseink következményei alól. Elutasíthatjuk Isten összes akadályát is, és így szabadon dönthetünk úgy, hogy a pokol nevű helyre kerülünk.

Néha felmerül a kérdés: "Hogyan küldheti Isten a pokolba gyermekeit?" Isten bizony nem a pokolba küldi gyermekeit. A különbség itt az, hogy nem minden ember automatikusan Isten gyermeke. Másrészt, ha valaki Isten gyermeke, akkor ő is mentes Isten elutasításának következményeitől. Tehát megszabadul a bűnök büntetésétől.

Tehát Isten pokolba küldi az embereket? Isten felelős a betegségekért a világon? Közvetlenül felelős sokak bebörtönzéséért? Lehetséges, hogy valaki elektromos székbe kerül? Isten megidézi a háborút? Összetört szíveket és boldogtalan családokat okoz? Mindezek az ember bűnös természetének az eredményei, és valójában az ember lázadása annak a következménye, amelyet Isten akar. Emellett emberi büszkeség, kapzsiság, önzés, a hatalom iránti vágy és mindazok eredménye, amelyeket csak az önérdek vágya hoz, és nem mások javára.

Ez az ember bűnének gyümölcse. Ez okoz sok szenvedést a világon. Erre nincs más magyarázat. A "legnagyobb" bűn annak elutasítása, amit Jézus Krisztus tett az örök kárhozattól való üdvösségünk érdekében, ahogy a pokolot néha hívják.

Megszoktuk az emberi bűnök kategorizálását. Gyilkosságokról, nemi erőszakokról beszélünk, de mindezt egy bűn alatt összegezhetjük, ez pedig annak elutasítása, amit Jézus Krisztus tett értünk. Más szavakkal, ezt a bűnt hitetlenségnek hívják Istenben. Figyelje meg, mi van írva a Bibliában. Jézus Krisztus nem azt mondja: "És amikor eljön (a Szentlélek), megtanítja a világot: a bűnről, hogy az emberek romlott állapotban élnek és bankokat rabolnak". Az Úr Jézus azt mondta: "És amikor eljön (a Szentlélek), megtanítja a világot a bűnre, hogy nem hisznek bennem."

Naiv azt gondolni, hogy lehet Jézus Krisztussal játszani, és nem számíthatunk a megfelelő következményekre. Mennyire nevetséges az emberi gondolkodás ebben a kérdésben. Hiszen mi emberek természetesen ennél sokkal apróbb dolgokért várunk büntetést.

Ha kiugrunk egy magas épületből, a gravitációs törvény azonnal megteszi a dolgát. Mondhatjuk, hogy Isten szeretet, és ez minden bizonnyal igaz, de másfelől joggal kell számolnunk arra, hogy amikor "szándékosan belépünk a cséplőre, akkor csobbanhatunk". Ha úgy gondoljuk, hogy szembemegyünk a gravitáció törvényével, akkor az végül elpusztít minket. Minden bizonnyal szeretjük kisgyermekeinket, de még ez a mély szeretet sem akadályozza meg a gyermeket, hogy megégjen, ha ujjait forró tűzhelyre teszi.