Ez a történet egy kicsit más hordóból lesz, mint az előzőm, de mégis nagyon hasonló. Hogy miben? Kitartásban, önhitében és nagy vágyban.
Jól kezdem. Hol kezdődött minden.
Soha nem voltam példás szegény. Gyerekként egyike voltam azoknak, akik mindenkinek elkapták az arcát, de nem is voltam kövér. Szintén normális gyerek, de mindig azzal az érzéssel, hogy kövér vagyok.
Még mindig fiatal voltam, amikor édesanyám meghalt, és apámnál maradtam, akinek bizonyára nem volt ideje és idege arra, hogy vigyázzon rám, mivel apának a kora miatt is gondoskodnia kell a lányomról. Gyakran kevesebb pénz is volt, így hazánkban a gyümölcsök vagy a tejtermékek vagy a zöldségek meglehetősen ritkaságnak számítottak. A kenyér, a kifli, a kolbász és a tészta volt a napi rend.
Hamarosan elkezdtem dolgozni. Tizenöt évesen. Hirtelen beleélhettem magam, amit akartam. Sokat tudsz. Fokozatosan, két év alatt 64 fontra húztam.
17 éves koromban egy kicsi, települési étteremben dolgoztam, ahol végül megismerkedtem a férjemmel. Nagyon sok munka, idő volt együtt lenni. Tehát többnyire csak éjszaka volt időnk magunkra. Három-négy órát aludtunk, és felálltunk dolgozni. A munkában nem volt idő ételre, és tele voltunk szeretettel. Kevesebb, mint egy hónap alatt 10 fontot fogytam ebben a stílusban. 54 éves voltam, és akkor tetszett. Most már tudom, hogy testem számára ez egy kezdet volt, rossz kezdet volt a még rosszabb elhízás felé vezető úton.
Idővel munkahelyet cseréltem és folytattam az iskolát. Fáradtságot és stresszt tápláltam étellel. Egészségtelenebb ételekre gondolok. A munkából hazaérkezés utáni este ebédeltem, ebédre reggeliztem. Kevesebb mint egy év elteltével visszakaptam a kilóimat. Nem oldottam meg, nem bántam.
Körülbelül fél évvel az esküvő előtt éppen érettségiztem, mertem egyszer meg mertem merülni a munkahelyemen. A súly 74 kilót mutatott nekem! Rettegtem. Még négy évvel ezelőtt sem voltam húsz kilóval kevesebb. Igen, láttam, hogy híztam, de annyira?! Rögtön egy hülye kitalált étrendet állítottam össze, amely hatékony volt, de egész életemben képtelen volt ehhez ragaszkodni. Fogytam körülbelül 6 kilót, és lassan visszatértem a régi szokásaimhoz. Körülbelül 72 kiló voltam.
Mivel képtelenek voltunk elképzelni, ellátogattunk egy segített reprodukciós központba. Alapvetően egyszerű hormonkezelést kaptam, de két hónap alatt hihetetlen 14 kilót híztam. Hiszed vagy sem, nem is tudom, hogyan. 84 font voltam, amikor 2013 szeptemberében teherbe estem. Egyenes, undorító százasra húztam. Nos, tudtam, hogy egyszer odaadom.
Szülés után a kilók gyorsan csökkentek. Kevesebb, mint egy hónap alatt 13-an voltak lent. De aztán megállt, és szédítő tempóban ment fel.
Körülbelül március, április lehetett, amikor a súly 103,5 fontot mutatott nekem. Uff, nagyon sok. Összeszorítottam, és életemben először kezdtem egészségesen étkezni. A cölöpök szépen lementek. 94,5 fontra vágtam. De eljött a nyár, eladtuk a lakást, megvettük és átalakítottuk a házat. Ismét nem volt idő ételre, és éjszaka utolértem.
Eljött az a szakasz, amikor azt mondtam magamban, hogy nem érdekel, mennyire nézek ki. 2016. februárban érkezett, és ellenőrizte a nagy nyomásom belső kerekét. A súly körülbelül százat mutatott. Magas nyomású. Egészen a közelmúltig szoptattam, és csak gyógyszereket szedtem, de a lehető legmagasabb dózis, napi 6 tabletta ellenére a nyomásom gyakran meghaladta a 170/120 értéket. Amikor az orvos azt mondta nekem, hogy a cukorom meghaladja a normálist, könnyek szöktek a szemembe. Apám cukorbeteg volt, és tudom, mit jelent ez a betegség és kezelése. Nagyon megijedtem. Megállapodtunk abban, hogy a hat hónap múlva következő ellenőrzés meglátja, mi fog következni. De ha ismét magas a cukor, akkor nem fogok lemaradni a kezelésről. Szörnyű ötlet. Ráadásul másfél éve küzdök a vízzel a térdemben. Már nem uralkodtam. Öreg embernek éreztem magam, örökre volt valami.
Tudtam, hogy ezen változtatnom kell. Hogy már nem támaszkodhatok csak drogokra. Valószínűleg úgyis elviszem ezeket az egész életemben. Tudtam, hogy fogynom kell.
Még két hétig vettem ezt az ellenőrzést.
. Amikor eljött a hétfő. Igen, február 29-én, hétfőn jött, a szám azt mutatta, hogy a súlyom 101,8, és eleget mondtam. Elpusztított az egészségem, undorodtam a megjelenésemtől. Nem akartam, hogy a fiam röhögjön rajtam, hogy kövér anya vagyok. Eleget mondtam. Ennek vége!
Egészséges táplálkozásról, megfelelő ivási rendszerről, futásról, testmozgásról és kontrollról volt szó. Önuralom.
Igen, az első napok nehézek voltak. Hazudnék, ha nemet mondanék. De körülbelül két hét múlva sikerült. Megpróbáltam futni is, de két hét múlva már térden sem tudtam járni. Akkor kb egy hónapig nem futottam.
Világosan meghatározott és megírt célok voltak. Eleinte száz alá kellett kerülnie. Aztán 94, mint egy évvel ezelőtt és így tovább.
Mérlegelt, és minden nap nagyra értékelem, mert így tudok uralkodni magán. Ellenőrizze, hogy jól csinálom-e, amit csinálok.
Amikor az első hónap után 94,1-es súlyt mutatott nekem, boldog voltam és örültem. Nem csináltam semmi különöset, és 7,6 kilót fogytam. Néha úsztam, próbáltam futni, és „csak” egészséges ételeket ettem. Tudtam, hogy ez a helyes út. Hogy ezt egész életemben gyakorolhatom. Hogy szeretném tudni, hogy egyszer karcsú leszek.
Amikor a térdproblémáim megszűntek, újra futni kezdtem. Mivel nem szerettem futni a faluban, elindultam a mezőre, az erdőbe, amelyet a szomszédom mutatott nekem. Fel a dombra, amelyet először még a normális tempóban sem sikerült megmásznom. Fokozatosan meghosszabbítottam az útvonalat. Először a domb harmadáig, fele, később az egész. Leírhatatlan volt az az érzés, amikor először futottam fel az emeletre (természetesen gyors sétára). Még mindig nem futom végig, sétálok néhány métert, de két kilométeres futás felfelé még kettőt jelent vissza, ez eltarthat. Lassan meghosszabbítom az útjaimat.
Teltek a napok, eltűntek a kilók, erősödött az egészségem és az önbizalmam.
Valószínűleg nem felejtem el azt a napot, amikor a súly 89,9-et mutatott nekem. Majdnem megőrültem az örömtől.
Megtudtam, hogy nem előre nézhetem, hogy hány fontra várok még, hanem arra, hogy mennyit vertem már meg. Hogy megvertem magam.
Fontos az erős motiváció és a célok megvalósítása. Ne nézz körül, mit gondol a környék, hanem nézz magadba. Győzd le magad!
És nem voltak vétek? Természetesen voltak és vannak. Néha. Nos, nem eszem meg az egész tejet egy nap alatt, és két hegymászót mögötte. Hetente egyszer, kétszer kapok két vagy három kockát csokoládét, de legtöbbször nem kell többé édességet fogyasztanom.
A férjemmel nemrég volt a negyedik házassági évfordulónk, és ez nekem nem ment be, és megkérdeztem tőle, hogy szerinte valaha is én leszek az, akit elvittél. A válasz nemleges volt. Bevallotta, hogy azt hitte, ez egy-két hétig megint megtart, és felköhögöm. Kicsit megdermedt, de újra továbbment. Valószínűleg ezt gondolja mindenki. Kövér, lesz.
Fél év telt el a változásom kezdete óta, és megszoktam ezt az életet. Nekem megfelel. Egészségesen étkezem, egészségesnek érzem magam. Szeretek futni, és szeretek tornázni Jill-lel. Korábban csak nevethettem az edzőkön. Visszajött hozzám. Ma 71,8 fontot nyomok. Pontosan 30 kilót fogytam, de még mindig nem vagyok a célnál. Valójában lassan arra a következtetésre jutok, hogy lesz még mit javítani és alakítani. És tartsd ujjaidat, hogy egy év múlva adok egy félmaratont 😉
Húzom az ujjaimat mindenkinek, akinek megvan az álma és követi them