Aki elolvasta valamelyik cikkemet, már tudja, hogy szeretem a kihívásokat, nem szokásom félni a bonyolult vizektől, a zord, néha extrém időjárástól, és imádok nagy és erős halakra horgászni.!
Szokatlan módon azzal kezdem, hogy bemutatom a sebességváltót, hogy villámgyorsan bekerülhess a képbe, amire ma számíthatunk. Táplálékhalért készültem, és tudtam, hogy a legerősebb etetőket és a hozzájuk kapcsolódó legnagyobb orsókat kell hoznom. A helyi előírásoknak megfelelően például az orsókon tilos a 0,35 mm-nél kisebb átmérőjű zsinór. A halász mindent alaposan megvizsgált, és én nem kezdhettem el a horgászatot, amíg zöldet adott a felszerelésemnek. Elég erős volt, így minden rendben volt, és semmi több nem állt a halak útjában. Első pillantásra úgy tűnhetett, hogy rakétavetővel lőnék verebeket, de a hatalmas felszerelés csak addig volt eltúlzott, amíg utaim kereszteztek a tó egyik régi lakójával, aki egyáltalán számtalan akadály el akart rejtőzni költségek.
De milyen halak élnek itt valójában az ilyen felszerelések igazolására? Erős, vad ponty, amur és tőkehal.
Néhány évvel ezelőtt néztem ezt a tavat, de nem tetszett, és végül abbahagytam ide járni. Az akkori képességeimmel, módszereimmel, eszközeimmel, technikáimmal a halak rendesen átjárták az agyamat, és itt nem fogtam 5 kilónál többet. Úgy éreztem, hogy ez a víz egyszerűen nem nekem való. Hogy el kell engednem.
De most úgy döntöttem, hogy már más halász vagyok, és itt az ideje visszatérni. És milyen jól sikerült! Olyan élményeket gyűjtöttem itt össze, hogy nem felejtem el! Mindkét nap ugyanazt a keveréket használtam, amely nagyon találóan "brutálisan" jól működött!
Reggel február 5-én érkeztem a partra, és a terep feltérképezésével kezdtem horgászni. Ez azt jelenti, hogy mászással próbáltam megtalálni a halakat. Bedobtam, kidobtam a partokat, a potenciális menedékhelyeket, ahol a halak tartózkodhattak, szisztematikusan kerestem, de a "nagy" fogás egy darabig várt.
Folyamatosan változtattam a buktatókat. Gyorsan világossá vált, hogy alapkivitelben nagy csapdákkal fogom a nagy fülű lepényhalakat és a kárókat, amelyek nagy számban élnek ebben a tóban. Ezért megváltoztattam a taktikámat, és egyre agresszívabb buktatókat kezdtem alkalmazni, amelyek hamar meghozták a várt gyümölcsöt, és végül beragadtam az első pontyot.
Elkaptam ezt a halat Oldható lebegő Fluo Peliet brutális máj. Próbáltam tovább szerencsét, és még néhányszor dobtam, de csak fehér halat adtak. OK, semmi nem történik, kicsit durván kell viselkedned! Itt az ideje egy nagy nagy laposhalnak. Rátettem a csali rúdra és feldobtam. De csak 20 méterre a parttól láttam néhány mozdulatot ott, akkor miért ne, mondtam magamban. Jó egy óra várakozás után állítom, húzó lövéssel egy igazán tekintélyes hal jelentette be! Szabad brutálisan erős felszerelés, a másik végén lévő ellenfél megtette vele, amit akart.
A fővárosi tokhal jó 30 perc kemény, könyörtelen harc után a parton kötött ki. Olyan bonyolult volt ezt a másfél méteres halat a landolóhálóba juttatni, hogy ebben Kis Ferenc halásznak kellett nekem segíteni. Volt mit tennünk, hogy együtt megmutassuk a kameráknak, de végül sikerült!:)
Az első napot, amely körülbelül 6 órás horgászatból állt, ezzel a két gyönyörű hallal zártam. Otthon töltöttem az éjszakát, de másnap szinte reggel ismét a parton voltam. Nem voltam kifejezetten elégedetlen az első nap fogásaival, mert végül is hideg van, bár az idő kissé enyhébb volt, a víz még mindig jeges, de ismerve a tóban rejlő lehetőségeket, ambícióim még magasabb! Legelni akartam, összehasonlítani erőm és képességeim más érett halakkal, és mindent megtettem ennek érdekében. De felmerül a kérdés, hogy milyen előrelépés lehet még itt, hogyan lehet még több halat fogni ebben az időszakban.?
A felületes beszélgetés során nagyon meglepő tippet adott nekem. Egyértelműen azt tanácsolta, hogy rögzítsem a bóját és etessem körül, a parttól körülbelül 70 méterre. - Enni ilyenkor? 5-6 fokos vízben. "Többször kérdeztem, teljesen érthetetlenül. A válasz egyértelmű volt: „IGEN!” A tokok egész télen aktívak, gyakorlatilag szünet nélkül esznek. Ezt az etetést nem pontyoknak, hanem tokhalaknak szánják. A halászatban a 15 fok alatti pontyokat még nem is etetik, túl inaktívak a hideg vízben ahhoz, hogy a takarmányt megfelelő hatékonysággal tudják hasznosítani. Most azonban egy másik fajról beszélünk, és ez szünet nélkül eszik, még a jég alatt is aktív.
Mint már említettem, február van, a víz hőmérséklete, talán a tőzeg mikroklímájának is köszönhetően, nem haladja meg a 6 Celsius-fokot, de ennek ellenére megfogadtam a halak tanácsát, és a laposhalat pellettel etettem. Olyan lesz, amilyen lesz, nincs vesztenivalóm. Magamon kívül azon kívül, ami belefér az etetőbe, nem adnék külön maroknyi halat, mert a múltban tapasztalatom volt, hogy ez a plusz étel gyorsan táplálja még azokat a néhány halat is, amelyek érdeklődnek az evés iránt és nem elkapni egyáltalán bármit. Úgy tűnik azonban, hogy itt kicsit másképp működnek a dolgok! Ördögi módon kíváncsi voltam, hogyan reagálnak a halak, de a második rúddal folytattam a keresés vadászatát. Végül kiderült, melyik módszer a hatékonyabb!
Kísérleteztem az összeszereléssel is. Az első napon világossá vált, hogy itt nem sikerül a módszeres adagoló. Egyik pofont adott a másik után. Valószínűleg a csali mennyisége egyszerűen túl kicsi volt, és mire a nagyobb halak megérkeztek, már nem maradt belőle semmi. Mindkét jó halat úgy fogtam, hogy összeszereltem a Pellet Feeder Complete feederrel, ezért úgy döntöttem, hogy ezzel folytatom.
Ami igazán szembetűnő volt, hogy alig láttam az első mozgást a helyszínen, alig fél órával az etetés után. A felszín alatti villás faroklövés egyértelműen megmutatta jelenlétét. A következő 30 percben a tokot masszívan hajlító heggyel igazolták. A horog után az összes tokhal kiugrott a vízből, így próbálva megszabadulni a horgotól. Nagyon fenséges látvány. Elindítottam a stoppert és harcolni kezdtem. Abban a pillanatban, amikor beértük a leszálló hálóba, az időzítő 35 percnél leállt. Valamikor ekkora erővel húzódott, olyan kitartóan küzdött, hogy még a Big River adagoló botja is úgy hajlott, mint egy bumeráng. Rengeteg nagy halat fogtam a karrierem során, ezért nem szokás félni az ilyen helyzetektől, de be kell vallanom, volt benne valami ijesztő, szembesülve azzal, hogy nekem nem volt egyáltalán ellenőrzés alatt álló helyzet. Szerencsére sikerült elhárítanom a veszélyes akadályok elől, és végül a leszállóhálóba került. Az öröm hatalmas volt, a tó egyik "ékszerét" tartottam a kezemben!
A következő halaknak még két órát kellett várniuk, és megint hatalmas tok volt. Azt hiszem, nem is kell azt mondanom, hogy ez is óriás lapos pellettel megszórt területről származott.
A levegő hőmérséklete napközben kellemes 6-7 fokra emelkedett, ami a természet kész ajándéka február elején. Ahogy azonban a nap fokozatosan közeledett a láthatárhoz, a kellemes idő távozott vele. Még mínusz 7-8 Celsius-fokot jósoltak éjszakára. Porybný meghívott éjszakára kipróbálni, akkor állítólag a nagy tokhalakat még aktívabban fogyasztják, minden bizonnyal még többet lehet kifogni. Szeretek horgászni, de az igazat megvallva inkább fagyos téli éjszakákat töltök otthon, az ágyamban, így egy pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy elutasítom ezt a meghívást.
Elkezdtem pakolni, maximálisan elégedett voltam a horgomra került halakkal. A lelkem sarkában azonban reménykedtem, hogy újabb búcsú következik. És ő is eljött. Szép pontyokkal búcsúztam a tótól.
A helyi tókomplexum valóban gyönyörű vadon. Most kissé elhagyatott, de amikor a természet átveszi az összes zöldítést, a látvány egyszerűen lélegzetelállító lesz. A tó messze van minden emberi lakástól, a környék csendes, csupa béke, ugyanakkor minden modern kényelemmel felszerelt. Az öt tóból álló komplexumban csak 8 horgászhely található, mindegyik faházzal, villannyal, csónakkal és folyóvízzel van felszerelve. A halászok garantáltan nem lépnek be ide! Ha valaki ide jár, hadd tervezze meg a túrát legalább 2-3 napra, de ha lehetséges, még több napra. Csak ebben az időben tudjuk valóban megbízhatóan megfigyelni a helyi halak szokásait és étkezési szokásait, sőt élethalakat is foghatunk. Nagyon ajánlom ezt a foltot mindenkinek!
Összegzés
Be kellett vallanom, hogy Kis Ferenc halásznak igaza volt, télen is érdemes tokát etetni. Ráadásul másnap csak etetésből sikerült halat fognom, onnan jöttek a ponty halak. Nagyon érdekes és tanulságos tapasztalat volt, de továbbra is figyelmeztetnék mindenkit, hogy mértékkel tegye meg. Még az etetésem sem haladta meg az egész nap 1,5-2 font pelletet. Amikor a víz felmelegszik, és még egy kicsit forrni kezd, akkor nem kérdéses, hogy lehetséges-e és hozzá kell adni!