Tehát elkezdtem keresni az interneten. Kékéš a Mátra hegységben. Hmm, ez biztosan a magasság, gondoltam. Igaz, nem dönt magassági rekordokat. Csak 1014 m tengerszint feletti magasságban van. m. Van még egy Vtáčnik, amelyet minden nap az ablakból nézek. De mégis úgy döntöttünk, hogy felfedezzük az ismeretlen terepeket.
Šomoška
Feltételeztük, hogy a legnagyobb problémát valószínűleg a beszédkorlát fogja jelenteni. De, nem avatkozik bele, legalább egy kicsit egzotikus lesz. A lovakat a motorháztető alá rúgtuk, és Lučenec felé vettük az irányt. Három órás utazás után Šiatorská Bukovinka faluban találtuk magunkat. És ez bűn lenne, amikor itt voltunk, hogy ne látogassuk meg a Šomoška kastélyt és a kős vízesést. Egy kőeséses vízesés, amelyet sokszor láttam képeken és fényképeken. Végre élőben látom.
A falu végén megálltunk a parkolóban. A belépődíjat egy idős úr választotta. Egy kis betontorony előtt állt, és megfogta a reggeli napsugarakat, amelyek áthatoltak a fák tetején. Másfél euró a parkolásért, másfél euró a vármászásért. Az úr hangjával, amellyel meséket olvashatott a Szlovák Rádióban, részletesen elmagyarázta nekünk a kastélyhoz vezető utat. Néhány érdekes dolog azokról a helyekről is, amelyeken végig fogunk járni. Nagyon jól hallható volt előadásában.
Egy óra alatt átkeltünk a kastélyon, a tavakon, a sziklás tengeren, a kővízesésen és a kastélyon. Merev csontjainkat kissé kinyújtottuk a hosszú déli úton és továbbmentünk. Néhány perc autózás után már nem sikerült a táblákon felolvasnom a falvak nevét. Somoskőújfalu, Mátraterenye, Mátraderecske. Azt mondtuk magunknak, hogy ha egy dinnyeárust látunk az út mellett, akkor veszünk egyet. Megkóstolhattuk a langustint és a segedint is. Ahogy a magyar finomra gondoltunk, éhesek voltunk.
[A túrákra, hegyi hírekre és más érdekes dolgokra vonatkozó tippeket követhet a Facebook-on és az Instragramon is
Recsk falu egyik éttermében álltunk meg. Eljött a nagy pillanatom, amikor kipróbálhatom a nyelvtudásomat. A bárban azt mondom az idős hölgynek: "Az a kávé". A nagynéném rám nézett, gyorsan hátat fordított nekem és a homlokát a konyhába, és így kiáltott: - Doominiiik. Egy fiatal fiú rohant fel, és a nyelvi akadály úgy változott, hogy egy ideig két kávé és fél liter málna volt az asztalon. Csak az itteni étkezésekből készítettek pizzát, ezért éhesen hagytuk a gyomrunkat. Kint ültünk a főútra néző teraszon, amelyet bármelyik pillanatban motor követett. Egy pillanatra elhallgat, és újra dübörög. Egy másik motoroscsoport. Világos jel volt, hogy nem vagyunk messze Kekesh-től.
Matra
Átmentünk Parád falun. Időnként úgy tűnt, hogy csak autóval rakodunk a kétkerekű gépekkel teli úton. Ingyenesen az ő körzetük volt. Az út emelkedőn kezdett emelkedni. Az erdő körül. Ezt követte kanyar fordulat után, gyönyörű aszfalt. Motorosok jönnek ide gépeket fújni. Útközben több biciklistát is vezetünk. Mint egyáltalán nem irigyeltem őket. A borjaik bizonyára megégették azt a dombot. Nem gondoltam volna, hogy lesz hegyi hágó Magyarországon. Šturecre vagy Donovalyra emlékeztetett. Mátraháza faluban Kékestető felé fordulunk. Ez a mi Kekeshünk. 5 perc alatt parkolunk egy fizetős parkolóban 500, - forintos díj ellenében. Csodálom a Parád felől ide sétáló bicikliseket. Ez csaknem 18 kilométeres séta felfelé. Megérdemelnek egy nagy sört ingyen a tetején. Nem úgy, mint mi. A hozzánk hasonló lusta makikhoz aszfaltos utat építettek egészen a tetejéig. Csak körülbelül 500 méterre volt az autó.
Kekesh
Szóval, valóban nem szakítottunk a turizmussal. Ott álltam a legfelsõbb kõ mellett, amelyet nemzeti színekre festettek, és figyeltem a körülötte lévõket. Itt elég elfoglalt volt. Szuvenír standok, büfé, étterem. Minden korosztályt eltúloztak itt. Még babakocsis anyák is. A sportruhákat itt csak turisták viselték, akik alulról léptek rá, vagy kerékpárosok. A fáradtságnak és a bőrpírnak néhány jele is volt az arcon. Nagyon sokan voltak itt, mert csak másfél óra van autóval Budapesttől. És ez volt a hétvége. A város az erdőbe költözött.
Néhány motoros állt az út mellett. A fejek a föld felé hajoltak. Ezeket az embereket a parkolóban hagyták, és idejöttek, hogy emlékezzenek az utakon meghalt volt partnereikre. A szimbolikus temetőben szalagok ömlöttek, apró emlékek, tárgyak, sisakok, kesztyűk voltak.
Átsétáltunk a tetejére, és egy fa étterembe ültünk. Vettünk egy sört és élveztük a hegyi levegőt. A terasz tele volt emberekkel, csak arra gondoltam, miért nem láttam sört egy másik asztalon. Hmm. hogy csak nálunk volt ilyen igény a komlóitalra? Nem hittem el. 2400 forintot adok be az árfolyamot átváltó mobil alkalmazásba. Ja, és már tudjuk, miért nem láttunk sört egyetlen asztalon sem, csak néhány háromrészes kólát. Az alpesi felár itt is működik.
Élveztük hát az adóra néző drága sört. Figyeltük, ahogy az emberek az emeletre mozognak a toronyban. Igyunk egy italt, és menjünk felfedezni. 350 forintért léptünk fel a lépcsőn. Legalább jól éreztük magunkat a fizikai aktivitásban. A toronyból szép kilátás nyílik a Mátra dombjaira. Az Alacsony és a Magas-Tátra állítólag innen látható. Örülök, hogy látom, ahogy egy férfi távolról bólogat felém. És így előre elbúcsúztam azzal a gondolattal, hogy meglátom a Tátrát.
Felső hiba
Leültünk a fűre a pályán. Most nem síelők voltak, hanem tömegek, akik elmentek megnézni a kilátást a lejtőkről. Jó órát töltöttünk a Kékeš tetején. A nap közeledett a fákhoz. De ha itt megmérnénk egy ilyen hosszú utat, kár lenne nem szaladgálni. A második ismert domb, kilátással a dombra, a Galya-tető, Kékéstől mintegy 10 kilométerre található. Ha több időnk lenne, mindenképpen gyalog haladnánk hozzá. De a nap lement, nem volt elég idő, ezért autóval választottuk a közlekedést.
Meglepetés várt ránk a parkolóban hiba formájában. Ööö, ezért írta a fedélzeti számítógép ide a "légszivárgást". Tehát ez egy teljes menekülés volt. Nem kis fing maradt a gumiban. Meglepő módon megtudtuk, hogy a tizenhét kulcs valahogy nem illik a "lengyel elektronokhoz". A kulcs csak nem tömte meg. Egy autó csomagtartójában ültünk egy félig üres parkolóban. Szemünket az áldozatunkra vetettük, aki átsétált a parkolóban. A hölgy megállt az autójánál, és kinyitotta a csomagtartót. Dominik talpra ugrott. Figyelem, ahogy bizonytalanul megközelíti a hölgyet, kezében egy nagy kerékkulcsot tartva. Gondolatban azért imádkozom, hogy a szegény ne kezdjen sikítani és ne meneküljön el. A nő értetlenül nézett rá, de végül megértette, mire van szüksége tőle. Kár, hogy a hölgy csak tizenkilenc éves volt. Ismét beültünk a kocsiba és további 10 percig vágtunk. Egy fiatal pár és egy gyermek sétál át a parkolóban. Most elmentem szerencsét próbálni. Acélkulcsot tartottam a kezemben, és felkerestem a fiatal családot. - Beszél róla? - kérdeztem óvatosan egy úrtól. - Igen. - Hurrá. Röviden ismertettem a helyzetünket, és már megkaptam a kulcsot hozzá. Belefért. Letettük a tartalékot, köszönetet mondtunk az embernek és családjának. Haladhattunk Galyatető falu felé.
Galya
A motornak nem is volt ideje felmelegedni, mi pedig már az étterem parkolójában teljesítettünk. Egy kis falu, gyönyörű hegyi környezetben. Ismét nem szakítottunk a turizmussal. A kilátótól, amelyet egy 964 méteres domb tetejére építettek, elvágott lépcsőkkel ellátott rövid járda választott el minket.
A torony alatt volt a terminál, mint a síközpontokban. Dobtunk 200 forintot és mehettünk a toronyba. Csak napnyugta volt. Fantasztikus volt a kilátás a Matra-hegységre. Kékeš volt az adóval a tenyerünkben.
Értékelés
Végül nagyon jó ötlet volt Kékéšbe menni. Ezúttal szünet volt. De hiszem, hogy ha alulról kell rálépnünk, akkor sokat izzadunk. Még a beszédkorlát sem volt olyan szörnyű, mint azt elképzeltük. Az egyetlen dolog, amit sajnáltam, az a dinnye languszta, amelyet nem volt időm megvásárolni.