A versengéstől az ellenségeskedésig, az ellenségeskedéstől a gonoszságig, csak egy lépés a gyűlöletig.
A választások utáni hangulatok a kishitűség hatalmas mivoltának bizonyítékai. Félünk az érzékektől, Kotleba is feledésbe merült, mert Bugár és Procházka. Ha nem lennénk annyira elítélően felszínesek, nem néznénk mindenkire és mindenre, azzal a rejtett görbe szemmel, amelyet a koponya alatt viselünk, nem kétségbeesnénk a jelenlegi helyzetet. Ez évtizedek óta így van, aki látni akar, semmi újat nem lát.
A politikusokkal nincs gond, olvashatók, sem az újságírókkal, azok olvashatók, sem a politológusokkal, olvashatók is, mindenki nyilvánosan aktív olvasható, kitartóan védi és közvetíti, ami táplálja őket. És nem csak, hogy aktívan részt vesznek a status quo fenntartásában. A mostani moralizálás csak a saját gyomruk alkalmi mosogatása, hogy a jövőben nehezen emészthető, drága ételeket kaphassanak.
A négylevelű lóherét szabadon kell hagyni, ha kormányt alkotnak, hadd uralkodjanak. Mindig jobb, mint bármi más. Próbálja meg elvégezni a saját elemzését, azokat, akiket olvas. A vállalat jelenlegi állapotában ez a legelőnyösebb megoldás. Ennél jobbat nem lehet összeállítani ebben a helyzetben. Az előrehozott választások sem oldják meg. Nem fog minket sehová mozgatni, de, de. Talán ennek az lesz a hatása, hogy kibővíti azok körét, akik különböző fenékbe szorítva gondolkodnak, nem terhelik meg magukat. Meghatározóak lesznek a táj szempontjából, csak rajtuk keresztül lehet tovább mozgatni. Senki más nem jogosult rá, mindenki más már rég lemondott róla. Tudják, ezért ez az állapot megfelel nekik. Semmi kínálatuk nem lenne. Nem mehetsz előre a lábadhoz kötött sziklával. Moralizálj, hé.