kertben

A föníciai matrózok állítólag 3000 évvel ezelőtt fedeztek fel vadnyulakat Spanyolországban, a rómaiak háziasították őket, de kertészeink csak nemrég "fedezték fel" őket, különösen akkor, amikor nyugdíjba vonultak és naponta elkezdtek járni a kertjükbe.

A nyúltenyésztés kibővítését a fiatalabb kertészeti családokban, amelyek már érdeklődést mutattak iránta, általában akadályozza a munkanapon belüli elfoglaltság, és ezáltal a kertben tartott nyulak rendszeres etetése és gondozása képtelenség. Pontosan ez volt a problémám, amikor a gyermekeim többé-kevésbé arra kényszerítettek, hogy kielégítő és praktikus megoldást találjak. Így létrejött egy "szinte automatikus" nyúlház, amelyben jól szolgálhattuk ki nyulunkat, még akkor is, ha egy hétig nem voltunk velük. Különösen az öngondozás következő négy legfontosabb területével kellett foglalkoznom, nevezetesen:

• etetés ömlesztett takarmánnyal,

• táplálás nukleáris takarmánnyal,

• ürülék eltávolítása a tollakból.

TÉRFOGYASZTÁS

TÁPLÁLKOZÁS FELTŐL

A nyulak ilyen hosszú távú táplálásához az egyetlen tömegtakarmány széna vagy szalmával kevert széna. A legegyszerűbb módszer a toll tetejének, vagyis a padlásának a használata, és az ajtó felemelése úgy, hogy ezzel egyidejűleg bezárják a padlás adagolójának elülső töltőnyílását. A tetőtéri garat alatt a feszítőhorganyzott huzal hegesztésével kb. Meglévő nyúlházak esetében ez a tetőtéri takarmány beépíthető tollakba, ha tiszta magasságuk olyan, hogy ennek a beavatkozásnak a 20-25 cm-rel történő csökkentése nem korlátozza túlságosan a nyulakat - az ilyen alkalmazkodás utáni toll magasságának meg kell maradnia 50-60 cm közepes fajtáknál., Kis fajtáknál 50 cm és satnya fajtáknál 30 - 40 cm.

A klasszikus nyúlfészek méretei a hétvégi beállítási lehetőséggel. Jaroslav Pížl rajza

OLDALTÁLCÁK

Ha azonban a karámok magasságának már nincs felhasználható tartaléka, akkor kénytelenek vagyunk minden két szélső toll oldalfalait használni a nyúlfészek adott padlóján. Ezeket az oldalfalakat eltávolítjuk, és egy lapos vagy befelé ívelt adagolórácsra cseréljük. Kívülről egy nagy garatot készítünk ehhez a lejtős adagolóhoz, amely alul a toll teljes oldalfalát lefedi. Mindig annyi szénát tettünk ebbe a garatba, hogy a nyulakat egy egész hétig eltarthassuk. Meg kell azonban vizsgálnunk, hogy a széna elég jól csúszik-e a garat alatti takarmányrácsig, amikor a nyulak táplálják, amit tudnak. A legjobb, ha a tartály belső falait sima műanyag lemezekkel bélelik. Természetesen az oldalsó széna garatnak zárhatónak kell lennie, hogy megakadályozza a nem kívánt állatvendégek behatolását, valamint a huzat esetleges huzatképződését is.

(A nagy mennyiségű száraz takarmány-tartály bármilyen műszaki megoldásánál mindig ügyeljünk arra, hogy a karámban ne legyen huzat, amire a nyulak nagyon érzékenyek.) Az oldalsó garat felett a nyúl tetejét is meghosszabbítjuk. ól.

Ha valamilyen okból kifolyólag nem elegendő térfogatú padlást vagy oldalsó adagolót készítünk az ólban tartott nyulak száma miatt, ennek megfelelően csökkenteni kell a számukat.

Soha nem teszünk zöldtakarmányt hosszú távú garatba, mivel nyomás alatt elpárolog, és a nyulak rosszul lesznek.

NUKLEÁRIS TAKARMÁNY

A gyakorlatban az árpát, a búzát, a zabot, de a száraz zúzott kenyeret, sőt a takarmánygranulátumot és -pelletet is magtápláléknak tekintjük. A hétvégi tenyésztés előnye, hogy ezeknek a takarmányoknak laza a szerkezete, ezért jól tudjuk használni az ún laza etetők, amelyeket a nyúlfészek elülső falára helyezünk. Itt is lehetőségünk van többféle etetési módszer alkalmazására. A klasszikusnál nagyobb tárolótérfogattal rendelkező függőleges adagolókat használunk, amelyekben az alsó takarmánygerincig tartó takarmány nagy részét természetesen a nyulak takarmánygyűjtése szabályozza; egy kissé továbbfejlesztett típus beépíthető az adagoló garat és a négyzet alakú beépített ún a takarmány terjedését korlátozó csappantyú.

Eladják (de saját magunk is elsajátíthatjuk őket) automata, főleg rotációs adagolókat a laza adagoláshoz léptetőmotorral. Minden tollhoz központilag irányítják őket, és a beállításoktól függően naponta egyszer vagy többször adagolhatják a beállított takarmánymennyiséget.

A magok etetésekor gondot okozhat, hogy a nyulak nem kívánatosan elhíznak egyes gabonafélék túlzott bevitele esetén. Ezt úgy oldjuk meg, hogy vagy a nyulakat granulátumokkal vagy pelletekkel etetjük, amelyek összekeverednek és amelyekben a csökkentett gabonatartalmat magasabb rosttartalommal helyettesítik, vagy olyan keverék alkalmazásával, ahol a gabonafélék egy részét granulátum vagy pellet hozzáadásával helyettesítjük.

Nyulak vízellátása

A víz a test méregtelenítésének és a nyúl testének hűtésének elengedhetetlen eszköze. Életét csupán néhány százalékos veszteség fenyegeti. A nyúlnak van egy bizonyos védőmechanizmusa, amely bizonyos mértékig automatikusan szabályozza a vizeletet a vízbevitel függvényében. Ez lehetővé teszi számára, hogy legalább rövid ideig legyőzze hiányosságát. Ha azonban a vízellátás hosszú ideig nem elegendő, akkor nemcsak az anyagcseréjének megfelelő működésétől, hanem a méregtelenítési folyamattól is szenved, amely jelentősen tükröződik a nyúlhús minőségében és ízében, amely kellemetlen szagot nyer. és íze.

Automatikus rendszer nyulak táplálására közvízellátásból vagy házi vízműből. Jaroslav Pížl rajza

KÖZPONTI TÁPELLÁTÁSI RENDSZER

Vagy csatlakozik a meglévő vízellátó rendszerhez, vagy a házikóba beépített háztartási vízműhöz, vagy egy nagyobb tárolótartályba táplálják, amely a felső emeleten található gyermekágyaknál magasabb. A végső automatikus adagolószelepek mindegyik toll egyik első sarkában vannak, a padló felett 15 cm magasságban. A padló szelepe alatt egy hornyot hozunk létre, amely a hátsó padló rács fölé vezet. Az esetlegesen szivárgó és csöpögő betápláló szelepből vizet enged a tollból. A szelepek tömlővízellátását kívülről úgy kell rögzíteni a toll elülső fala előtt, hogy a nyulak ne haraphassák meg. A tömlőnek és az összes tartálynak feketének kell lennie, nem áttetszőnek, hogy algák ne növekedjenek bennük.

A betáplált víz nyomásának kiegyenlítésére a tartályt és az öblítő úszórendszerét használjuk a WC-ből. Állítsa be úgy, hogy a puffertartály vízszintje ne nagyon ingadozzon.

Télen a fagyok miatt inkább támaszkodunk a víztartalmú takarmányokra, például takarmányrépára, karalábéra, válogatott (de nem korhadt) almára, sárgarépára, csicsókára, de ehető gyümölcsökből nem permetezett és természetes fából készült falatokra is, amelyek szintén metszőfogak őrlésére szolgál.

KIZÁRÁS ELTÁVOLÍTÁSA

Higiéniai szempontból fontos, hogy mind a babérleveleket, mind a vizeletet a keletkezésük után azonnal eltávolítsák a tollból. Ezt megfelelő kezeléssel lehet biztosítani, különösen a toll padlójának hátsó felét, amely fából vagy fémből készült hulladékrostélyként van kialakítva. Alatta mindig ferdén rögzített horganyzott fémlemez áll ki, amely túlmutat a toll hátsó falán, így a trágya és a vizelet vagy automatikusan kieshet és lefolyhat, vagy könnyen kiásható a nyúlfedélzet mögötti lapból, és onnan rendszeresen szállítható a komposztálási helyre. A káros huzat kialakulásának megakadályozása érdekében célszerű, ha ennek a hátsó nyílásnak van egy (például deszkából készült) ajtaja is, amelynek felső zsanérja van, és az alsó oldalához egy keményebb tömítésű gumicsík van rögzítve.

A nyulak mancsain gyakran előforduló zúzódásokkal szemben bebizonyosodott, hogy a toll padlójának legalább az első fele szilárd deszkákból áll. Akkor is megfelelő, ha az egész padlót kissé hátradönti - az ürülék könnyebb eltávolítása.

Ha vastagabb keményfa lécekből padlórácsot készítünk, háromszög keresztmetszetűre formázzuk, és a lécre rögzítjük úgy, hogy a háromszög teteje lefelé és egy sima felület felfelé (szélessége 2-3 cm legyen), míg a lécek közötti résnek 1 és 1,5 cm között kell mozognia. Ha a padlórácsot ponthegesztéssel végezzük (lehetőleg 1,5 - 2,5 mm vastag rozsdamentes acélhuzalból), a huzalok szabad távolságának 1–1,5 cm-nek kell lennie.

A nyúlfészek hátulja csúszdával a babérlevelek és a vizelet számára. Jaroslav Pížl rajza

KÖZÖS SZÓRÓK ÉS HERBOUS-FELEGELŐK?

A nyulak megfelelő etetésének ismerete érdekében jó megismerni emésztőrendszerük és anyagcseréjük sajátosságait. Amikor megfigyeljük azt a gyulladást, amellyel ezek az állatok mindent megrágnak, ami útjukba kerül, ez könnyen megerősít bennünket abban az általános véleményben, hogy a nyúl rágcsáló. Mindazonáltal mind a mezei nyulakat (Lepus nemzetség), mind a nyulakat (Oryctolagus nemzetség) a zoológusok lagomorfokként (Lagomorpha) osztályozzák. Az igazi rágcsálók csak az alsó állkapcsot mozgatják előre-hátra, oldalra azonban nem, míg a nyulak és a nyulak körkörös állkapocsmozgásokkal zúzzák az ételt. A nyulakkal ellentétben a rágcsálók elülső lábukkal is eltarthatnak ételt. Ezért a jelenlegi ismeretek és némi anyagcsere-hasonlóság szerint a nyulakat inkább rokonnak tekintik a patásoknál, mint rágcsálóknál.

Noha a nyulakat ugyanúgy növényevőkhöz soroljuk, mint a teheneket, bár mindkét faj bizonyos szempontból valóban eredeti "fehérjefogyasztó" állat, mégis meg lehet határozni, hogy "baktériumfogyasztók". Habár nem esznek húst közvetlenül, nagyon igényesek a baktériumok testében található fehérjékkel szemben, ami tükröződik a fiatalok gyors növekedésében és a fehérjében gazdag tej termelésében is.

A paradoxon azonban az, hogy közvetlen étrendjükben viszonylag kevés a fehérje (ömlesztett takarmány, például széna, zöld növények és néhány mag). Viszont másodlagosan gazdag fehérjetartalmuk van, de a tehén esetében a bendő és a nyulak esetében hatalmas függelék alakulhat ki - ezek a szervek tele vannak erjedési és emésztési baktériumokkal. A baktériumok a poliszacharidok (cellulóz, hemicellulóz, pektinek ...) gazdag kínálatából táplálkoznak, intenzíven szaporodva különféle, nyulak és tehenek számára pótolhatatlan metabolitokat termelnek, például fehérjéket, vitaminokat, zsírokat és bioaktív anyagokat, amelyek nélkül a nyúl és a tehén elpusztulna. . A nyúl függelékének kimenete azonban a vastagbél elejéhez kapcsolódik, így ezek a pótolhatatlan anyagok a vastagbélbe történő kibocsátásuk után már nem tudnak felszívódni a vérben.

Ezért a természet úgy rendezte el, hogy este és éjszaka, amikor a vakbélből származó erjesztett emésztés a vastagbélbe kerül, az ún. a puha babérlevelek szó szerint "feltöltődnek" a baktériumok fehérjetesteivel, de fontos (főleg) B-vitaminok, zsírok és bioaktív anyagok is. A nyulak éjjel és reggel mindig közvetlenül a végbélből eszik ezeket az eredeti és rendkívül tápláló puha babérleveleket (úgynevezett koprofágia), és így a baktériumokból származó fehérjékkel és a táplálékban lévő pótolhatatlan anyagok mennyiségével valóban jelentősen gazdagítják takarmányukat, ami nélkül meghalnának. Ezért úgy kell beállítanunk a tollak higiéniáját, hogy ne távolítsuk el a létfontosságú puha babérleveleket.

A VÉGÉN

A nyulak tenyésztése gyönyörű és hasznos hobbi mind a felnőttek, mind a gyermekek számára, akik a kertben történő ilyen tenyésztéssel egyszerre vonzzák és egyúttal lehetőséget adnak számukra egy szép és oktató életre a kert egészséges természetes környezetében.

SIKERES NYÚLTERMELÉSHEZ

Nyulak választása
A nyulak hétvégi tenyésztéséhez olyan fajokat választunk, amelyek nem túl kényesek és tenyésztéssel degeneráltak. Ideális, ha hasonló hétvégi tenyésztésből származó állatokat kapunk, amelyek már megszokták ezt az állattáplálási módszert. A fajokat aszerint is megválasztjuk, hogy húshoz vagy hobbihoz és díszítéshez tartjuk-e őket.

NÖVEKEDÉSEK
Nyulak tenyésztésekor ügyeljünk arra, hogy ez ne kapcsolódjon rokon tenyésztéshez, ami degenerációt okoz és csökkenti az ellenállást. Az új vásárolt állatokat mindig külön-külön karanténba helyezik legalább 2-3 hétig; megpróbáljuk korlátozni a külföldi emberek, különösen a nyúltenyésztők hozzáférését, hogy azok ne közvetítsenek számukra súlyos betegséget.

HIGIÉNIA AZ ELSŐ HELYEN
A minőségi takarmány megválasztása nagyon fontos, semmiképpen sem szabad, hogy a széna vagy a gabona öreg, elavult vagy penészes és poros legyen, és ne legyen rothadt gyümölcs vagy zöldség. Öntözéshez nem szabad felszíni és csapadékvizet használni.

TAKarmány
Soha nem teszünk zöld és lédús ömlesztett takarmányt nagy térfogatú takarmánykamrákba, mert ott megpárolódik, és a nyulakat felnyögik. Nagyon alkalmas és egészséges étel a faforgács, a gyümölcsfák és a természetes fák, ezek nem lehetnek mérgezőek és kémiailag kezeltek.

BETEGSÉGVÉDELEM
Különösen a fertőzött helyeken próbáljuk megvédeni a nyulakat a myxomatosis és más betegségek elleni oltással. A nyulakat megvédjük a betegségeket terjedő szúnyogoktól sűrű szövetekkel a tollak ajtaján, vagy azáltal, hogy taszító (riasztó) növényeket ültetünk a nyúlfészek köré, vagy úgy, hogy ezeknek a növényeknek az ágait a nyúlfészekhez rögzítjük (például paradicsomszagot érezünk).
Rendszeresen fertőtlenítjük a nyúlházakat mésztejjel vagy más nem mérgező és szagtalan szerekkel. A nyúlkunyhó alatt és annak közelében csapdákat helyezünk el a betegségeket terjesztő egerek és apró rágcsálók fogására.

FÉNY, LEVEGŐ, HŐ
A tollban lévő nyulaknak elegendő levegőcserére van szükségük, de nagyon érzékenyek a huzatra; nekik is fényre van szükségük, de a forró nap semmiképpen sem piríthatja meg őket a tollakban, ezért szükség esetén árnyékoljuk a nyúlfedelet.
A nyulak azonban viszonylag ellenállnak a télnek, különösen akkor, ha zsírosabb takarmányokkal - például zab, napraforgó, len és más zsírtartalmú magvak - táplálkoznak.

Szövegezés. Jaroslav Pížl
Fotó: a szerző archívuma, isifa/Shutterstock
Szerkesztő: Stanislav Botur
Forrás: Csináld magad magazin 2/2017