Legutóbb három nyugdíjas hölgy mellett futottam dolgozni. Vidáman szurkoltak a lakóház bejárata előtt. Egyikük összeszűkült szemmel, a reggeli napsütés vagy öröm által nehéz megmondani, a cigaretta füstjére koncentrált. Aztán egy pillanatra megdermedt, mint egy őz, amikor valami zavaró dolgot fújt, és átadta a mutató- és középső ujja közé nyomott cigarettát egy mellette álló barátnak. Mindkét hölgy úgy nézett ki, mint egy tizenéves, aki új napot élvez, és élvezi a reggeli cigarettát.
Eszembe juttatta egy középiskolás cigarettával való ismerkedésemet. Két mozdulatra sem volt szükségem, hiszen Richard Müller dalában énekel. Egy nekem elég volt, és a térdem eltört. Körülnéztem némi támogatás után. Nem bírtam ki. De az iskolai WC-kben, a WC-n kívül, egyetlen helyemet már a barátnőm foglalta el.
- Engedj el - mutattam a mosogató melletti kuka fém fedelére.
- Én is ülni akarok - mondta, és a feneke a rozsdamentes acél fedélen maradt. Odabújtam hozzá és vártam, hogy elmúljon a hányinger. Hozzám hasonlóan fogalma sem volt róla, hogy ez volt az első cigarettaütés mindkettőnk számára. Úgy tettünk, mintha a dohányzás nem lenne újdonság számunkra.
Ki tudja, hogy volt a felnőtt játékkal kapcsolatos próbálkozásainkkal, ha tudtuk, mit bizonyítanak ma a tudományos kutatások. Mennyire fontos a légzés. Kijavítom magam - természetesen akkor is tudtuk, hogy lélegezni kell, hogy éljünk. De kevesen tudták, miért olyan fontos számunkra az oxigén.
Bevallom, hogy mindig bosszantott, amikor az edzők a gyakorlat során felszólítottak: „Lélegezz, lélegezz! Belélegzés, kilégzés, belélegzés ... ”Automatikusan lélegzünk, nem kell ezen gondolkodni. De ez sokkal bonyolultabb.
A légzés szorosan összefügg az étellel. Ahhoz, hogy sejtjeink energiát kapjanak, az elfogyasztott ételt glükózzá kell alakítaniuk. A glükóz valójában cukor. A sejtek lebontják, erőre kapnak, ugyanakkor mérgező anyagok választódnak ki. Annak érdekében, hogy a mérgező anyagok ne ártsanak nekünk és ne károsítsák sejtjeinket, a testnek gyorsan meg kell szabadulnia tőlük. Erre szolgál az oxigén.
Az oxigén felszívja a mérgező anyagokat és szén-dioxiddá alakítja azokat. A vér széndioxidot juttat a tüdőbe, és kilégezzük.
Ismétlem: Az étel sejtjeinkben két komponensre változik - az egyik energiát ad, a másik bosszant bennünket, eszik. Még az sem lehet véletlen, hogy a szlovák nyelven megvan az élelmiszer élelmiszer és a méreg a mérgezés kifejezés.
Egyszerűen fogalmazva, az oxigén megvéd minket az ételtől való mérgezéstől. A sejtek folyamatosan dolgoznak: energiát kapnak, szaporodnak, javulnak, meghalnak. Ezen tevékenységek mellett folyamatosan keletkezik hulladék, amelyet ártalmatlanítani kell.
Ugyanezt láthatja a való világban is. El tudod képzelni, mi történik a város utcáin, amikor a szemetes táncosok sztrájkolni gondolnak? Ha nem vitték volna ki a szemetet az utcákról a szemétlerakókba, nagyon gyorsan belefulladnánk. Normális esetben tiszta lelkiismerettel rendelkező szemeteseket is oxigénellátóknak hívhatunk.
Nemrég találkoztam egy érdekes fiatal hölggyel. Petra azt mondta magában, hogy jelenlegi banki karrierje nem teljesíti. Úgy döntött, hogy csatlakozik azokhoz, akik másképp fognak élni, és megpróbálnak minimális hulladékot termelni. Remek blogja van: www.zerowasteslovakia.sk
A lehető legközelebb hozzuk testünket a Zero Waste - azaz a hulladékmentes élet - elképzeléseihez. Mivel minél többet eszünk, annál több munkánk van a testünknek a hulladék eltávolítására.
De annak ellenére, hogy testünk hulladékának több mint kétharmada légzéssel távozik, nem gondolkodunk azon, hogyan és mennyit lélegezzünk be. Természetesnek vesszük a lélegzetünket. Éppen ellenkezőleg, gyakran figyelünk minden elfogyasztott ételt, számoljuk a kalóriákat, zsírokat vagy fehérjéket. Részletesen foglalkoztam az étel témájával, és szívesen küldök önnek egy összefoglalót ingyen. De kevesen gondolkodunk azon, hogy mennyi oxigént lélegzünk be, és még kevésbé figyelünk arra, hogyan lélegezzük ki.
Testünknek három alapvető összetevőre van szüksége: oxigénre, vízre és ételre. Az oxigén azért fontos, mert a folyadékot és az ételt energiává alakítja. Tudta, hogy testünknek naponta körülbelül hétszázmilliárd régi sejtet kell eltávolítania? Hihetetlen szám: hétszáz milliárd! Mennyi oxigénre van szüksége ehhez?
És tudod, hogy oxigénnel a zsírraktárakat is befolyásolhatjuk? A kellő oxigénnel rendelkező sejtek energiát bocsátanak ki az ételből, mert tudják, hogy az oxigén megszabadítja őket a keletkező hulladéktól. És mi történik, ha a sejtekben kevés az oxigén? Nem energiát termelnek, de zsírsejteket. Mit gondolsz, ha szeretnénk, miért tudunk alig mozogni? Miért érezzük magunkat ilyen fáradtnak? Mivel a sejtek nem rendelkeznek elegendő oxigénnel az energia előállításához, a test létrehozza a zsírt és azt raktárakban tárolja.
Észrevetted már, amikor leggyakrabban visszatartjuk a lélegzetünket? Valahányszor félünk valamitől, amikor kellemetlen helyzet közeledik. Stressz alatt az embernek automatikusan sekély légzése van. De tudatosan változtathatunk ezen. Ha ilyen helyzetekben teljesen lélegezni kezd, nyugodtnak érzi magát, és a stressz valahogy elpárolog önmagától.
Tudja, hogy a testmozgás miért egészséges és kalóriát éget el? Próbáljon meg néhány guggolást vagy ugrást végrehajtani. Mi történik? Lélegezz ki, és lélegezd be azt az erőfeszítést, amelyet mélyen és gyorsan lélegezni kezdesz. Sportolás közben az izmok megerőlnek, és több oxigénre van szükségük ahhoz, hogy energiájuk legyen a munkához. Mint említettem, a toxinok felszabadulnak a sejtekből, és kilégzéssel távoznak a testből. Ezért az edzők bölcsen figyelmeztetnek minket, hogy megfelelően kell lélegeznünk.
Azonban a legtöbb ember nagyon sekélyen lélegzik az úgynevezett mellkasi légzésen keresztül. A tüdő olyan, mint egy piramis, ezért a legnagyobb térfogat alul, a hasban van. Tehát a hason keresztüli légzés sokkal jobb, alulról. Ekkor nemcsak a tüdő felső része töltődik be, hanem az alsó részünk is, és általában sokkal nagyobb mennyiségű levegőt kapunk.
Az elv az, hogy mindig az orrodon keresztül lélegezz, lassan, csendesen, mélyen, simán, lazán és alaposan lélegezz ki. A tüdőnk teljes kiürítése nélkül nem lehet megfelelően lélegezni. Ha belegondolunk, logikus. Ha nem eléggé kilégzi, a maradék levegő megmarad a tüdőben, és a következő lélegzetvétel során ezt a "régi" levegőt csak tiszta levegővel töltjük fel.
Most, hogy tudjuk, mennyire fontos az elegendő oxigén, próbáljunk ki egy kis gyakorlatot a jó hasi légzésről: Helyezzük a tenyerünket az alhasunkra, lélegezzünk ki, és kezdjük el belélegezni úgy, hogy a hasunkat a kezünkbe nyomjuk. Hagytad a gyomrod duzzadását. Ezután lassan lélegezzen ki, ismét úgy, hogy tenyere a gerinc felé közeledjen, mintha a hasát szorítaná, és automatikusan kikapcsolná a mellkasát.
Koncentráljon arra, hogy mindent lehessen a hasból, ha már úgy érzi, hogy levegő nélkül van, nyomja meg még egy kicsit. Minél alaposabban kilélegzi, annál több szennyező anyagot kap magától, és ez a célunk. Alapos kilégzés után szükségét fogja érezni a megfelelő belégzésnek. A test azt mondja nekünk: adj nekem gyorsan több oxigént, hogy a szeméthez köthessem és elküldjem. Tízszeres belégzés és kilégzés.
Az oxigén nemrégiben divatba jött. A kanadai bárok még tiszta oxigént is felszolgálnak. A japánok sok pénzt fizetnek azért, hogy oxigénládákban maradjanak. Michael Jacksonnak saját hiperbár oxigénkamrája is volt. A kamrában lévő nyomás olyan erővel hat az emberi testre, hogy 20 méter mélységbe merül a víz alatt, így az oxigén olyan helyekre juthat, amelyek károsodása miatt nem elegendőek a vérrel, és segít törésekben, zúzódásokban, gyulladás…
De ki tudja, hogy van ez az egész. Talán, ha a hölgyek elutasítanák a reggeli cigarettát, bár a tüdejük kevésbé mérgező füstöt kapna, az agyuk is kevesebb örömet szerezne. És mivel a jó hangulat és a pozitív érzelmek jótékony hatással vannak a testre, nagyon valószínű, hogy az alkalmi cigaretta senkit sem fog bántani. Örülök azonban, hogy a gimnáziumi WC-kben szerzett tapasztalataim után nem tértem vissza a cigarettához.