A hatályos jövedelemadóról szóló törvény annyi módosítást tartalmaz, és annyi kivételt tartalmaz, hogy még a labirintus és a gordiuszi csomópont kombinációja is elhalványulna a függőségtől.

veszítik

Nem csoda tehát, hogy állandóan titkos zugokat tartalmaz, amelyekben valaki elrejtőzik, és valakinek más utat kell keresnie a labirintusból. Például egy ilyen adóbónusz sem biztosítja ugyanazt a nyereséget minden szülőnek vagy gyermeküknek, mert elsősorban nekik szánják.

Ez a jelenleg hatályos jövedelemadóról szóló törvény 33. § (1) bekezdés kimondja:

„Az az adózó, akinek az adóidőszakban az 5. §-a szerint a minimálbér legalább 6-szorosának megfelelő adóköteles jövedelme volt, vagy akinek a 6. § (4) bekezdése szerint volt adóköteles jövedelme. 1. és 2. legalább a minimálbér 6-szorosának megfelelő összegben és jelentette a jövedelem adóalapját (részleges adóalapját) a 6. §. 1. és 2., igényelhet . . "adóbónuszt."

És itt találkozunk a vállalkozók, az önálló vállalkozók, vagyis az adófizetők szüleinek diszkriminációjával, akiknek a jövedelme van a 6. § szerint, akik az alkalmazottakkal ellentétben, vagyis az 5. § szerinti jövedelemmel rendelkező adózókkal nem elegendőek ahhoz, hogy csak 6 a minimálbér szorzata, amely feltétel a gyermekenkénti adóbevétel igényléséhez, de fel kell tüntetniük az adóalapot is, ami azt jelenti, hogy nem lehetnek veszteségesek.

Ha elsőre úgy gondolja, hogy helyes megbüntetni a szülőket azért, mert nem tudnak vállalkozni, mert veszteségesek és nem érdemelnek adóbónuszt, akkor legalább két példát mutatunk be arra, hogy a szülők azok, akik becsületesen vállalkoznak, ill. üzletelni kicsiben, nagyon könnyen eltévedhetnek.

Az önálló vállalkozók esetében nagyon könnyű eltévedni nem egy rossz vállalkozás miatt, hanem például azzal, hogy egy önálló vállalkozó árukészleteket vásárol és fizet, árukat őszintén fizet, de nem fizetik meg év végéig. Ilyen rendelkezéssel az állam még különbséget is tesz az önálló vállalkozók között, mert ha egy önálló vállalkozó átalánykiadást igényel, nem téved el, de ha nem felel meg az átalány alkalmazásának feltételeinek kiadásokat kell elszámolnia, elveszhet. Ez azt jelenti, hogy az adókiadások és így a beszámolás alkalmazása szempontjából, ill. az adóalap bejelentésének elmulasztása, amely jelenleg az adóbónusz alkalmazásának feltétele, a törvény különbségeket tesz az önálló vállalkozók között.

Másik példa lehet egy vállalkozó szülő, akinek havi üzleti jövedelme alacsonyabb, nagyjából a minimálbér szintjén. Ilyen jövedelemösszegre, ha átalányköltségeket és befizetett járulékokat alkalmaz, nagyon könnyen elveszik, és maga a vállalkozás egyáltalán nem lehet veszteséges, ennek ellenére gyermekei nem kapnak adóbónuszt.

Egy ilyen cselekmény azonban nem bünteti a szülőket, hanem az ilyen vállalkozók gyermekeit, mert nem jogosultak adóbevételre, és ezt továbbra is a gyermek, nem pedig a szülő biztosítja.

Ezt az igazságtalanságot nagyon könnyű kiküszöbölni néhány szó "és az adóalap bemutatása" törlésével, manapság pedig ideális lehetőség erre, mert egy ilyen törvénymódosítási tervezet a parlamentben van. Csak helyezze át a következő jogalkotási folyamatra.