Ki ne ismerné őket. Frissen készített és illatos palacsinta lekvárral és gyümölccsel, tejszínhabbal csokoládéval megszórva. Te is csúnyán futsz? Azt azonban kevesen tudják, mi a palacsinta története, és kinek voltak először az asztalon.
Palacsinta állítólag már a 6. században ismertek az ókori Görögországban. Hogy állítólag ezek is egy jól ismert étel, amelyet reggelire szolgálnak fel, ahogyan ma megszoktuk. Később a rómaiak Alito Dociának (egy másik édességnek) nevezték őket, és lisztből, tejből, tojásból és fűszerekből készítették őket. Még az a hír járja, hogy szent étkezés volt a rómaiak számára. A keresztény hagyomány szerint a palacsintához fesztivál kapcsolódik kedden, a keresztény böjt előtti napon. Ez a szokás a mai napig fennáll.
Manapság a palacsintát az egész világon ismerik. De mint sok más dolog, ezek is attól függően változnak, hogy hol tartózkodik. Ezért a palacsinta elkészítésének számos módja van. Vannak vékony nagy palacsinták vagy kicsi amerikai palacsinták. Ismerjük a csokoládé, a gyümölcs és a lekvár változatát, de paltos paltos palotával is találkozunk. Oroszországban még blini néven is kaviárral szolgálják fel őket, Németországban pedig szeletelt tésztát adnak a leveshez.
Hozunk egy receptet az almás palacsintához.
Szükséged van:
½ l tej
4 tojás
30 dkg sima liszt
½ kg reszelt alma
fahéj és vanillin cukor
teáskanál sütőpor
csipet só
Megközelítés:
Először reszelje le az almát és dolgozza bele a lisztbe, hogy felszabaduljon a lé. Ezután keverje össze a fahéjat és a vanillin cukrot, a sütőport és a sót a keverékhez. Ezután előkészíti a tejet, hozzáadja a sárgáját, majd egyesíti a száraz és a folyékony masszát. Különálló ostorozza a fehéreket a hóban és felfelé halad. Ettől bolyhos lesz a palacsinta. A növényi olajjal bekent fűtött serpenyőben aranybarnára sütjük. Ehet almás palacsintát egyedül vagy orvosnál.