Az épület hővédelmének javításával kapcsolatos valamennyi folyamatban a hőszigetelő rendszereket és azok alkatrészeit jellemző kifejezéseket használják. Ezek összefüggenek az épületszigetelés gyártásával, értékesítésével, értékelésével, tervezésével, tervezésével, előkészítésével és kivitelezésével.

Fényerő tényező

A fényerősségi tényező (fényvisszaverő tényező) az érintkező hőszigetelő rendszer külső felületének a felületi habarcs színétől függő visszaverődési képességét, ill. elnyeli a hősugárzást.

A habarcs feldolgozási ideje

A habarcs feldolgozási ideje annak az időtartamnak a meghatározása, amely a ragasztóhabarcs, az erősítőhabarcs és a felülethabarcs keverésének kezdetétől az épületszerkezet felületére történő felhordás végéig tart.

Szintező festék

Az egyenlítő bevonat olyan bevonat, amely biztosítja a felület színének egységesítését és növeli a felületi réteg vízállóságát.

Diffúziós ellenállási tényező

A diffúziós ellenállási tényező kifejezi az anyag vízgőz-továbbító képességét. Jelzi, hogy egy adott anyag diffúziós ellenállása hányszor nagyobb, mint ugyanaz a vastag levegőréteg ugyanazon a hőmérsékleten.

érintkező hőszigetelő rendszer

Ragasztó habarcs

A ragasztóhabarcs az aljzathoz tapadó anyag, amely felhasználható kötőréteg létrehozására, valamint a hőszigetelés rögzítésére és rögzítésére.

Kombinált rúd

A kombinált szalag fém vagy műanyag profil, ragasztott erősítő rácsokkal, mindkét oldalon meghatározott átfedéssel. A hőszigetelő rendszer sarkainak éleinek létrehozására szolgál.

Kondenzációs zóna

A kondenzációs zóna az épületszerkezet vastagságának meghatározott része, amelyben az épületszerkezeten keresztül diffundáló vízgőz kondenzációja történik.
Az érintkező hőszigetelő rendszer (KZS) pontosan meghatározott alkatrészekből álló rendszerként szállított termék, amelyet ragasztással és mechanikus rögzítéssel rögzítenek, általában a periférikus héj külsejéről, miközben egyes rétegei kölcsönös felületi érintkezésben vannak.

Horgony hossza

A horgony hossza a horgonyelem és az eredeti épületszerkezet közötti kölcsönhatás hossza. Biztosítja a húzóterhelés átadását.

Horgonyzó elem

A lehorgonyzó elem megbízható terhelésátadást biztosít a hőszigetelő rendszer súlyától és a külső erőktől az eredeti épületszerkezetig. Az anyag és az eredeti épületszerkezettel való együttműködés biztosításának módja szerint a lehorgonyzó elem a következőkre oszlik:

  • távtartó horgony: műanyag vagy fém (felületi korróziógátlóval kezelt acél, alumínium) elem, amely az eredeti épületszerkezet lyukába helyezve és távtartó hatással (súrlódással) aktiválva külső erőket képes továbbítani az eredeti épületbe szerkezet; a távtartó horgony speciális típusa egy lemezhorgony, amelynek feje lemez alakú és egy egységet képez a horgony szárával és gyökerével;
  • ragasztott horgony: olyan elem, amely az eredeti épületszerkezet furatába helyezve és a ragasztó tapadó hatásával aktiválva képes külső erőket továbbítani az eredeti épületszerkezetre;
  • kémiai horgony: olyan rögzítő elem, amelynek tágulási hatása az aktív töltés kitágításával, ragasztásával és utólagos megszilárdulásával jön létre (az aktív töltés kémiai reakciójának következményeként az aktiválás után)

A penészképződés kritikus hőmérséklete

A penészképződés kritikus hőmérséklete az épületszerkezet felületének hőmérséklete, amelynél a legalább 0,8 víztevékenység által kifejezett nedvesség miatt a penészgombák képződnek és növekednek.

Fajlagos hő

Fajlagos hő (fajlagos hőteljesítmény) c az a hő, amelyet egy bizonyos súlyú anyaghoz állandó nyomáson kell leadni annak hőmérsékletének 1 K-val történő emeléséhez.

Támogatási rendszer

A tartó rendszer egy fém, nem korrodáló vagy fa szerkezet, amely függőleges vagy vízszintes rácsot hoz létre. Úgy tervezték, hogy rögzítse a csempét. Lehetővé teszi a terhelés áthelyezését a burkolatról a rögzítő elemek segítségével az eredeti épületszerkezetre.

Az anyag térfogatsűrűsége

Az anyag térfogatsűrűsége az üregekkel és pórusokkal rendelkező anyag térfogategységére eső tömege.

Csempézés

A burkolat egy szellőztetett hőszigetelő rendszer felületkezelése, amelyet egy szellőztetett levegő réteg választ el a hőszigetelő rétegtől.

Szellőztetett levegőréteg

A szellőző levegőréteg egy szellőztetett szigetelőrendszer része; légréteg a hőszigetelő réteg és a külső környezethez kapcsolódó burkolat között; biztosítja a diffúz vízgőz eltávolítását az épületszerkezet belsejéből

Szellőztetett hőszigetelő rendszer

A szellőztetett hőszigetelő rendszer (OZS) egy további függesztett, többnyire előre gyártott szerkezet, amelynek felületi rétegét (burkolatát) elválasztják más rétegektől, de különösen a hőszigetelő rétegtől egy szellőztetett levegő réteggel.

Perforált rúd

A perforált szalag egy nem korrodáló, lyukakkal ellátott profil, amelyet a hőszigetelő szakasz elején és végén használnak, a perforáció olyan helyen van, amely lehetővé teszi a szellőztetett hőszigetelő rendszer levegőrétegének szellőzését.

A hőszigetelő rendszer hordozója

A hőszigetelő rendszer alapja a kerületi burkolat eredeti vagy új (tartó) konstrukciója, amely megfelel a mechanikai szilárdság és stabilitás követelményeinek, és amelyre a külső felületet általában a kialakított műszaki és technológiai elvek szerint rögzítik.

Kiegészítő elemek

A kiegészítő elemek a hőszigetelő rendszer módosítására szolgáló termékek, amelyek a lábazatok, sarkok, tágulási hézagok, lezárások stb. Területén találhatók.

Felületi habarcs

A felületi habarcs színre jellemző anyag, amely biztosítja a szükséges felületkezelést egy kontakt hőszigetelő rendszerben. A felületi habarcs lehet diszpergált, szilikon diszpergált, szilikon, szilikát vagy ásványi anyag.

Felszíni réteg

A felületi réteg az érintkező hőszigetelő rendszer olyan rétege, amely védelmet nyújt a hőszigetelő rendszer mechanikai sérülések és légköri behatások ellen. Színes és szerkezeti megjelenést hoz létre a szigetelés külső felületén. Minimális vastagsága 2 mm, általában 4 mm-ig a maximális vastagságtól, a töltőanyag méretétől függően.

Az erősítő rács átfedésben van

Az erősítő rács átfedése az erősítő rács minimális alkalmazási szélessége két rétegben, az egyes érintkező hőszigetelő rendszerekhez meghatározva. Biztosítja a környezeti hőmérséklet változásai miatt bekövetkező térfogatváltozások (tágulás) kiküszöbölését. A minimális átfedési szélesség 100 mm.

Hőátadás

A belső vagy külső felület hőátadása meghatározza az épületszerkezet felülete és a környezeti levegő közötti hőcserét, és h (a) hőátadási együtthatóval jellemezhető. A hőátadási együtthatót a hőáram sűrűségének, valamint a szerkezet felülete és a környezeti levegő közötti hőmérséklet-különbség arányának határozza meg. A hőátadási együtthatót a hőátadási együttható sugárzás és konvekció összege fejezi ki.

Egy épület hőátbocsátási tényezőjének átlagos értéke

Az épület hőátbocsátási együtthatójának átlagos értéke az egyes épületszerkezetek és azok felületének hőátbocsátási együtthatók arányából, valamint az épületszerkezetek teljes felületéből meghatározott súlyozott átlag, amelyben hőveszteség jelentkezik. Bennük).

Légáteresztés a furatszerkezeten keresztül

A nyílásszerkezeten keresztüli légáteresztést az együttes légáteresztési együttható jellemzi, amely a kültéri és a beltéri környezet között meghatározott nyomáskülönbséggel az 1 m hosszú csatlakozáson áthaladó levegő mennyiségétől függ.

Harmatpont

A harmatpont az épületszerkezet belső felületének hőmérséklete, amelynél a vízgőz lecsapódik.

Szegélyléc

A szegélyléc fém nem maró vagy műanyag profil, amely védi a hőszigetelő rendszert mechanikai sérülések ellen. Pontosan meghatározza a kezdetét.

Összekötő réteg

Az összekötő réteg ragasztóhabarcsból készült réteg, amely az érintkezőrendszerben biztosítja az eredeti épületszerkezet és a hőszigetelő rendszer rétegeinek kölcsönhatását.

Vízgőz diffúziós együttható

A vízgőz-diffúziós együttható azt a vízgőzmennyiséget jelzi, amely időegységenként diffundál egy olyan kockával, amelynek két szemközti fal között 1 m-es éle van, és amelyek között a vízgőz parciális nyomásában 1 Pa különbség van.

A szerkezet hőátbocsátási tényezője

A szerkezet hőátadási együtthatója a beltéri környezetből az 1 m2 szerkezeti területen keresztül terjedő hőáramot jelzi a beltéri és a kültéri levegő hőmérsékletének egységnyi különbségénél.

Az anyag légáteresztő tényezője

Az anyag légáteresztő képességének együtthatója a levegő tömegárama, amely 1 m2 területű falon keresztül terjed, ha két egymással szemben lévő 1 m vastag falfelület között 1 Pa nyomáskülönbség van.

Technológiai szünet

A technológiai szünet a hőszigetelő rendszer egymással érintkező egyes rétegeinek kialakulásának megszakításához szükséges idő.

Hőszigetelés

A hőszigetelés olyan termék, amely biztosítja az érintkező vagy szellőztetett hőszigetelő rendszerek hőszigetelési tulajdonságait. A hőszigetelés a méretek, az alapanyag jellege és az előállítási módszer szerint a következőkre oszlik:

  • hőszigetelő táblák pl. habosított (hab) polisztirol (EPS-F), extrudált polisztirol (XPS-F) és ásványi rostlemezek (MV-F), amelyeknek szálai túlnyomórészt párhuzamosak a szigetelt épületszerkezet felületével, és felületkezelhetők (lamináltak) pl. nem szőtt üvegszál, alumínium fólia stb.),
  • hőszigetelő lamellák, amelyek rostjainak többsége merőleges a szigetelt szerkezetre (MV-L).

Az épület hővédelme

Az épület hővédelme az összes hatékony épületmódosítás végrehajtása, amely a higiéniai és a termikus kényelem feltételeinek megteremtéséhez vezet a használt helyiségekben, valamint csökkenti a fűtés energiafogyasztását.

Hővezető

A hővezető képesség az anyag hővezetési képessége, amelyet az anyag (anyag) hőszigetelő tulajdonságainak alapvető mutatójaként az 1. hővezetési tényező jellemez. A hővezetési tényezőt elsősorban az anyag térfogatsűrűsége és nedvességtartalma befolyásolja.

Hőszigetelő réteg

A hőszigetelő réteg a hőszigetelő anyagból készült érintkező és szellőztetett hőszigetelő rendszer része, amely az alatta lévő szerkezettel együtt biztosítja a szigetelt periférikus burkolat szükséges hőellenállásának elérését.

Termikus híd

A hőhíd az épületszerkezet olyan része, ahol felületi hőszigetelési homogenitásának megsértése miatt a belső felület hőmérséklete télen alacsonyabb, mint a szerkezet belső felületének normál helyén lévő hőmérséklet.

Hőálló

A hőellenállás az épületszerkezet azon tulajdonsága, amely meghatározza az épületszerkezet hővédelemre való képességét. Az épületszerkezeten keresztül terjedő hőáram sűrűsége jellemzi. A szerkezet hőellenállása annál nagyobb, minél nagyobb a szerkezet vastagsága d (réteg), és annál alacsonyabb a szerkezet (réteg) hővezetési együtthatója l.

Külső képződés

A külső rétegek az érintkező hőszigetelő rendszer rétegei, amelyek a hőszigetelő réteg külső felülete és a külső környezet között helyezkednek el.

Külső burkolat

A külső burkolat vékony ragasztórétegből, valamint a köztük lévő burkolóelemekből és fugákból áll. A burkolólapok lehetnek olyan lapok, amelyek ellenállnak a külső környezet hatásainak. Általában kerámiából, üvegből vagy más anyagokból készülnek.

Megerősítő habarcs

Az erősítő habarcs a szükséges mechanikai tulajdonságok tömege, amely alkalmas megerősítő réteg kialakítására. Lehet azonos a kötőhabarccsal.

Megerősítő rács

Az erősítő rács olyan termék, amely az érintkező hőszigetelő rendszer külső rétegének mechanikai tulajdonságait javítja, és ellenáll a lúgos környezet hatásának. Ez általában üvegből, lúgálló felületből vagy tömegből készült szövet. Az erősítő rétegben alkalmazzák a térfogatváltozásból és a mechanikai igénybevételből fakadó erők kiküszöbölésére.

Megerősítő réteg

Az erősítő réteg a hőszigetelő réteg külső felületén lévő érintkező hőszigetelő rendszer egy olyan rétege, amely biztosítja a felületkezelésből származó terhelés átadását, valamint a térfogatváltozás és a külső erők által okozott mechanikai igénybevétel okozta deformációk kiküszöbölését. 2 mm vastag erősítőhabarcsból készül, amelybe erősítő rács van felszerelve.

Az épületszerkezetek alapvető hőtulajdonságai

Az épületszerkezetek alapvető hőtechnikai tulajdonságai azok a hőszigetelő képességet jellemző tulajdonságok, mint a hőellenállás, a hőátadási tényező, a diffúziós ellenállás.

Az építőanyagok alapvető hő tulajdonságai

Az építőanyagok alapvető hőtechnikai tulajdonságai a hőszigetelő képességüket jellemző tulajdonságok, mint például: hővezetési tényező, vízgőz diffúziós együttható, diffúziós ellenállási tényező, légáteresztési együttható, térfogatsűrűség, fajlagos hő stb.

Alapfesték

Az alapozó egy behatoló bevonat, amely biztosítja a felületi és az erősítő réteg kölcsönhatását. Ugyanakkor növeli az érintkező hőszigetelő rendszer felületkezelésének vízállóságát. Csak a gyártó által előírt esetekben érvényes.

Vége sáv

A zárócsík egy fém nem korrozív vagy műanyag profil, amely védelmet nyújt a hőszigetelő rendszer számára az érintkező hőszigetelő rendszer hőszigetelő rétegébe történő szivárgás ellen. Pontos definíciót hoz létre a befejezéséről.

Hőszigetelő rendszer

A hőszigetelő rendszer olyan anyagokat és kiegészítő elemeket tartalmazó nem teherhordó szerkezet, amely az eredeti épületszerkezettel együtt biztosítja az épület szükséges hővédelmét anélkül, hogy negatívan befolyásolná az épületszerkezet és az épület egyéb funkcionális tulajdonságait.

Hőszigetelés

A szigetelés olyan műszaki intézkedések összessége, amely lehetővé teszi az épületszerkezet további rétegeinek beépítését, általában annak külső oldalán, amelyeknek a hőszigetelő réteg pótolhatatlan része.