logos
A hétvégén 18.-19. A KS MilosҐ újabb konferenciáira a Besztercebányai Művelődési Házban került sor novemberben. Fő témája az ígéret földjére való belépés üzenete volt. Az Újszövetség népének megígért földje mind Isten áldása, sikere, egészsége és jóléte ígérete.

Jaroslav Keší lelkész üzenetét megfelelően kiegészítette Nagy József külföldi vendég a Budapesti Hit Gyülekezetből. A lelkesedés légköre mellett a konferencia a szlovák és a cseh egyházakból érkező résztvevők egyre növekvő számát vizsgálta.

10 év után volt Besztercebányán. Mi volt az első benyomásod erről a látogatásról?

Nagy áldás volt számomra, hogy hosszú idő után ismét Besztercebányára mentem. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy a templom növekszik. Nagyon tetszett Isten lelkes és örömteli felmagasztalása. Meglepett az is, hogy hányan csatlakoztak az egyházhoz. Egyszerűen fogalmazva, otthon éreztem magam veled!

A HIT - Gyülekezete-ben evangélistaként szolgálsz. Meg tudná mondani, hogyan végzi ezt a munkát? Kampányok, táborok szervezésén gondolkodom, és hogy általában hogyan szólítod meg a hívőket.

Több területen van szolgáltatásunk. Az evangelizáció nem csak az Igehirdetéssel kezdődik, hanem az imádsággal. Azért készítjük ezt a munkát, mert nemcsak intellektuálisan kell meggyőzni az embereket, hanem meg kell szabadítani őket az őket fogságban tartó spirituális erőktől is, hogy aztán könnyedén fordulhassanak az Úrhoz! Később a velük való személyes kapcsolatok révén segítséget kell nyújtani az egyházhoz való csatlakozáshoz. Megszokhattuk, hogy különféle módon avatkozunk be: rövid pótkocsikkal az utcán, majd személyes szinten tanúskodva - ezt a tevékenységet főleg fiatalok végzik. Ezenkívül az evangélizáció-orientált eseményeket általában a templomban tartják. A gyülekezet tagjai meghívják ismerőseiket ezekre az eseményekre. Azonban nem mindig szervezzük őket templomi helyeken, néha bérelünk egy bankettet egy szép szállodából vagy egy helyről, ahová az embereket könnyű meghívni. Szervezünk evangéliumi koncerteket is, amelyek végén az evangéliumot hirdetik, és imádkozunk az újonnan megtért vagy beteg emberekért.

Fontos volt, hogy a hívőket személyes szinten tanítsák bizonyságtételre. Emiatt nyári evangélizáló táborokat szerveztünk, amelyeken több száz hívő személyes tanúvallomást tett falvakban és városokban, és este egy utolsó koncerttel zárult, amelyen több mint 3000 ember vett részt. Ott is hirdettük nekik az evangéliumot, és sokan megtértek.

Az imagyűléseket ilyen táborban tartják reggel, és a tanítás és a tanúságtétel a házi templomba való visszatérés után is folytatódott.

Hallottunk azokról a gyógyulásokról, amelyek a szolgálatában történtek. Biztathat bennünket néhányukkal?

Megemlítem Isten gyógyító erejének egyik bizonyságát: Volt egy kétéves kislány, Kimberli, akinek szülei ugyan nem tértek meg, de a vasárnapi vasárnapot nézték. A lány tavaly kellemetlen balesetet szenvedett - egy nagy tartályban forrásban lévő vízzel esett. Testének jelentős része súlyos égési sérüléseket szenvedett. Másod- és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett a nyakától a combjaig. Az intenzív osztályon kritikus állapotban volt. A szülők felajánlották a kórháznak a saját pénzeszközeiket, hogy szükség esetén hiányzó, de szükséges orvosi felszereléseket vásárolhassanak csak gyermekük megmentése érdekében. Az orvos közölte velük, hogy mindenük megvan, ami a kezeléshez szükséges, de a gyógyulás nem ezen múlik. A gyermek édesanyja megkérdezte: "Tehát mit tehetünk a lányunkért?" Erre orvosa csak egy dologra válaszolt: "Imádkozzon". Ezek közül sok meggyógyult. Egy unokatestvérüket kérték, hogy kérjen valakitől imatámogatást. Így kerültem ehhez a családhoz.

Abban a pillanatban értesítették az apát, hogy lánya állapota meglehetősen súlyos, mert a belső szervei kezdtek kudarcot vallani. Az anya kérésére az orvos őszintén közölte velük, hogy élet és halál küszöbén áll, esélye a túlélésre ilyen égések esetén körülbelül egy százalék. Érthető, hogy nagyon depressziósak voltak, de a Bibliából megmutattam nekik Jair történetét, aki szerint soha nem késő. Jairus segítséget kért Jézustól, de rokonai azt mondták, hogy feleslegesen zaklatja a Mestert, mert a lánya már meghalt. De Jézus azt mondta neki: "Ne félj, csak hidd el, a lányod nem halt meg, csak alszik." A félelem és a hit ellentétes.

Aztán lementünk imádkozni a kislányért. Morfiumot adtak neki szenvedéseinek enyhítésére. Ennek ellenére egyértelmű volt, hogy nagy fájdalmai és félelmei vannak. Megdöbbent, az egész remegett. Amikor imádkoztunk, békére ereszkedett, megnyugodott, majd elaludt. Elhagytuk a kórházat. Néhány nappal később szüleim felhívtak, hogy érdekes dolog történt a lányukkal. Az orvosok ezt nem értik. A pályán játszik, és úgy tűnik, nincsenek fájdalmai. Túlélte az első négy kritikus napot, nincs veszélyben. A későbbi vizsgálatokból az is kiderült, hogy egyik szerve sem volt fertőzött. Az orvosok csodálkoztak, és természetesen várták. A plasztikai sebészet még nem jött el. Amikor letették a pólyákat a lányról, nagy meglepetés érte: Nem az égett, elhalt bőr volt rajta, hanem a friss rózsaszín bőr. Plasztikai műtét nélkül kellett hazaengedni. Az Úr meggyógyította ezt a gyermeket, ezért megérdemli a dicsőséget. ”

Mit szeretne átadni a Logosz olvasóinak?

Kívánom a Logosz olvasóinak, hogy sok áldást fogadjanak a hallgatóságtól Isten szavával, töltsenek el Szentlélekkel, és bátran hirdessék az evangéliumot az elveszetteknek!