Veronika Rosputinská, a She Makes Me Travel sikeres utazási blog alapítója, aki maga is többször végezte el az abortuszokat, meghívott egy interjúra, amely véleményem szerint hozzájárul a gyermekvesztés és a meddőség tabutalanításához.

nyíltan

Amit az interjún megtanul?

Például mi a Rainbow Mom projekt és mi a küldetése:

Azért hoztam létre ezt a projektet, hogy támogassuk azokat a nőket, akik csecsemőt élnek át vagy veszítettek el, vagy sokáig nem tudnak teherbe esni. Az én elképzelésem nemcsak az, hogy hangosan beszéljek az abortuszokról, hanem egy biztonságos környezet megteremtése tapasztalataink megosztásához, megítélés és összehasonlítás nélkül. Biztosan ismeri a szivárványbaba kifejezést (az angol szivárványbébiből). Ez a neve annak a babának, aki a "vihar" után érkezik hozzánk, és édesanyjának, a szivárványos anyának. Számomra azonban a Szivárvány Anya projekt minden olyan anyát képvisel, akinek az anyaság felé vezető útja sokkal tovább tart, mint szeretné, és különféle viharokkal találkozhat. Abortuszok, meddőség, mesterséges megtermékenyítés…

Miért ragaszkodunk a "gyermekprojekthez", és hogyan lehet abban egyensúlyt találni:

Személy szerint fontosnak tartom megválaszolni az elsődleges kérdést: Miért akarok gyereket? Mert amikor egy gyermek értelmessé teszi az életemet és nélküle, akkor az életem nem számít? Mert el akarok menekülni a munka elől, amely megöl? Mert a partnerségünkben valami nem felel meg nekem, és talán megmenthetjük a gyerekeknek? Mert minden barátomnak már gyermeke van, és érzem a környezet nyomását? Milyen lenne az életem csecsemő nélkül? El tudom képzelni? Vagy nagyon szeretném feltétel nélkül felajánlani az életemet, és úgy gondolom, hogy a lehető legjobban cselekszem, és ez is elég, mert nem kell gyereket megérdemelnem a kemény munkáért. Ha nincs tisztában azzal, miért akarunk anyává válni, akkor talán a baba méregtelenítés segít. Tartson egy kis szünetet abból, hogy megpróbálja felfedezni, egyedül és partnerével együtt, mi okoz még örömet az életben. Mert ha csak egyetlen gondolatnál tartjuk be, hogy milyen legyen az életünk, akkor nem élvezhetjük a babához vezető utat, hanem éppen ellenkezőleg, csak hónapról hónapra éljük meg.

De ez még nem minden.

További érdekes kérdéseket és válaszokat olvashat Veronika Rosputinska shemakesmetravel blogján:

  • Önnek 2016-ban vetélése volt. Amit ma tud, az segít abban, hogy akkor tudjon?
  • A legújabb kutatások szerint az első trimeszterben a vetélést legyőző párok száma megközelíti az 50 százalékot. Ennek ellenére ezt a témát alig vitatják meg. Miért gondolod, hogy így van?
  • Sok nő bízott bennem abban, hogy hallgatnak az abortusz tapasztalatairól, mert szégyellik magukat és saját hibájuknak, kudarcuknak tartják. Szerinted miről szólnak ezek az érzések?
  • A vetélés utáni női psziché nagyon törékeny lehet. Kihez forduljon, ha úgy érzi, hogy nem tudja egyedül megoldani?
  • És mi van, ha nem talál támogatást a szomszédságában? Szomorú, de ezeket a helyzeteket még mindig megkönnyítik, néha még a saját partnereink is.