A JAK2 V617F mutációról ismert, hogy potenciális szerepet játszik a krónikus mieloproliferatív rendellenességek (CMPD) kialakulásában; A policitémia vera (PV) eseteinek 178% -ánál (393/506) van JAK2 V617F, míg a krónikus idiopátiás myelofibrosisban (CIMF) jelentett eseteknek csak 43% -ánál (55/127) van JAK2 V617F. Így természetesen felmerül a kérdés, hogy a JAK2 V617F nélküli CIMF-ben szenvedő betegeknél eltérő lehet-e a myelofibrosis útja, vagy lehet-e közös patogén faktor a JAK2 V617F jelenlétével vagy anélkül. A CMPD-ben végzett JAK2 V617F mutációs vizsgálatok során, szekvencia-specifikus egymolekulás fluoreszcencia detektálási assay alkalmazásával, citogenetikai változásokat vizsgáltunk kilenc CIMF-es, 51 esszenciális trombocitémiában (ET) és 34 PV-ben szenvedő betegben. A mielofibrosis 51 betegből hétnél (13,7%) fordult elő ET-vel, és 34-ből 5-nél (14,7%) PV-ben szenvedett, és összehasonlítottuk a klinikai és citogenetikai változásokat a CIMF-ben szenvedő betegek és a PV/ET-ben kialakuló myelofibrosisos betegek között.
A PV/ET-hez kapcsolódó myelofibrosisban szenvedő betegek csoportjában a trombózis anamnézisében magas volt a gyakorisága (4/12 vs. 0/9; P = 0,0542), ami a citoreduktív kemoterápia követelménye volt (12/12 vs. 5/9; P = 0,01013) és a fejlesztési akut leukémia (7/12 vs. 1/9; P = 0,0274) a CIMF csoporthoz képest. A JAK2 V617F állapotától függően a PV/ET-hez kapcsolódó myelofibrosisos betegek csoportjában a GT/TT JAK2 mutációban magas volt a kemoterápia előfordulási gyakorisága (10/10 versus 2/4; P = 0,0157), és gyakran gyakori volt a trombózis kórtörténete (4/10 versus 0/4; P = 0, 1345) (1. kiegészítő táblázat). A mielofibrosis idején azonban a CIMF diagnózis vagy a JAK2 V617F mutációs státus szerint nem volt különbség a kóros kariotípusok százalékos arányában. A myelofibrosis magas gyakoriságát figyeltük meg JAK2 V617F-ben szenvedő betegeknél PV-ben (standard JAK2/heterozigóta JAK2 V617F/homozigóta JAK2 V617F: 0/9 vs. 2/18 vs. 3/7: P = 0,0460), de ET-ben nem (2/18 vs. 5/30 vs. 0/1: P = 0, 7970), Kralovics et al. 4
Myelofibrosisban szenvedő betegeknél azt tapasztaltuk, hogy a CIMF-ben szenvedő kilenc beteg közül kettőnél kromoszóma-rendellenességek voltak a 12q15 régióban; az egyiknek t (1; 12) (p34; q15), míg a másiknak t (12; 20) (q15; q11a) volt (1. táblázat és 1. ábra). Egy másik beteg (JAK2_0021) szerint t (4; 12) (q31; q21) kórtörténetében myelodysplasticus szindróma (MDS) volt - refrakter anaemia normális kariotípussal 6 évvel a mielofibrosis előtt. 5 A spektrális kariotípusanalízissel végzett értékelés azt mutatta, hogy ez az anomália t (4; 12) (q27; q15) volt (1. ábra). A CIMF-eredményekkel ellentétben egyetlen PV/ET-ből fejlődő myelofibrosisban szenvedő betegnek sem volt 12q15 anomáliája. A 12 PV/ET-asszociált myelofibrosisban szenvedő beteg közül négynek −7/7q−, köztük kettőnek der (1; 7) volt (q10; p10); mindkét der (1; 7) (q10; p10) betegnél korábban 6-os ET-diagnózis volt heterozigóta JAK2 V617F-vel (1. táblázat). A kilenc CIMF-es és egy MDS-asszociált myelofibrosisban szenvedő beteg közül négy beteg heterozigóta és egy homozigóta JAK2 V617F volt; 12q15 anomáliát észleltek egy vad típusú JAK2-vel rendelkező betegnél, míg kettőnél heterozigóta JAK2 V617F volt. .
Asztal teljes méretben
Két krónikus idiopátiás myelofibrosisban szenvedő betegből (JAK2_0048 és JAK2_0163) és egy már meglévő myelodysplasticus szindrómában (JAK2_0021) szenvedő myelofibrosisban szenvedő, részleges kinakrin csíkos kariotípusok, amelyek 12q15 anomáliával, azaz (t) p 1; (12; 20) ( q15; q11a) (4; 12) (q27; q15). A nyilak jelzik a lehetséges töréspontot 12q15.
Teljes méretű kép
A CIMF citogenetikai változásai jól dokumentáltak: +8, del (20q), -7/7q−, del (11q) és del (13q) visszatérő nem specifikus citogenetikai rendellenességekként ismertek, és néhányuk PV-ben vagy ET betegek. Andrieux et al. Irodalmában. A 7. ábra lehetséges szerepet játszik a HMGA2 és a 12q15-et érintő transzlokáció közötti összefüggésben a CIMF-ben. Ebben a tanulmányban azt találtuk, hogy a 12q15 anomália nem függ a JAK2 mutáció státuszától; így a CIMF-ben létezhet a JAK2 V617F-től független genetikai anomália, és a 12q15 régió molekuláris vizsgálata, beleértve a 8-as HMGA2-t is, más patogenetikai utat mutathat ki a CIMF-ben. A 12q15 kromoszóma-rendellenességet ismételten kimutatták CIMF-ben szenvedő betegeknél, míg der (1; 7) (q10; p10) csak ET-es betegeknél, akik myelofibrosisban szenvedtek JAK2 V617F-ben. Ezek a megállapítások egyértelműen jelzik, hogy a CMPD-k myelofibrosisában citogenetikailag heterogén lehet.