- Használt
- Csoportok és fórumok
- A fal
- Tanácsadó
- Versenyek
- Teszteljük
Hogy mi vár később, azt nem lehet pontosan megmondani. Valahol idéztem azt az elméletet, miszerint azok a gyerekek, akik nem őrülnek meg az ún az első pubertás kétéves korban, akkor még rosszabb a valódi pubertásuk, vagy még rosszabb, a harmadik pubertás-középkorú krízis 50-es éveikben 😉
Leírásod szerint ez a csúcs az ún dac időszakok plusz a lányod érzi aggodalmaidat, így még nehezebb helyzeted van.
Javaslom, hogy először olvassa el a dac időszakával kapcsolatos vitákat, ezek közül több is létezik.
Sem a túl sok jóindulat, sem a szigorúság nem fog messzire menni. Az idegekről van szó, nekem van olyan, ami kevésbé mozog, amikor alszik
De meg kell szabnia a határokat és meg kell tanulnia különbséget tenni az elviselhető apró dolgok és a veszélyes helyzetek között, ahol azonnal cselekednie kell. Példa: a föld megrázásával fenyeget, mert még mindig egy lencsét akar. Ha eddig kettő volt, adja oda neki az utolsót, mondván, hogy ez az utolsó. Fut a járdán, nem akar kezet fogni, és át kell kelnie az úton? Amikor már nem mozdul, vegye a karjaiba a tiltakozások és az ordítás ellenére. Ez az életről szól, nem vitatják meg.
Az ember törött tányérnak érzi magát, mert egész nap megismétli, amit és mit csinál, eltereli a figyelmet, a végtelenségig elmagyarázza, tudom miről van szó. De pl. hazánkban érdemes volt megismételni törött tányérként, hogy dugókat nem szabad megfogni. Most mondta magában, hogy csak a szülők tehetik be a dolgokat, és elfogadják. Vagy pl. megengedték neki, hogy átvegyen és kidobjon egy szufflikot a konyhában. A többi tabu volt. De kicsit kevésbé vette, csak "biztatta", és most nem hiányzik neki. Ha szigorúan megtiltotta az összes szuffliket, lehetséges, hogy annál inkább megpróbálna belemenni. Csak engedjen dolgokat biztosan, mások nem. Minden nap metomagálisan kell elmagyaráznom neki, hogy nem szabad tépnie a fiúkat az ajtón (amikor bezárva vannak), és hogy nem szabad lógni rajtuk, mert elrontja őket.
Ezeknek a dolgoknak a birtoklása utána többé-kevésbé normális viselkedés ebben a korban. Már a fejemet akarom nyomni, de nem értem, miért nem ez, ill. nem tudják kifejezni, hogy valóban CO-t akarok. És akkor ott van a földön való dobálás egy teljes üzletben, az egész lakásban körbefutás, amikor cserélni kell a pelenkát és meg kell mosni a fogakat, és.
Ami a sütőt illeti, lehetséges, hogy gyermek költőt szerelnek rád? Bár azzal fenyeget, hogy előbb-utóbb szétszereli, megoldást jelenthet. Újszülöttnél a karjában még rosszabbul vágják meg.
Igen, mindez sok energiába kerül. Gyakran hamarabb elalszom, mint egy fiú. Este gyakran használhatatlan vagyok. De először látom az eredményeket, a legrosszabbnak vége, és meg lehet mondani. Tudja, hogy vagy jól megy mellettem, vagy elviszem, vagy szorosan fogom a kezét. De vannak olyan helyzetek, amikor mégis megpróbálja, hova mehet. Megbeszélhetünk egyet, nem mást.
Játékok a kanapé alatt/mögött: ha az autója oda csúszik, felveszem, de figyelmeztetem, hogy ne engedje ki őket oda. Amikor ott van egy másik hírvivője, aznap nem viszem el. Hadze kocsik a földön? Elviszem őket - figyelmeztetés és halasztás után -, és másnap adom nekik.
Találja meg azokat a vitákat a dac pontjáról, amikor van ideje. Csak angol nyelvű könyveket tudok ajánlani: Dr. Sears-A fegyelmi könyv, Dr. Harvey Karp - A blokk legboldogabb kisgyermeke, Elizabeth Pantley - A sírás nélküli fegyelmi megoldás