elégia

A takarékosság éles ellentétben áll lényünk lényegével. Pénzt pazarolunk, mert akkor úgy érezzük, hogy valami több, felsőbb osztály vagyunk. Amikor megrendülnek a dolgok, és csőd sújt minket, vagy ha a családunkban valaki meghúzza vulgaritásunkat, hirtelen azt tapasztaljuk, hogy semmi sem maradt. Semmi sem a gyermekek iskoladíjáért, sem a vagyon növelésére irányuló beruházásért, sem a rosszabb időkre szóló tartalékokért, ha például az egyik családtag véletlenül elveszíti az állását. (…)

Háztartásaink egy rendetlenség és egy rendetlenség. Kiabálunk és üvöltünk egymással, mint a szurkolók egy futballmeccsen. Legalább egy családtag drogozik, néha apa, néha anya, néha mindkettő. Feszült pillanatokban harcolunk és nyomulunk, főleg a család többi tagja, beleértve a kisgyerekeket is, és általában azért, hogy szomszédaink meghalljanak minket. (…)

Gyermekeinknek nincs jól az iskolában, ezért haragszunk rájuk, de soha nem biztosítjuk számukra a megfelelő feltételeket, például a nyugalmat és a nyugalmat a siker érdekében. A legokosabbak is csak egyetemre járnak valahol a környéken, hacsak természetesen nem a hazai haditechnika őrli meg őket. (…)

Inkább nem dolgozunk, mint robotot keresünk. Néha megtaláljuk, de sokáig nem melegedünk benne. Azért rúgnak ki minket, mert késésben vagyunk, vagy áruk ellopása miatt, amelyeket aztán az eBay-en értékesítünk, vagy azért, mert az ügyfelek panaszkodnak arra, hogy alkoholszagot érzünk rajtunk, vagy azért , hogy munkaidőben öt harmincöt percig megyünk cikpuzuzy. Tele van a szánk az őszinte, szorgalmas robotok értékével, de úgy gondoljuk, hogy nem egyedül dolgozunk, mert valaki csatlakozott hozzánk: Obama bezárta a szénbányákat, vagy az összes munkát ellopták tőlünk a kínaiak.

Ily módon becsapjuk magunkat, mert különben nem tudjuk megmagyarázni a bennünk lévő kognitív disszonanciát, nem értjük, hogy amit mondunk, szöges ellentétben áll cselekedeteinkkel.

Talán el tudja képzelni (sok film, főleg horrorfilmek alapján) a szegény amerikai vidéket így - mindenki lakókocsiban él, jobb esetben kopott házban, rozsdás autók, régi bútorok és kutyák láncon az udvaron. Nincs stabil munka, elhanyagolt gyermekek, egyedülálló anyukák, alkohol, drogok, vidék, puskák. Nem vonzó múlt és nincs jövő. Fehér szemetet.

Természetesen ez egyáltalán nem így van. A fehér munkásosztály gyakran "csak" a szegénységgel, a tudatlansággal és a modern világgal való kevesebb interakcióval társul (ahogy a wikipédia mondja). Okie-nek hívják Oklahomában, délen redneck-nek, az Appalachi-dombságon hillbilly-nek - és ez a történetünk.

J. D. Vance Ohióból származik, gyökerei a híres Hatfiled családig nyúlnak vissza. Mármint híres - ezek a mániákusok kímélik (érthető módon lövöldöznek) McCoyékkal. A legtöbb hegymászóhoz hasonlóan hiányos családban nőtt fel. Félévente költözés és új mostohaapa, problémák az iskolában, napi veszekedések. Volt azonban egy szerencséje - öreg szülei, akikhez édesanyja gyakran odaadta. Abban az időben, amikor a legnagyobb szüksége volt rá, sokat segítettek neki.

A könyvben azt látjuk, hogy Vance bevonult a tengerészgyalogosokba, hogyan települt Irakba, és miután ezt az élményt, amely átszervezte az életét, úgy döntött, hogy magasra kerül. És mivel ez a történet a felfelé irányuló mobilitásról szól, elvitték Harvardba. Csak avatatlanok számára, ahogy én voltam - évente körülbelül kétszáz hallgatót fogadnak. Kétszáz a világ minden tájáról.

Az iskolát is sikeresen befejezte (jogot tanult), feleséget talált és kilépett a szegénység körforgásából. De ez a könyv nem arra törekszik, hogy útmutató legyen arról, hogyan válhat valaki a semmiből. Ez sem az amerikai fehér munkásosztály szakértői elemzése, amely váratlan megoldásokat kínál. Színes életrajzról van szó, amelyben néha vannak bölcsek, hogy "miért vannak a dolgok úgy, ahogy vannak". Se több, se kevesebb.

Világos, hogy azonnal megjelentek a hangok arról, hogy az úr mennyire arrogánsan nézi az övét, amikor már meggyógyult. De ott nem láttam. Vance kritikusan, de szeretettel ír.

A borító szerint ilyen kicsi, vékony, riport abszintra számítottam. De a Hillbilly Elegy valami személyesebb és meghittebb. Valami, ami könnyen megtörténhet más beállításokban.

A tollaimat és a rajzaimat itt is megnézheted.