Japán encephalitis, 2001
sötétkék - egész éves előfordulás
világoskék - szezonális előfordulás
forrás: WHO, 2001
Okoz
Az agyvelőgyulladást különféle szerek okozhatják, pl. vírusok, baktériumok vagy gombák. A japán encephalitist bizonyos flavivírusok okozzák.
A flavivírusok (latinul flavus = sárga) a Togaviridae nemzetség RNS-vírusai. Ezen flavivírusok közül sok embernél encephalitist okozhat. A japán encephalitis mellett lehetnek pl. St. Louis encephalitis, Murray-Valley encephalitis vagy közép-európai kullancs által terjesztett meningoencephalitis.
Esemény
A japán encephalitis nemcsak Japánban, hanem Délkelet-Ázsia, India és Szibéria más területein is előfordul. A betegség nemcsak járványosan fordul elő, azaz. időben és helyen korlátozott, de endemikusan is, azaz egy bizonyos területen tartott. Előnyösen a nagy vízterülettel rendelkező területek érintettek, mint pl. Thaiföld vagy Vietnam, ahol a szúnyogok, mint a betegség optimális hordozói, megtalálják az optimális szaporodási helyeket. Az emberen kívül a "kezdeményező víztározója" háziállatokat, különösen madarakat és rágcsálókat tartalmaz.
Frekvencia
A betegség gyakrabban fordul elő kora gyermekkorban, valamint 50 éves kor után, de elvileg bármely életkorban előfordulhat. A fertőzés kockázata az endémiás területeken, vagyis azokon a területeken, ahol a fertőzés állandó lehetősége fennáll, körülbelül 1: 200 szúnyogcsípés. A fő átigazolási idő június és szeptember között van.
Lappangási időszak
Az inkubációs periódus 5 és 15 nap között van.
Tünetek
A japán agyvelőgyulladás súlyos lefolyású és magas letalitással járó betegség, különösen gyermekkorban és idősebb felnőttkorban. Ha egy személy túléli a betegséget, akkor nagyon gyakran tartós következményekkel jár.
Fiatal, egészséges felnőtteknél a betegség teljesen tünetmentes lehet - akkor ezt inapparens fertőzésnek nevezik -, vagy csak enyhe fejfájással és csak alacsony lázzal járhat.
Általában a betegség hirtelen kezdődik, anélkül, hogy figyelmeztetne a lázra, a fejfájásra, a hányásra és a nyakmerevségre. A betegség első három napjában a beteg állapota gyakran romlik további lázzal, szédüléssel és előrehaladott neurológiai károsodásokkal, mint pl. bénulás vagy rendellenes reflexek. Rendkívül súlyos betegség esetén a betegek olyan láz első hetében halnak meg, amely terápiás úton nem kezelhető.
A betegség hetedik és tizedik napja között a láz általában csökken, és a fennmaradó tünetek eltűnnek. Ezt a fázist az agy-szerves pszichózisok ugyanolyan bonyolíthatják, mint egy ezt követő, körülbelül két hónapig tartó lábadozás.
Diagnózis
A diagnózist a cerebrospinalis folyadékban, a cerebrospinalis folyadékban található vírusok közvetlen bizonyításával lehet felállítani. Közvetett módon a diagnózist specifikus antitestek kimutatásával állapítják meg. Egyrészt a betegség nyolcadik napjától kezdve itt semlegesítő antitestek mutathatók ki, amelyeknek a legmagasabb a specificitásuk; másrészt a specifikus antitestek (Ig G és Ig M) titerének növekedését több mintával idővel meghatározhatjuk. A klinikai tanfolyamtól ill. a betegség a klinikai tünetek alapján levezethető.
Kezelés
Flavivírus elleni gyógyszer, pl. bizonyos baktériumok elleni antibiotikumok nem léteznek. A terápia csak tüneti, ápolási intézkedésekre korlátozódik, mint pl ágynyugalom, fájdalomcsillapítók, nyugtatók. A súlyos betegségben szenvedő betegeket folyamatos megfigyelésre van szükség annak biztosítása érdekében, hogy olyan szövődmények, mint pl rohamok azonnal sztrájkolhatnak.
Bonyodalmak
A betegségen túlélő betegek körülbelül negyedének várhatóan maradandó károsodása lesz. Ezek a sérülések neurológiai területtel, például rohamokkal vagy bénulással járhatnak, de intelligencia- és magatartási zavarokkal küzdő pszichológiai területeket is érinthetnek.
Letalitás
Súlyos betegség esetén 30% -os letalitásra kell számítani.
Profilaxis
A profilaxis magában foglalja az expozíció megelőzését és az immunizálást, azaz az oltást. Az expozíció megelőzése kiterjed a szúnyogcsípés elleni védekezésre, például a kockázati területek elkerülésére, valamint a szúnyoghálók, rovarvédők és védőruhák használatára.
Megbízható vakcinák állnak rendelkezésre a japán encephalitis ellen - pl. az osakai (japán) Bikentől, amelyek Németországban nem engedélyezettek, de nemzetközi gyógyszertárakban beszerezhetők. Vakcinázni kell azokat a személyeket, akik a fertőzés fő időpontjában a kiszolgáltatott régiókban élnek, valamint azokat, akik hosszú ideje endémiás területeken tartózkodnak. Az oltás elleni védelem az oltás után körülbelül négy héttel kezdődik és legfeljebb négy évig tart.
Előrejelzés
A prognózis a betegek életkorától és a betegség lefolyásától függ. A japán encephalitis azonban súlyos betegség, magas letalitással és magas tartós következményekkel.
E-mailben áttekintést kaphat a legfontosabb üzenetekről
A személyes adatok kezelésére az Adatvédelmi irányelvek és a sütik használatának szabályai vonatkoznak. Kérjük, ismerkedjen meg ezekkel a dokumentumokkal, mielőtt megadná e-mail címét.
