Jézus gyermekkorát és fiatalságát egy kis dombos faluban töltötte. A földön nem volt olyan hely, amelyet jelenléte nem becsülne meg. Látogatása a királyi paloták számára is megtiszteltetés lenne. Megkerülte azonban a gazdagok házait, a kormánybíróságokat és a híres tanulási központokat, és az elsüllyedt és megvetett Názáretben maradt. Fiatalságának rövid ismertetése figyelemre méltó jelentősége miatt: "De a gyermek növekedett és sírt, tele volt bölcsességgel, és Isten kegyelme rajta nyugodott" (Lukács 2:40). Atyja szeretetének felmagasztalásakor Jézus "bölcsességgel, korral és kegyelemmel boldogult Istennek és az embereknek" (Lukács 2:52).

gyermekkora

Korához képest mentálisan rendkívül éber és okos, körültekintő és bölcs volt. Nemes, kiegyensúlyozott jelleme volt. Mentális és fizikai képességei a gyermekkori törvények szerint alakultak. Gyerekként Jézus rendkívül kedves volt. Fogantyúi mindig készek voltak mások szolgálatára. Végtelen türelmet (68) és rendíthetetlen hűséget mutatott. Életét, annak minden rendíthetetlen elvével együtt, az önzetlen kedvesség varázsa díszítette.

Jézus édesanyja szorosan figyelemmel kísérte mentális és fizikai képességeinek fejlődését, és észrevette a tökéletesség pecsétjét a gyermek természetében. Boldogan biztatta ezt az éles és befogadó elmét. A Szentlélek bölcs vezetése alatt tudta, hogyan kell az égi befolyáshoz igazítani erőfeszítéseit ennek a gyermeknek a fejlődésében, aki egyedül Istent tartotta Atyának. A hű izraeliek kezdettől fogva nagy figyelmet fordítottak az ifjúság oktatására. Az Úr Isten megparancsolta a szülőknek, hogy már kiskoruktól kezdve tanítsák meg gyermekeiket jóságáról és felségéről, ami különösen nyilvánvaló törvényében és az izraeli történelem tanúságtételében.

A Szentírás énekét, imáját és intéseit a befogadó elméhez kellett igazítani. Az apáknak és az anyáknak meg kellett tanítaniuk gyermekeiknek, hogy Isten törvénye Isten jellemének kifejezője, és elfogadva a törvény alapelveit a szívbe, Isten képe kialakult az ember elméjében és lelkében. Leginkább szóban tanították, de a fiatalok héber írásokat is megtanultak olvasni, és pergamen tekercsekből megtanulták az Ószövetség tartalmát. Azokat a falvakat és városokat, amelyek Krisztus idején elhanyagolták az ifjúság vallási nevelését, Isten elátkozottnak tekintette. Az oktatás azonban formális volt.

A hagyomány nagyrészt felváltotta a Szentírást. Az igazi nevelés arra irányította a fiatalokat, hogy "Istent keressék, ha esetleg nem érzik és nem találják meg" (ApCsel 17:27). A zsidó tanárok elsősorban a szertartásokkal foglalkoztak. A diák elméjét értéktelen részletek terhelték, amelyeknek nincs értelme a felsőbb, mennyei iskolának. Az Isten szavának személyes elfogadásával szerzett tapasztalatok akkor még nem találtak helyet az oktatási rendszerben. A sok másodlagos ismeret iránt érdeklődő tanulók nem találták meg az Istennel való közösség békés pillanatait. Nem hallották, hogy Isten hangja megszólítja a szívet.

A tudás iránti vágyukban szem elől tévesztették magát a Bölcsesség Forrását. A legfontosabb dolgot elhanyagolták a szolgálatban. Isten törvényének elvei homályban maradtak. Ami az oktatás csúcsának számított, valójában a valódi fejlődés legnagyobb akadályát jelentette. A rabbinevelés megölte az ifjúság lelki képességeit. Bénította a gondolkodást és szűkítette a nézetet. (69) Jézus nem zsinagógai iskolákban tanult. Első tanára az édesanyja volt. A lány szájából és a prófétai tekercsekből mennyei dolgokat tudott meg.

Amit ő maga mondott Mózesnek inkarnálása előtt, Izrael érdekében, azt most édesanyjától tudta meg. Nemcsak gyermekként, hanem serdülőként sem járt rabbiképzőbe. Nem kellett oktatás ebből a forrásból, mert Isten volt a tanára. A Megváltó szolgálata során elhangzott kérdés: "Honnan ismeri ezt a Szentírást, amikor nem tanult?".

Mivel ismereteit ugyanúgy szerezte, mint mi, a Szentírás alapos ismerete már kiskorában nagy érdeklődést mutat Isten igéje iránt. Nagy alkotása volt az Isten teremtményeinek könyvtárával is. Aki mindent megtestesült inkarnációja előtt létrehozott, most érdekelte, hogy ő maga mit írt a földre, a tengerre és az égre. A világi megközelítések bűnös terhe nélkül összegyűjtötte a természet mély ismereteinek tartalékait. Tanulmányozta a növények, állatok és az emberi élet életét. Kiskorától kezdve egyetlen célt követett: mások érdekében élni.

A természetben látott források; új kiindulópontokat és lehetőségeket talált a növények és állatok életének tanulmányozásában. A látottakból folyamatosan megpróbált példákat levezetni Isten éltető kijelentéseinek tisztázására. A példabeszédek, amelyekkel munkája során szívesen példázta az igazságról szóló tanításait, arról tanúskodnak, hogyan érzékelte könnyen a természet hatásait, és hogyan szerzett lelki ismereteket a mindennapi életből. A dolgok okainak vizsgálatakor Jézus felismerte Isten szavának és Isten cselekedeteinek elválaszthatatlanságát. Mennyei lények kísérték, és szeretett gondolkodni és beszélni arról, ami szent.

A racionális megértés kezdetétől fogva nem szűnt meg növekedni spirituálisan az igazság kegyelmében és megismerésében. Minden gyermek megszerezheti az ismereteket, ahogy Jézus megszerezte. Annak érdekében, hogy mennyei Atyánkat megismerjük az Igéjéből, közel leszünk (40) a mennyei angyalokhoz, az elme megerősödik, a természet megpuhul és finomodik. Közelebb leszünk Megváltónkhoz. A természet szépségeinek és nagyszerűségének ismerete megerősíti Isten iránti szeretetünket. Az Örökkévalóval való munkája munkájával bátorsággal és szellemmel szent félelemmel tölti el a lelket.

Az Istennel való imakapcsolat (70) fejleszti a szellemi és erkölcsi képességeket, és a szellemi dolgokon való gyakori gondolkodás erősíti a szellemi életet. Jézus összhangban élt Istennel. Gyerekkorában úgy gondolt és beszélt, mint egy gyermek, de a bűnnek egyetlen nyoma sem festette meg benne Isten képét. Nem volt azonban kísértés nélkül. A nazarénusok közmondás nélkül istentelenek voltak. Általános figyelmen kívül hagyást fejez ki Nathanael kérdése: "Van-e valami jó Názáretből?" (RO John John 1.47; ECAV John 1:46).

Jézus olyan környezetben élt, amely állandóan próbára tette jellemét. Mindig óvatosnak kellett lennie, ha tisztán akart maradni. Minden támadás célpontjává vált, amely minket fenyeget, hogy példát mutathasson nekünk gyermekkorban, fiatal és férfi korban. A Sátán fáradhatatlanul dolgozott a Názáreti Gyermek legyőzésén. Noha a mennyei angyalok már kiskorától kezdve megvédték Jézust, élete továbbra is folyamatos harc volt a sötétség hatalmaival szemben. Sértés és szerencsétlenség lenne a sötétség hercegének, ha valaki hibátlanul élne a világban.

Hagyott minden eszközt Jézus megtévesztésére. Soha egyik embert sem hívják szent életre olyan súlyos kísértéstűzben, mint Megváltónk. (71) Jézus szülei szegények voltak és napi keresetüktől függtek. Tehát ismerte a szoros szegénységet, az önmegtagadást és a hiányt. Ennek az élménynek őrző küldetése volt az életében. Szorgalmával márványozta a kísértés buktatóit. Nem vesztegette az idejét a megkérdőjelezhető társadalomban. A lehető legjobb módon becsukta a kísértő ajtaját.

Sem a profit, sem a hobbi, a dicséret vagy a kritika nem vezethet rossz cselekedethez. Gonoszul meg tudta különböztetni a gonoszt és erőteljesen taszítani. Krisztus volt az egyetlen bűntelen ember a földön, és mégis csaknem harminc évig élt Názáret istentelen lakói között. Ez a tény szemrehányást jelent azok számára, akik úgy gondolják, hogy a bűn nélküli élet a környezetükön, a boldogságon vagy a sikeren múlik. A kísértés, a szegénység és a nehézségek közvetlenül a tisztaság és a stabilitás fejlesztésének oktatási eszközei. Jézus vidéki háztartásban nőtt fel, lelkiismeretesen és örömmel töltötte be a házi feladatokat.

Születése előtt a menny parancsnoka volt, és az angyalok imádták engedelmeskedni parancsainak; most készséges cseléd volt, kedves és engedelmes fiú. Megtanulta a mesterséget, és egy asztalosműhelyben dolgozott Jozef-fel. Rendes munkaruhában járt a város utcáin, amikor dolgozni ment, vagy onnan visszatért. Soha nem használta (41) isteni erejét az élet terheinek elkerülésére vagy erőfeszítéseinek enyhítésére. A gyermekkorban és serdülőkorban végzett munka hozzájárult testi és szellemi erejének fejlődéséhez. Nem élt vissza fizikai erejével, de vigyázott arra, hogy friss maradjon és minden szempontból a lehető legjobban dolgozzon.

Nem tehetett semmit, még a munkaeszközöket sem kezelte gondatlanul. Amilyen tökéletes volt a munkájában, annyira tökéletes volt a karaktere is. Saját példájával azt tanította, hogy a kemény munka a mi kötelességünk, és hogy a munkát pontosan és alaposan kell elvégezni, mert csak az ilyen munka érdemel elismerést. A fiatalok hasznos munkára és az élet egy részéért való felelősségre való felkészítése fejlesztheti testi erejüket és minden lelki képességüket. Mindenkinek meg kell tennie valami hasznosat, ami előnyös lenne saját magának és másoknak is segítene.

A munka Isten akarata szerinti áldás, és csak egy szorgalmas munkás ismeri az élet igazi dicsőségét és örömét. Isten elismerése és szeretetteljes megnyugvása kíséri azokat a gyermekeket és fiatalokat, akik örömmel teljesítik házi feladataikat, és így segítik az apát és az anyát a felelősség terhének viselésében. Otthagyásuk után ezek a gyerekek az emberi társadalom hasznos tagjaivá válnak. (72) Jézus egész életében keményen és kitartóan dolgozott. Sokat várt, ezért sokat tett.

Szolgálatának kezdetén kezdte: „El kell végeznem annak cselekedeteit, aki küldött, amíg nappal van. Van egy éjszaka, amikor senki sem lesz képes dolgozni ”(János 9: 4). Jézus nem zárkózott el a gondoktól és a felelősségtől, ahogyan sok látható követője teszi. Gyengék és nem hatékonyak, mert nem tolerálják az ilyen képzést. Lehet, hogy ritka és kellemes jellegűek, de nehézségeikben és akadályaikkal szemben tehetetlenek maradnak. A Krisztus által választott képzés hasonló bizonyosságot és elszántságot, állandó és tévedhetetlen természetet inspirálhat bennünk, mindez megnyilvánult az életében.

Ezután megkaphatjuk a kegyelmet, amelyet kapott. Amíg Megváltónk emberek között élt, addig a szegények között volt. Tapasztalatból ismerte aggodalmaikat és nehézségeiket, és minden munkavállalót kedvére tudott bátorítani. Azok, akik helyesen értik élete tanításait, soha nem érzik szükségét az emberek osztályozásának és a gazdagok előnyben részesítésének a szegényekkel szemben. Jézus örömmel és figyelmesen dolgozott. Ahhoz, hogy otthon vagy a műhelyben éljünk a Szentírás elvei szerint, elviseljük a világi aggodalmak feszültségét, és ugyanakkor őszintén éljünk Isten dicsőségének tiszteletben tartásával, sok türelemre és lelki erőre van szükség. És ebben segített Krisztus az embereknek.

Soha nem hagyta annyira megkötni a világi aggodalmakat, hogy ne lett volna ideje vagy érdeke mennyei dolgokra gondolni. Gyakran őszinte örömet fejezett ki zsoltárok és mennyei dalok énekével. A názáreti nép gyakran hallotta, amikor dicsérte Istent és köszönetet mondott neki. Az éneklés a mennyországhoz kötötte, és amikor társai a fáradtságról beszéltek, egy kellemes dallal biztatta őket. Mintha himnuszai elűzték volna a gonosz angyalokat, és a szobát tömjén töltötte volna meg.

Hallgatóinak elméje mintha elhagyta volna a földi száműzetést, és elrepült volna a mennyei otthonba. (73) Jézus gyógyító kegyelem forrása volt a világ számára, és a názáreti zárkózott élete tele volt együttérző szeretettel. Elavult, szomorú és bűnös emberek, ártatlan játékok gyerekei, erdei madarak és türelmes szarvasmarhák - mindannyian boldogabbak voltak a jelenlétében. Az is meghajolhatott a sebesült madár előtt, akinek hatalmas szava tartotta a világot. Semmi sem kerülte el figyelmét, senkinek sem tagadta meg a segítséget. Ahogy Jézus nőtt a korban és a bölcsességben, úgy nőtt a népszerűsége Istennek és az embernek. Elnyerte minden szív szeretetét, mert szimpatizálni tudott mindenkivel. A remény és a bátorság légköre, amelyben még élt, minden ház áldása volt.

Szombaton gyakran kérték tőle, hogy imádjon egy zsinagógában, hogy olvassa el a prófétai írások egy részét; a hallgatók szíve remegett, amikor új fény ragyogott a szent szöveg ismerős szavaiból. Jézus azonban elkerülte az összes pompát. A názáreti sok év alatt nem mutatta meg csodálatos erejét. Nem vágyott nemesi pozícióra vagy címekre. Csendes és egyszerű élete, amelyet a Szentírás hallgatása hangsúlyoz korai éveiről, fontos tanítás. Minél csendesebb és egyszerűbb a gyermek élete, annál kevésbé van mesterséges izgalom és nagyobb a harmónia a természettel, annál kedvezőbbek a feltételek a fizikai és szellemi erőnléthez és a lelki erőhöz. Jézus a mi példánk.

Sokan érdeklődéssel figyelik nyilvános tevékenységének időszakát, és elfelejtik gyermekkorának tanulságait. Jézus háztartási élete a minta minden gyermek és fiatal számára. A Megváltó szegénységbe ereszkedett, hogy megtanítsa nekünk, hogyan lehetünk szoros kapcsolatban Istennel a legnehezebb körülmények között is. Atyja öröméért, becsületéért és dicsőségéért élt, hétköznapi életkörülmények között. Munkáját azzal kezdte, hogy lelkiismeretesen végzett hagyományos kézművességgel, hasonlóan azokhoz, akik napi kenyerükből keresnek megélhetést. Isten munkáját egy asztalos műhelyben végezte, éppúgy, mint a tömeg előtt csodákat.

Aki alázatos otthonban követi Krisztus példamutató hűségét és engedelmességét, utalhat azokra a szavakra, amelyeket az Atya a Szentlélek révén róla mondott: "Íme, szolgám, akit támogatni fogok, választottam, akit szerettem" (Ézsaiás 42: 1). (43) (74)