A negyedik meggyilkolt amerikai elnök, a 35. amerikai elnök halálának háttere a mai napig nem ismert.
Washington, május 28. (TASR) - John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnöke, más néven JFK vagy Jack Kennedy, május 29-én, hétfőn 100 éves lesz. Azonban csak 46 évet élt. 1963. november 22-én megdöbbentő hír keringette a világot: John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok 35. elnökét meggyilkolták az amerikai Dallasban.
John Fitzgerald Kennedy 1917. május 29-én született a massachusettsi Brookline-ban, második gyermekként a bankár és az ingatlanügynök, Joseph Kennedy és Rose Fitzgerald Kennedy családjában.
Nyolc testvére volt. A középiskola elvégzése után a Harvard Egyetem hallgatója lett, ahol politológiát és nemzetközi kapcsolatokat tanult. 1940-ben érettségizett az egyetemen. Miután az Egyesült Államok 1941 decemberében belépett a második világháborúba, csatlakozott a hadsereghez. A Csendes-óceánon kitüntette magát egy járőrhajó parancsnokaként. Idősebb, nagyra törő testvére 1944-ben bekövetkezett tragikus halála után John Fitzgerald Kennedy vette át a helyét a családban.
A második világháború után John Fitzgerald Kennedy riporterként dolgozott. Politikai karrierje azzal kezdődött, hogy 1946-ban megválasztották a Szövetségi Képviselőházba a Demokrata Pártba. 1952-ben J.F. Kennedy az amerikai szenátus tagjaként.
1956-ban sikertelenül próbált alelnök lenni. Közvetlenül a választások után négy évvel később a siker érdekében kezdett dolgozni. Az egész család támogatta erőfeszítéseiben. 1960-ban Kennedynek sikerült megszereznie a Demokrata Párt jelölését az államfői posztra. Richard Nixon ezután republikánus jelölt lett. 1960 novemberében szűken (1884 óta a legkisebb) megnyerte az elnökválasztást, 1961. január 20-án letette az elnöki esküt és hivatalosan az Egyesült Államok 35. elnöke lett.
John F. Kennedy amerikai elnök és Adolfo Lopez Mateos mexikói elnök egy 1962. június 29-i archív képen hajtanak, miközben Kennedy háromnapos látogatásra Mexikóvárosba érkezik. Fotó: TASR/AP
"Új határ" elnevezésű ambiciózus programjában támogatást keresett egy fiatal és vállalkozó szellemű Amerikában. A Kennedy-kormány legnagyobb hazai problémája a faji probléma és az afro-amerikaiak polgárjogi küzdelme volt.
Kennedy volt a karibi válság kezdeményezője, amikor az Egyesült Államok megpróbálta megakadályozni, hogy Kuba és a keleti blokk atomfegyverek felhalmozásával fenyegesse a világot, mindkét fél a globális nukleáris konfliktus és a harmadik világháború szélén áll.
Ez a beavatkozás a kubai ellenforradalmárok 1961 áprilisában a Disznó-öbölben történt leszállásával és néhányuk későbbi elfogásával ért véget. A foglyokat később a Castro-rezsim kicserélte az Egyesült Államokkal kétmillió dollár értékű ételre és gyógyszerre, ezzel megszilárdítva hatalmát. Az esemény Kennedy egyik legnagyobb vesztesége volt.
1961 augusztusában kitört a berlini válság, és a német kommunisták falral tagolták a várost. Kennedy bejárta Európát és Berlinbe érkezett. Jól ismert beszédet mondott, amely nemcsak a német főváros lakosainak szívét nyerte el, hanem demokratikusan gondolkodó embereket is szerte a világon.
John F. Kennedy amerikai elnök és Jacqueline Kennedy amerikai elnök 1961. április 2-i levéltári képen Szent templom után hagyják el a templomot. Szentmise Palm Beach-en. Fotó: TASR/AP
Mint a bolygó leghatalmasabb embere, Kennedy szerepet játszott a világ nukleáris politikájában is. A világ helyzete 1962 őszén fokozódott. Októberben az amerikai felderítő repülőgépek azt találták, hogy a Szovjetunió közepes hatótávolságú nukleáris rakétáit helyezi üzembe Kubában, amelyek képesek ütni az Egyesült Államok területét. Kennedy úgy döntött, hogy blokkolja Kuba tengeri blokádját.
A szovjet és kubai vezetők kijelentették hadseregük felkészültségét, az egész világ egy harmadik - ezúttal nukleáris - háborúra készült. A fenyegetések ellenére Kennedy nem hátrált meg. Végül Nyikita Hruscsov szovjet vezető elrendelte a rakéták elszállítását, míg az Egyesült Államoknak meg kellett ígérniük, hogy nem támadják meg Kubát. Kennedy beleegyezett és feloldotta a blokádot.
1961-ben Kennedy elnök költséges űrprogramot hirdetett meg, amelynek csúcspontja az 1969-es amerikai holdrepülés volt.
1963. november 22-én az Egyesült Államok Dallasában meggyilkolták az Egyesült Államok 35. elnökét, John Fitzgerald Kennedyt.
Dallas részese volt Kennedy kétnapos texasi látogatásának a közelgő elnökválasztáson. A város utcáin egy különleges, nyitott Lincolnban tett kirándulás, ahonnan az elnök és felesége a nézők tömegét köszöntötte, a bizonytalan választók számára szólt.
Az 1961. június 5-i levéltári képen Erzsébet brit királynő II. férjével, Philip herceggel (balra), valamint John F. Kennedy amerikai elnökkel és feleségével, Jacqueline-vel az állami vacsora során a londoni Buckhingham palotában. Fotó: TASR/AP
A megdöbbentő merénylet és Kennedy váratlan halála után az első uralkodó nézet az volt, hogy az elnök meggyilkolása talán az első lépés a Szovjetunió Egyesült Államok elleni atomtámadásában. A fegyveres erők rendkívüli állapotot hirdettek, és a kormányzati épületeket szigorúan őrzik.
Eleinte úgy tűnt, hogy a bűnözők gyorsan felfedték a dallasi gyilkosság titkát. A rendőrség megtudta, hogy a gyilkos a tankönyv raktárépületéből lő, és a hatodik emeleten lévő dobozok mögött ismétlődő puskát találtak. Megtudták, hogy egy A. Hidell nevű férfihoz tartozik. Ezt a nevet Lee Harvey Oswald használta.
Körülbelül 45 perccel az Egyesült Államok elnökének meggyilkolása után valaki lelőtte az erdőőr J.D. Trippita. A Trippit gyilkosának üldözése a Texas Színházban kötött ki, ahol a rendőrök revolvert fogtak el egy férfit. Kiderült, hogy Lee Harvey Oswald. Trippit meggyilkolásával, majd Kennedy elnök meggyilkolásával vádolták.
Oswald mindkét állítást tagadta. Soha nem jelent meg a bíróságon. A megyei börtönbe kerülése során 1963. november 24-én a Dallasi Rendőrkapitányság föld alatti garázsaiban lelőtte a helyi szórakozóhely tulajdonosa, Jack Ruby. Állítólag bosszúból az elnök haláláért. Oswald súlyos sérüléseket szenvedett, Jack Ruby pedig négy évvel később rákban halt meg.
Annak a spekulációnak az elfojtása érdekében, hogy összeesküvés az elnök meggyilkolása, Kennedy utódját Lyndon Baines Johnson, az Egyesült Államok 36. elnöke állította fel. Ennek elnöke Earl Warren, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnöke volt, tagjai kiemelkedő politikai személyiségek voltak. A Warren Bizottságnak vissza kellett állítania a közbizalmat. Öt hónap és több mint 500 tanú meghallgatása után a bizottság 1964 szeptemberében bejelentette, hogy Oswald egyedül járt el.
E következtetések ellenére két kulcsfontosságú állítás merült fel az elnök halálával kapcsolatos gyorsan terjedõ elméletek között. Az egyik szerint Oswald nem tudta egyedül végrehajtani a gyilkosságot, mert nem három, hanem négy lövés adódott. Egy másik elmélet szerint Ruby Oswaldot nem az elnök haláláért való bosszúból lőtte le, hanem a maffia parancsára.
A következő években kiderült, hogy a Warren Bizottság nem tudta feltárni az összes fontos nyomot. A bizottság által megszerzett információkat az amerikai titkosszolgálatok titokban tartották. Arra is utaltak, hogy a Kennedy klán kapcsolatba került a maffiával.
1978-ban az amerikai képviselőház külön bizottsága újból megvizsgálta John F. Kennedy és Martin Luther King merényleteit. Végül bejelentette, hogy a gyilkosságok valószínűleg egy magányos gyilkos célpontjai.
A negyedik meggyilkolt amerikai elnök, a 35. amerikai elnök halálának háttere a mai napig nem ismert.
John F. Kennedy akkori amerikai elnök (balra) és Lyndon Johnson amerikai alelnök Washingtonban, 1962. augusztus 22-i archív képen. Fotó: TASR/AP