A jóindulatú prosztata hiperplázia (BPH) a prosztata jóindulatú megnagyobbodása, amely az öregedési folyamat során következik be, amely vizelési rendellenességeket eredményezhet vagy nem.

hiperplázia

A jóindulatú prosztata hiperplázia az idősebb férfiak vizelési rendellenességeinek leggyakoribb oka. A tüneteket a 60 év feletti férfiak körülbelül 50 százaléka, 80 év felett pedig a férfiak csaknem 90 százaléka észleli. A prosztata körülveszi a húgycsövet. Két nagy zónára osztható - központi és perifériára, amelyek együttesen a mirigy mintegy 95 százalékát teszik ki, és a harmadik, kisebb, ún. átmeneti zóna. Az átmeneti zóna a húgycső közvetlen közelében található. A mirigy ezen része a BPH származási helye. Már 40 éves kor után a csomók megjelennek a prosztata átmeneti zónájában, egyes férfiaknál megnagyobbodnak és periférikus irányba tolják saját prosztatájukat, amíg az csak a BPH-t körülvevő rostos burkolat marad. A BPH megnyomja a húgycsövet, és vizelési nehézségeket okoz.

Okoz

A BPH eredete nem elég egyértelmű. Az évek során három elmélet alakult ki:

  1. A dihidrotesztoszteron elmélet a BPH kialakulását magyarázza a prosztatában felhalmozódó dihidrotesztoszteron hormon segítségével.
  2. Az őssejt-elmélet a megnövekedett őssejtek számán és szaporodásán alapul.
  3. A reaktivációs embrionális elméletet azzal magyarázzák, hogy a prosztata stromális és epitheliális sejtek embrionális potenciálja újra felébred, amelynek eredményeként nő.

A betegség szakaszai

A BPH fejlődésének folyamata két szakaszra oszlik. A kóros fázist a mirigy mikroszkopikus, majd későbbi makroszkopikus növekedése jellemzi tünetek nélkül. A második klinikai szakaszban a betegség klinikai tünetei. A megnagyobbodott prosztata szűkíti a húgycsövet, és lassan a hólyag nyakának elzáródásához vezet. A hólyag kezdetben kompenzálhatja a húgycső prosztata részében megnövekedett ellenállást. Később a hólyagizom fokozatosan gyengül, és a vizeletürítés után megnő a maradék vizelet mennyisége.

Tünetek

A BPH tünetei két csoportra oszthatók: a tárolás tünetei (úgynevezett irritáló) és a kiürülés tünetei (úgynevezett obstruktív). Az irritáló tünetek oka az instabil hólyag, amely a BPH-ban szenvedő betegek több mint felénél fordul elő. Irritáló tünetek: éjszakai vizelés, gyakoribb vizelés a nap folyamán, ellenállhatatlan vizelési inger, inkontinencia sürgetése. Ritkábban fordulnak elő, mint obstruktívak, de kényelmetlenek a beteg számára, és általában az első ösztönzőek az orvoshoz fordulásra. Az obstruktív tünetek közvetlenül kapcsolódnak a megnagyobbodott prosztatához, és a húgycső prosztata részének szűkületéből adódnak. Az obstruktív tünetek a vizelés kezdetének lassulása, gyenge vizeletáramlás, hosszan tartó és időszakos vizelés, hasi sajtó használata vizeléskor, a vizelet után a hiányos ürítés érzése, vizelet visszatartás (vizelési képtelenség). A betegség gyakran szövődményekkel jár, például húgyúti gyulladás, hólyagkövek, véres vizelet, hólyag kidudorodás és vizelet visszatartás. A nagynyomású stagnáló vizelet átadása a hólyagban a vesékbe kerül, ami meghibásodásukhoz vezethet.

Diagnosztika

A BPH diagnózisa anamnézisből, kérdőívek használatából, fizikai és laboratóriumi vizsgálatokból áll. A tünetek értékelésére leggyakrabban használt kérdőív az ún IPSS kérdőív. Hét kérdést tartalmaz az alsó húgyutak érintettségének tüneteiről és egy kérdést az életminőség felmérésére. A tünetek súlyosságát három csoportra osztják: 0-7 pont = enyhe tünetek, 8-19 pont = mérsékelt tünetek, 20-35 pont = súlyos tünetek. Az alapvető fizikai vizsgálat digitális rektális vizsgálatból áll. A prosztata méretét, konzisztenciáját és szimmetriáját a végbélen keresztül értékelik. Differenciáldiagnosztikai szempontból nagyon fontos az esetleges prosztatarák kizárása. A laboratóriumi vizsgálat vizeletelemzésből, prosztata-specifikus antigén meghatározásából áll. Szintje a jelen lévő prosztata mirigyszövet térfogatának képe. Egy másik diagnosztikai módszer a vizelet áramlásának mérése a húgycsövön keresztül, a vizelet visszamaradásának mérése a vizelés és a prosztata ultrahangja után, amely részletesebb információt nyújt a mirigy méretéről és szerkezetéről.

Kezelés

A BPH-kezelés az elmúlt években számos változáson ment keresztül, amelyeket főként a műtéti kezelés és a gyógyszeres kezelés csökkenése jellemzett. A műtéti kezelés, a gyógyszeres és alternatív módszerek kifejlesztése ellenére is, továbbra is az aranystandard a betegség kezelésében. A műtéti kezelés standard módszere jelenleg a prosztata húgycsövön keresztül történő reszekciója. A nyílt prosztatektómiát csak a nagy prosztatáknál javallják - 60 g és több. A műtéti kezelés a betegek 80-90 százalékában korrigálja a tüneteket, és viszonylag kevés szövődménye van. Ezek közé tartozik a retrográd magömlés (70 százalék), a húgycső szűkület (5 százalék), a húgyúti fertőzés (5 százalék), a vérzés (3,5 százalék), a vizeletinkontinencia (1 százalék) és a halálozás kevesebb, mint 0,5 százalék. A gyógyszeres kezelés és a fizikai eljárások jelentősen csökkentették a műtéti kezelés szükségességét. Alfa-1-blokkolókat, 5-alfa-reduktáz-blokkolókat és fitopreparátumokat alkalmaznak a gyógyszeres kezelésben. Az alfa-1-blokkolók olyan gyógyszerek, amelyek csökkentik a simaizom tónusát. Ez csökkenti a vizelet áramlási ellenállását és javítja a vizeletet. A BPH kezelésében alkalmazott alfa-1-blokkolók az alfuzozin, doxazozin, tamsulozin, terazozin.

Az érvek és ellenérvek

Ezeknek a készítményeknek az az előnye, hogy gyorsan fellép a hatás, korán enyhülnek a tünetek. Tüneti kezelés, ezért a betegség progressziójának lassítására gyakorolt ​​hatása alacsonyabb, mint az 5-alfa reduktáz blokkolóké. A mellékhatások közül a leggyakoribb a vérnyomás csökkenése. A modern készítményekkel azonban ezek a hatások enyheek. Az 5-alfa-reduktáz blokkolók megakadályozzák a tesztoszteron átalakulását aktív metabolitjává, dihidrotesztoszteronná (DHT), amely prosztata növekedést okoz. Ide tartoznak a dutaszterid és a fi-naszterid. A DHT kialakulásának megakadályozása a mirigy térfogatának csökkenését és ezáltal a húgycső felszabadulását eredményezi. Ezeknek a készítményeknek a hosszú távú alkalmazása szintén ún védőhatás. Lassítja a betegség progresszióját és megakadályozza a BPH szövődményeinek, különösen a vizeletretenció kialakulását. Ez esélyt ad a betegnek a műtéti kezelés elkerülésére. Hátránya a lassabb hatás, amely 3-6 hónap alatt következik be. Ezt az időintervallumot áthidalhatjuk alfa-blokkolókkal történő kombinációval. A kezelés mellékhatása lehet libidó-rendellenesség, de ezek viszonylag kis számú betegnél jelentkeznek.

Természetes kezelés

A fitopreparátumok különféle növények kivonatai, például: Serenoa repens, Pygeum africanum, Radix urtica, Populus tremula és hasonlók. Ennek a kezelésnek a mellékhatásai minimálisak. A pontos hatásmechanizmus nem ismert. Hiányoznak olyan kontrollált vizsgálatok, amelyek egyértelműen megerősítenék ezen kivonatok hatékonyságát. A BPH fizikai kezelése magában foglalja a hőterápiát, a krioterápiát és a nagyfrekvenciás ultrahangos szöveteltávolítást. Főleg az utolsó módszert alkalmazzuk az ún zöld lézer. A fizikoterápia egyik leghatékonyabb és kevésbé invazív módszere. A jóindulatú prosztata hiperplázia és az ezzel járó tünetek az öregedés normális részét képezik. A kialakult betegség jelentősen rontja a beteg életminőségét. A professzionális urológiai vizsgálat és a modern kezelés jelentősen javíthatja a betegség tüneteit, minimális mellékhatásokkal.