Ľubomíra D. »Személyes blogok/2014-01-04 20:07:40/32 hozzászólás/70 kedvelés/1026x megtekintve

Senki várt

Az álmom valóra vált. Éltem, láttam Észak-Amerikát, és fantasztikus volt!


2012. szeptember 30-án mentem Kanadába. Utazásom célja a gyönyörű Vancouver volt. Város Kanada nyugati partján, British Columbia tartományban. Valaha a legjobb város élni a világon. Beton dzsungel, egy igazi dzsungelben. Igazán bájos kombináció:).

Alig vártam az ottani utat, addig nem sokat repültem repülővel, ha volt, soha nem váltottam, és soha nem voltam olyan egyedül semmivel, mint aznap. Remegő végtagjaimmal elővettem egy jegyet a bejelentkezéskor, elbúcsúztam a családtól és elindultam a reptéri check-in kapuja mögött, hogy teljesítsem az álmomat.


Amit a fene nem akart, a sors a kezdetektől fogva kissé megfűszerezte utazásomat. Szerencsére csak a mobilomat lopták el Londonban. Senki sem várt rám a vancouveri repülőtéren, annak ellenére, hogy volt, egy kicsit atipikus családhoz jutottam (egy nő, két kutya és néhány albérlő), és amikor azt hittem, hogy semmi rosszabb nem történhet, eltörtem a szerencsés tollat! A mobiltelefonon és a tollamon kívül mindent sikerült megoldanom. Kedves úr segített a repülőtérről és eljutott arra a helyre, ahol állítólag lenni kellett, és a családom végül abszolút bombasztikus lett!


Nagyon sok barátot szereztem ott, és nagyon jól szórakoztam. Beleszerettem Vancouverbe. A kaliforniai életmód, a gyönyörű környezet és a szívélyes emberek felülmúlják az örök esős időt is. Granville-sziget! Ó, szigeti kézzel készített, házi készítésű, bio és minden gyönyörű. Azóta nem is készítettem róla képet, mióta kiürítettem a pénztárcám és rápillantottam:(.

Aztán eljött a karácsony. és matematikai képtelenségem miatt ideje volt távoznom. A Louise-tónak új munkahelyem lett. Még Kanadába utazásom előtt az volt az álmom, hogy a Sziklás-hegységbe menjek. Köszönhetően annak, hogy rajongok a lesiklásért, tudtam a Lake Louise-ról, bár nem sok kanadai tudta, mi és hol van. Valószínűleg figyelmeztető ujj volt számomra, de a gyönyörű tavakról szóló romantikus elképzelésem miatt december 24-én egy buszra ültem Calgary irányába, a Louise-tó megállójával.


Tehát hajnali 3-kor ott találtam magam. Volt - 27 fok, havas, egyedül szálltam le, és amikor a busz felhorkant, egyedül voltam. Senki sem várt megint rám. A romantikus ötletek reggel eltűntek. Egy méter hó, 0 állandó lakos, kevés turista, egy rohadt drága üzlet és kevés robot. 10 napot maradtam ott. Aztán a véletlen egybe vitt Jasperbe, ahol egy gyönyörű 11 hónapig landoltam.


Nagyon jól éreztem magam Kanadában! Nagyon sok barátságot kötöttem, megtanultam, mi a saját képességeim és fogyatékosságom, és boldog voltam. Hagytam minden régit, 20 kilót, és mosolyt csaltam az ajkaimra, egy új bőröndöt és rengeteg élményt. Kanada előtti és utáni fotók összehasonlítása.


Aki eddig itt olvasott, csodálatod van, köszönöm:)
Szerelmed