gyermekkorunkban

Nem szabad bezárkóznunk egy spirituális dobozba, és nyíltan beszélnünk kell a gyermekes gyermekről - mondja Fedorišinovci, aki interjút készített az UpToMe iskolával a szexuális és érzelmi nevelés érdekében.

Ján Fedorišin házas görög katolikus pap, aki jelenleg a kassai egyetemi és középiskolás ifjúság lelki adminisztrátoraként dolgozik, valamint a kassai plébánia plébánosa.

Gabriela Fedorišinová pszichológusként dolgozik a Gyermekek és Családok Központjában, ahol oktatási problémákkal küzdő családokkal dolgozik, és segíti és támogatja a gyermekeket, a szülőket vagy a pótszülőket az adaptációval vagy serdülőkorral járó stresszes helyzetek kezelésében. Egy feleség Görög katolikus pap. Együtt a gyermekek és a fiatalok lelkigondozásával foglalkoznak.

Emlékszel, hogy szüleid hogyan kommunikáltak veled a szexualitás témájában?

Ján: Nem hiszem, hogy mindketten emlékszünk arra, hogy szüleink foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel. Abban az időben és abban a környezetben, amelyben felnőttünk, a szülők ezt nem szükségletként fogták fel.

Egyházközségünk egyik papja a megfelelő időben lépett be személyes fejlődésembe, és velünk, a plébániára érkező fiatalokkal beszélt ezekről a témákról. Nagyon nyíltan beszélt velünk, ahhoz képest, ahogyan megszoktuk más embereket. Vidéki környezet volt, ahol ezeket a kérdéseket nem igazán tárgyalták, mint a nagyvárosokban.

Tehát a szülők úgy vették fel, hogy maga az élet is választ adna, és valahogy megtudja majd maga?

John: Igen. Szüleim is bíztak abban, hogy a pap foglalkozik velünk, és meg voltak elégedve azzal, hogy tájékoztattak minket. Időről időre nyitottak néhány kérdést, így az ellenőrzés ott volt, de bíztak abban, hogy a pap megfelelő módon adja meg nekünk.

Gabika: Én sem emlékszem arra a pillanatra, amikor a szüleimmel erről a témáról beszélnénk. Ez egy tabutéma volt, amelyet nem tárgyaltak. Ismét voltak apácáink, akik vállalták ezt a szerepet, de velük nem bocsátkoztunk a szexualitás részleteibe, inkább a fiúk és a lányok kapcsolatával foglalkoztunk. Igazán nem emlékszem, hogy bárki nyitottan és céltudatosan nyitotta volna meg előttem.

Visszatekintve erre a megközelítésre, ez jónak tűnik számodra?

Gabika: Nehéz megmondani. Jellemző volt ez az idő. Senki nem magyarázta el a szüleinknek, ezért nekik sem kellett foglalkozniuk velünk. Amikor látom, hogy milyen kommunikációs lehetőségek nyílnak a gyermekek előtt manapság, észreveszem, hogyan lehet a családokban kialakítani a kapcsolatokat és a nyitottságot ezen a területen keresztül.

Amikor befejeztük az UpToMe tanfolyamot, amelynek célja a gyermekek kialakulása a szexualitás és az affektivitás terén, párként, rájöttem, hogy ez valóban elengedhetetlen része a személyes fejlődésnek.

Nem emlékszünk arra, hogy szüleink velünk foglalkoznának ezekkel a kérdésekkel.

Kár, hogy szüleink nemzedékében, amikor gyermekkorunk volt, tabu volt, és olyannak vették fel, amiről nem beszélnek, ez egy titok, amelyről nem lehet hangosan beszélni ...

Így, úgy tűnik, tudat alatt azt a jelzést kapjuk, hogy a szexualitás valami rossz, bár ha őszintén kijelentik, éppen ellenkezőleg, ez azt jelzi, hogy a szexualitás életünk szép és nélkülözhetetlen része. De volt ilyen idő. Ma mindenképpen szeretnék nyíltan beszélgetni a gyerekekkel erről a témáról, és fontosnak tartom, hogy a szülők erről beszéljenek gyermekeikkel.

Ján: Akkoriban még nem volt olyan sok inger és lehetőség, hogy a gyermekek szembeszálljanak a szexuális tartalommal, ezért a szülők nem oldották meg. Legfeljebb akkor küldtek el minket egy filmtől, amikor szex volt (nevet). Ezeket a témákat általában egy dobozba rejtették, amelyet szinte senki sem nyitott, vagy csak később nyitott, amikor úgy vélték, hogy foglalkozni kell vele.

Ma is vannak olyan emberek a keresztény környezetben, akik azt mondják, hogy az idő már előszexualizált, miért kellene ezt kiegészítenünk és ilyen tartalommal foglalkoznunk a gyerekekkel ...

Gabika: A fő különbség az, hogy a jelen idő nem hasonlítható össze az előzővel az információ mennyisége és a médiához való hozzáférés szempontjából. A gyermekek már kiskoruktól a tévé, a számítógép vagy a mobiltelefon előtt állnak. A mesék közötti és a napközbeni hirdetések olyan tartalmat tartalmaznak, hogy a lehető legjobban kíváncsi vagyok.

A családnak ezért meg kell tanulnia helyesen reagálni, ahelyett, hogy becsukná az ajtót bizonyos témák előtt.

A gyermekek még nem fejlesztették ki a megfelelő vélemény megszerzéséhez szükséges döntéshozatali és információszűrési folyamatokat. Ezért fontos, hogy a szülők kísérjék őket.

Ma sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a szülők kísérő megközelítésére, összehasonlítva azzal, ami gyermekkorunkban volt. A szülőknek képzettebbnek kell lenniük arra, hogy képesek legyenek megmagyarázni és rendezni az összes információt.

John: Ez az idő előszexualizált, akár akarjuk, akár nem. Nekünk, keresztényeknek azonban az a szerepe, hogy erre a tényre a megfelelő módon reagáljunk. Az idők gyorsan változnak, a mai serdülők előtt álló kihívásokkal néhány év múlva jóval fiatalabb gyermekek fognak szembesülni, és valószínűleg nagyobb mértékben.

A családnak ezért meg kell tanulnia helyesen reagálni, ahelyett, hogy becsukná az ajtót bizonyos témák előtt. Mintha figyelmetlenek lennénk, és nem észlelnénk annak fontosságát, hogy megválaszoljuk azokat a kérdéseket, amelyeket a világ ma olyan olcsón és könnyen ad. Helyes, ha a keresztények teret találnak ezekben a témákban a formációban, pontosan azért, hogy értéket adjanak a szexualitásnak és megmutassák annak valódi jelentését.

Nekünk, keresztényeknek vallásos formációnk van, ismerjük a katekizmust, tudjuk, mi a bűn és mi nem bűn. Azonban gyakran hiányzik az emberi formáció pszichológiailag és érzelmileg. Ez a dimenzió nem hiányzik a közösségeinkből?

Gabriela: Egyetértek. És nemcsak nálunk, mint keresztényként, de általában hiányzik a gyermekek és serdülők személyiségformálása. Az iskolában a gyermekekkel szemben támasztott kötelességek és követelmények száma növekszik, számos különféle kör és minimális szabadidő mellett a gyermekeket több oldalról érik nyomás. Sok mindent elfelejtenek azonban az alapvető dolgok, a saját tapasztalat megismerésének képessége, az érzelmek és a személyes érettség megnevezése. Sok ember személyesen akadozik, mert nem hangsúlyozzák.

Ján: Nyilvánvaló, hogy ez a dimenzió az ujjainkon keresztül menekül el tőlünk. Növekszünk a digitalizálásban, leegyszerűsíthetjük a dolgokat, de hiányolunk olyan témákat, amelyek alapvetőek a kapcsolatok, a mentális érettség szempontjából.

A mindennapi életben kevés olyan pillanat van, amikor rádöbbenünk, hogy fontos dolgozni önmagunkon.

Ezért széthullanak számunkra a keresztény házasságok ma, és nem töltik be funkciójukat. Ezért küzdünk ma a családért, mert nincs emberi alapunk, és csak későn vesszük észre a következményeket.

Gabika: Hiányzik a kapcsolat önmagunkkal. Az önmagával való kapcsolat nagyon kevéssé alakul ki. A mindennapi életben kevés olyan pillanat van, amikor rádöbbenünk, hogy fontos dolgozni önmagunkon. A lehetőségek azonban gyakran felmerülnek - különféle válságok, kudarcok, csalódások…

Gyakran hiányzik a kísérő fiatalok, azaz egy olyan párkapcsolati személy, aki segítené a gyerekeket és a fiatalokat abban, hogy megértsék tapasztalataik jelentését és fontosságát. Akkor dolgozunk fiatalokkal, amikor gyakran nem értik meg önmagukat.

A közösségekben gyakran az az érzés, hogy ez az emberi képződmény kizárt a keresztényből. Mintha azt éreznénk, hogy ha teológiai ismereteink, pszichológiánk és nemi nevelésünk van, akkor már nincs szükségünk rá ...

Gabika: Olyan, mintha azt mondanám, hogy ha a lelki életemben minden rendben van, akkor nem fogok semmilyen betegséget kapni - ami természetesen nem történik meg (nevet). Bizonyos mértékben, ha az embernek lelki háttere van és jó kapcsolata van Istennel, sok minden megoldódott, de nem minden.

János: A természetfeletti dolgoknak megalapozzák a természetes dolgokat. Rendelkeznem kell a természetesekkel, hogy a természetfeletti is működhessen. Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy van-e kölcsönösség e két szint között, vagy befolyásolják-e egymást. Függetlenül attól, hogy bezártuk-e magunkat egy spirituális dobozba, vagy valóban befolyásolja-e természetes életemet az, amit lelkileg élek. Ez az idő arra szólít fel bennünket, hogy tegyünk tesztet arról, hogyan működik számunkra.

Amikor munkájában találkozik gyerekekkel vagy tinédzserekkel, úgy érzi, hogy ők jobban tájékozottak a szexualitásról, mint mi voltunk.?

Gabika: Minden bizonnyal jobban hozzáférnek az információkhoz, de hogy valóban tájékozottabbak-e, azt nehéz megmondani. Technikailag nagyon sokat tudnak, gyakran beszélnek róla, a médiában hallott kifejezéseket használják anélkül, hogy megértenék. De hiányzik belőle a mélység és az igazi megértés.

Ján: A szexualitás inkább a világuk része, összehasonlítva azzal, ami pubertáskorunkban volt. Olyan ez, mint abban a játékban a posta, ahol az elején valaki mond egy szót, a végén pedig az utolsó torzítást. A kérdés tehát az, hogy valóban meglett-e a válasz. Az információk megértésre kerülnek. Amit ma tudnak, azonban csak kérdéseket vet fel számukra, és a felszínen maradnak.

Azok a szülők, akik gyermekeikkel is kezdik beszélni a szexualitásról, csak pubertáskor kezdenek el ezzel foglalkozni. Kiadóként könyvet viszünk a legfiatalabb gyermekek szüleinek, és úgy gondoljuk, hogy sokkal korábban, már kisgyermekkorban el kell kezdeni a gyerekekkel, mert még az óvodában vagy az iskola első éveiben is hozzájuthatnak az információkhoz. Mit gondolsz róla?

Gabika: A pubertás előtt mindenképpen beszélned kell róla. Azt azonban általában nem lehet elmondani, hogy melyik életkor alkalmas minden gyermek számára. Minden szülő ismeri gyermekét, és éppen ő érzékelheti a legjobban, amikor gyermeke készen áll és fogékony az ilyen információk fogadására. Az életkor miatt szükséges adagolni. Már kiskorától kezdve észre kellene vennie, hogy az élet természetes része, amiről nem szégyen beszélni. Hogy később ne kelljen semmit kérdezned.

Ján: Véleményem szerint párbeszédet kell kezdeni, főleg a szülőkkel, hogy felismerjük annak fontosságát, hogy a gyerekekkel erről pubertás előtt beszéljünk.

A pubertás előtt feltétlenül szükséges erről beszélni.

Kínáljon eszközöket a témák megfelelő kommunikációjához. Sokszor a szülők azt mondják, hogy ezek a dolgok magától értetődőek. Nemcsak a szexualitás, hanem az affektivitás, az érzelmek kifejezése, a fiúk és lányok felfogása és tapasztalata közötti különbség is. Ennek a dimenziónak az oktatás részévé kell válnia, és a szülőknek el kell fogadniuk. A szülők pubertáskor foglalkoznak vele, mert akkor rájönnek, hogy valami történhet, irányítják gyermekeiket.

Vannak olyan családok, akik megkerülik a szexualitás területén a keresztény tanításokkal ellentétes jelenségek magyarázatát. Az olyan témák, mint a pornográfia, a fogamzásgátlás, a homoszexualitás, az abortusz nem is magyarázzák… Mi vezethet egy ilyen megközelítéshez?

Gabika: Ez hiba. Ezzel már gyakran találkozunk, ezeknek a témáknak a megkerülése menekülés a valóság elől. A gyerekeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mit jelentenek ezek a dolgok.

Ján: Van egy kamaszcsoportom, és ők maguk állítottak fel olyan kérdéseket, amelyekre meg akarják tudni a válaszokat. Már rendelkeznek a szükséges információkkal, de szeretnének beszélni ezekről a témákról, véleményt alkotni róluk. Keresztényként tudni akarják, hogyan reagáljanak, ha más osztálytársak szembesülnek velük. Nem akarnak azonban tanult válaszokat kapni arra, hogy az egyház és a végképp így látja ezt. Azt akarják, hogy eldőljön bennük, hogyan reagálnának, ha találkoznának egy ilyen ajánlattal. Biztonságos családi környezetben egyetlen téma sem lehet tabutéma, a gyermeknek nem szabad félnie feltenni, bármilyen kérdést feltenni.

A liberális nemi nevelés általános érve az, hogy nem csak a szülőkön múlhat, mert sok társadalmilag gyengébb családunk van, ahol a gyerekek valóban nem kérdezhetik meg szüleiket, és maga az oktatás is kudarcot vall. Mi a véleménye az intézményi szexuális nevelésről, akár iskolákban, akár plébániákon és közösségekben?

Gabika: Minden gyermeknek biztonságos környezetben kell kommunikálnia ezekről a témákról. Vagyis valahol, ahol a gúny vagy a bántó megjegyzések nem veszélyeztetik. Bizonyos mértékig fontos beszélni a szexualitásról az intézményeken belül is. Természetesen a szülők beleegyezésével, hogy áttekintést kapjanak az ilyen előadások és interjúk tartalmáról.

Ján: Nem csak beleegyezéssel, hanem kölcsönös tájékoztatással is. Az intézménynek nemcsak a gyermekek tájékoztatásában kell segítenie, hanem támogatnia kell a családi környezetet is a témában folytatott kommunikáció során. Az iskolának nem szabad diktálnia, ez így és így, de párbeszédhez vezet. Állítólag a gyermek eljut a válaszokig, és így fedezi fel magát, aki valójában. És ehhez biztonságos környezetre van szüksége.

Ön elvégezte az UpToMe iskolát, amely oktatja a szexualitás és az affektivitás oktatásának oktatóit, amelyet olasz szakértők készítenek, köztük Ezio Aceti pszichológus Love to Learn című könyvének szerzője. Az ő megközelítése az, hogy összekapcsolja az ember emberi, pszichológiai és szellemi oldalát a szexualitás szempontjából. Papi és pszichológus szakmája jó alapot nyújt e megközelítés népszerűsítéséhez a szlovák közösségekben…

Gabika: Nagyon megkeresett minket az UpToMe iskola megközelítése. Arra ösztönzött minket, hogy erre fordítsuk az időnket. Ez a módszer az, hogy felnőttként nem kellene minden kérdésre választ adnunk. A lényeg az, hogy bátorítsuk a gyerekeket és a fiatalokat, hogy maguk is gondolkodjanak el ezeken a témákon, hogy mi felnőttek segítségével keressenek választ a saját kérdéseikre. Ily módon megtanítjuk a gyerekeket úszni a őket körülvevő problémák tengerébe.

Ján: A tanfolyam neve fordításban azt jelenti, hogy rajtam múlik/rajtam múlik. Felszólított, hogy végre megjelent valami, ami segített felvetni a szexualitás kérdéseit az egyházban. Pontos koncepció, amelyet csúcsszakértők hoztak létre, és a szexuális nevelést arra a szintre emeli, amely nagyon fontos. Az oktatók számára készült anyagokat kiváló szinten fejlesztik ki, az egészet olyan értékkomplexumként kezelik, amely a szexualitást ajándékgá teszi.

Hasonló módon a szülők és a gyerekek számára is kiadott könyvsorozat található, amelyet a szeretetet meg kell tanulni, hogy a családokban a párbeszéd eszközeként szolgáljon. Már olvasta az első részt a legfiatalabb gyermekek számára. A könyv meglehetősen nyíltan kommunikál az élet és a szülés eredetéről. Megsértette?

Ján: Mivel az UpToMe iskolát e könyv szerzői, olasz pszichológusok vezették, megismerhettük beállításait, tágabb gondolkodásmódjukat és szakmai kiindulópontjaikat. Ez alapján úgy tűnik számunkra, hogy jól felkészült, mert a témát erre az időre a szükséges módon megnyitja.

Ez a könyv átfogó képet nyújt a szexualitásról, mint Isten ajándékáról az embernek. Tudom azonban, hogy néhány illusztráció vagy tartalom zavarhatja a szülőket, és kérdéseket vethet fel azzal kapcsolatban, hogy nem túl korai vagy túl korai-e egy adott életkor számára. Véleményem szerint azonban eljön az az idő, amikor fontosabb átfogó képet adni a gyermekről a kapcsolat őszinteségéről és biztonságáról, bár már korai életkorban, mint később szembesülni a gyermekek esetleges torz és hiányos értelmezéseivel óvodából vagy iskolából.

Sok szülő nehezen beszél nyíltan ezekről a témákról, azért is, mert gyakran nincs mire támaszkodni. Ebből a szempontból ez a könyv jó eszköz lehet a konzervatív értékeket képviselő szülők elérésére.

Gabika: Szeretem a könyvet, hogy ugyanolyan fontos a fizikai fejlődés, mint a pszichológiai, majd összeköti őket a szülői fejezetben, ahol mindkét terület összefog és teljesíti célját. Mivel hazánkban nem túl gyakori a nemi szervek pontos megnevezése vagy a gyermekek ilyen korai életkorában ágyban fekvő szülők képeinek használata, a könyv ezen területe felháborító tud lenni.

Közeleg az az idő, amikor fontosabb átfogó képet adni a gyermekről a kapcsolat őszinteségéről és biztonságáról, bár már korai életkorban, mint később az esetleges torz és hiányos értelmezésekkel szembesülni.

De az én szemszögemből, amikor elképzelem, hogy mit láthatnak általában a gyerekek az úgynevezett családi filmekben vagy reklámokban, számomra ez nem tűnik túlzónak, éppen ellenkezőleg, a gyermekek szemléltetése és egyszerű leírása révén ez megfelelő formája a magyarázatnak a szeretet testi tapasztalata a szülők között.

Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy a könyv nem kötelező irodalom, csupán megfelelő és hasznos eszköz a szülők számára. És érzékelni kell az egyes gyermekek egyéni fejlődését is - így egyesek számára a könyv négy év alatt, mások hét év alatt alkalmas. Nem kell, hogy kényelmetlenséget okozzon, inkább a lehetőségeket kell megnyitnia.

Néhány olvasótól kaptunk visszajelzést, miszerint hiányzik a könyvben kifejezetten keresztény dimenzió. A könyv állítólag konzervatív tartalmú, de nem vallásos ... Zavar?

Gabika: Azt hiszem, néha nagyon ragaszkodunk ahhoz a kifejezett keresztény dimenzióhoz, amelyet a Szentírásban vagy a katekizmusban találunk, annak ellenére, hogy nem akarom csökkenteni annak fontosságát. Gyakran hiányoljuk azonban azt a tényt, hogy Isten jelenléte meghaladja a tanult tanításokat, és ezt életünk minden területén ismerhetjük, és azt gondolom, hogy a szexualitás területén rejlik Isten tervének szépsége életünkkel annál inkább érzékelhető.

Személy szerint nagyon tetszik ez a könyvben, hogy mind a hívőknek, mind a hívőknek felajánlható, hogy ezen a területen univerzális, de ennek ellenére elfogadható formában és gyermekbarát módon bemutatja a fontos tényeket.

Ján: Egyetértek, engem ez egyáltalán nem zavar, éppen ellenkezőleg. Ami itt nincs kifejezetten megfogalmazva, az említett keresztény dimenzió a szülők számára lehetőséget kínál arra, hogy saját hitpéldájukon keresztül továbbítsák gyermekeiknek a keresztény élet üzenetét, amely valóban megnyilvánul az emberi élet minden területén.

Ha tetszett a cikk, ossza meg barátaival és ismerőseivel a közösségi hálózatokon.