Elhagyja az állását, és nem tudja, hány nap szabadságra jogosult, ki kell-e vennie, vagy kérheti-e munkáltatóját, hogy térítse meg? Zuzana Chudáčková ügyvéd és a bnt ügyvédek partnere válaszol az olvasókra.

kérdezi

2014. április 1., 8:00 óra Katarína Ragáčová, Katarína Ragáčová

Ha a munkavállaló munkaviszonya április végén szűnik meg, hogyan számítják ki a szabadságot? Hány nap szabadság jár neki?

A munkavállaló szabadságra való jogosultságát naptári évenként külön-külön értékelik. A döntő tényező különösen az, hogy a munkavállaló egy adott naptári évben legalább 60 napig ugyanazon munkáltatónál dolgozott-e.

Addig is, pl. figyelembe veszi azt az időt is, amely alatt a munkavállaló orvosi vizsgálaton volt, vagy kíséretében kísérte gyermekét vizsgálatra. Másrészt az időtartam, amely alatt a munkavállaló ideiglenesen nem tudott dolgozni, nem tartozik ide.

  • Az alap üdülési terület 4 hét (20 nap, ha hétfőtől péntekig dolgozik).
  • 33 éves korától 5 hét szabadságra jogosult (hétfőtől péntekig 25 nap a munkahelyen).
  • Az ünnep arányos része az ünnep 1/12 részének számít.
  • Ha 4 hónapig dolgozott, akkor 4/12 szabadságra jogosult.
  • 25 nap nyaralás esetén 8,33 nap szabadságra jogosult.
  • Akkor jár a szabadság egy része, ha legalább 60 napig dolgozott ugyanazon munkáltatónál.
  • Ha csak 21–59 napig dolgozott egy munkáltatónál, akkor jogosult a ledolgozott napokra szabadságra.
  • Ha kevesebb mint 21 napot dolgozott, akkor nem jogosult szabadságra.

A munkavállaló szabadságra való jogosultsága közvetlenül a ledolgozott napok számától függ. A Munka Törvénykönyve szempontjából azonban meg kell különböztetni a naptári évre eső üdülés arányos részét az ún. ledolgozott napok szabadsága.

Ha egy alkalmazott az év folyamán legalább 60 napig ugyanazon munkáltatónál dolgozott, akkor a naptári év szabadságának egy hányada megilleti őt. Ha a munkavállaló csak 21–59 napig dolgozott, akkor a ledolgozott napokra szabadságra jogosult. Ha a munkavállaló 21 napig nem dolgozott, akkor nem jogosult szabadságra.

A szabadság alapösszege egy naptári évre legalább 4 hét, és ha a munkavállaló egy adott naptári évben eléri a legalább 33 évet, akkor legalább 5 hét.

Az üdülés arányos része ugyanazon munkaviszony folyamatos időtartamának minden teljes naptári hónapjára vonatkozik a naptári év ünnepének 1/12.

Ezért, ha a munkaviszony 2014. április 30-án megszűnik, és feltéve, hogy a munkavállaló 2014 eleje óta több mint 60 napig dolgozott a munkáltatónál, a munkaviszony végén naptári évenként 4/12 szabadságra jogosult. .

Munkaviszonyának lejártakor a munkavállaló köteles felhasználni a szabadság azon részét, amelyre jogosult?

A munkáltatónak joga van elrendelni a munkavállaló szabadságának igénybevételét. A munkavállaló csak akkor jogosult és egyben szabadságra köteles, ha a munkáltató elrendelte vagy megengedte neki, hogy vegye igénybe a fennmaradó szabadságjogot.

A gyakorlatban a munkaadók munkaviszonyuk végén élnek ezzel a lehetőséggel, különösen azzal, hogy elrendelik a munkavállalót, hogy szabadságot vegyen fel a felmondási idő alatt.

Ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése után is, azaz a felmondási idő lejárta után is fel nem használt szabadságra marad, a munkáltató köteles a munkavállaló számára megtéríteni a szabadság fel nem használt részét.

Mi lenne, ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnése miatt több szabadságot vehetne igénybe, mint a tényleges jogosultsága?

Ha a munkavállaló több nap szabadságot töltött ki, mint amennyire jogosult volt, akkor köteles visszaadni a munkáltatónak a szabadság azon részéért kifizetett bérek kompenzációját, amelyre nem volt jogosult, ill. amelyhez jogát elvesztette.