Küldés innen rozsdás »2013. március 5., 22:14
Szia. A következő sorokban, esetleg bekezdésekben, megpróbálom leírni a helyzetemet.
Röviden: kétségbeesés. 19 éves vagyok, 190 cm és 140 kiló. Merem állítani, hogy erősen fel vagyok építve. A kívánt súlyom 90 KG. Tisztában vagyok vele, hogy ha valamit nem változtatok meg, akkor a jövőben problémáim lesznek. Valami már hatott rám, például a hátfájás és a fáradtság.
Mondhatni rabja vagyok a sült ételeknek. Hacsak nincs valami sült ebédem, bosszús vagyok, és nagyon-nagyon kényelmetlen. Néhány napja a diétás ebédet (csirkemell + rizs) a körülményeimnek megfelelően fogtam le, és kiderült, hogy fél óráig éhes voltam - igen, valójában fél óráig. Ugyanakkor nem volt szuper kis adagom, tehát átlag feletti. Az étlapom néhány croissant-ból áll, amelyeket tízévesen eszek az iskolában (4), nagy része valami sült (főleg csirke + hasábburgonya). Vacsorára megint croissant-t. Ezen felül egész nap mesterséges édesítővel teát iszom - házilag készített tasakot, nem üvegben vásárolva. Addig megeszem egy kis édességgel, megízlelem magam chipsszel és hasonlókkal.
Mit próbáltam? Tagadd meg magadtól az édességeket, ne egyél ebédre sültet, erősíts. Másnap mindig elfelejtem megtagadni az édességeket. Ha nem vacsorázom, éhes maradok, mielőtt elaludhatnék, ezért sok bajom van az elalvással - ez valóban kínzás, amikor éhen halsz és megpróbálsz elaludni, de nem lehet. Ahogy erősödtem, a fogyásra számítottam, de rosszul találtam magam. Hosszú távon sem volt lehetséges, mert annak a súlynak köszönhetően, amelyet az iskola után lefedek, és feltétel nélkül kell aludnom, és a nap hátralévő részében alvás után sem érek már semmit.
Tehát sejtettem, hogy a leghatékonyabb megoldás számomra a menü megváltoztatása lesz. De itt egy óriási probléma merül fel számomra - az általam fogyasztott ételek listája nagyon szűk. Én sem tudom fogyasztani a legtöbb zöldséget. Leggyakrabban, közvetlenül nyelés után, nagyon fiatalon jött ki belőlem. Nem tudom, hogy így neveltem-e, vagy mentális rendellenességem van, de tudom, hogy ez a fejemben van (igen, későbbi életkorban kipróbáltam, a fent leírtak szerint alakult). Gyakorlatilag nem ebédeltem az óvodában, mindenben voltak zöldségek. A levesben lévő sárgarépát a lehető legjobban toleráltam, még akkor is, ha nagyon apró darabokra vágták, amelyeket nem kellett harapni, és feleslegesen hosszú ideig tartották a számban. Nem eszem például házi sajt-fokhagymás kenést sem, csak nem szeretem és nem tudok túltenni rajta. Nem tagadnám meg az új dolgok kóstolását, például nemrégiben tonhalkonzerveket kóstoltam, és nagyon élveztem. Emiatt a gyermekorvos pszichiáterhez is küldött, de ő antidepresszánsokat írt fel nekem (amit határozottan visszautasítottam), és egészen más dolgokkal foglalkozott velem, mint amellyel hozzá jöttem (vagyis az étellel), ezért megtettem ne menjen hozzá többször.
Nagyon kétségbe vagyok esve, és egyre többet játszom azzal a gondolattal, hogy rajtam nem lehet segíteni, néhány év múlva cukorbeteg leszek, és 30 éves leszek. Gondolod, hogy van még reményem?