A kígyók számára megfelelő táplálék kiválasztása a kígyótenyésztés egyik fő feltétele. A kígyók döntő többsége különböző méretű emlősöket fogad be, baromfit és madarakat, más kígyók halat esznek, és vannak tojást fogyasztó és rovarevő kígyók is.
A leggyakoribb és elérhető takarmányállatok az egerek és a patkányok. Kígyók számára minden méretben kaphatók, a legkisebb kígyóktól kezdve, amelyeket újszülött egerekkel etetünk, egészen nagy, legfeljebb 2 méter nagyságú kígyókig és pitonokig - ők kapják a legnagyobb patkányokat. A 2 méter feletti kígyók, például bizonyos pitonok (sötét, rácsos, betűs) és az anakondák jobban táplálkoznak nagy zsákmányokkal - nyulakkal, állatállománnyal. Általában a zsákmány vastagságának legfeljebb a kígyó szélességének kétszeresének kell lennie a legdurvább pontján. Kivételt képeznek a fakígyók, mint például a zöld piton vagy a zöld kígyó, amelyek szoros hurkokban összegubancolódott ágakon fekszenek, és a túl duzzadt has has kényelmetlenséget okozna fekve. Így legfeljebb annyi zsákmány, ahány testük a legdurvább helyen elegendő, ráadásul nagyon alacsony aktivitással rendelkeznek, ezért a több zsákmány etetése kifejezetten káros. Bővíthető szánkójuk miatt a kígyók akár ötször olyan vastag zsákmányt is képesek lenyelni, mint maguk, de az ilyen túltáplálás felesleges, és magas zsírtartalmú tároláshoz vezet, ami az érzékeny kígyók esetében, mint pl. A zöldpinty a belső szervek elfajulásával halálhoz vezet.
Táplálkozási értékét tekintve az egerek és a patkányok a legmegfelelőbb táplálék a megfelelő izom- és zsírarány szempontjából, ideális teljes értékű táplálékként, amelyet nem kell váltogatni mással. A kis kígyók botokkal történő etetése esetén célszerű lenne egy darab egér combot választani, mivel az egér botok tápértéke nagyon alacsony - körülbelül 90% -ban csak víz. Még nincs izma, meszes csontja vagy szőrme, ezért nagyon rosszul táplálja a fonálféreget. Egyes tenyésztők szerint nem megfelelő a tengerimalacok hosszú ideig történő takarmányozása, mert durva a bőre és a kemény szőrzet, amelyet nehezebben emészthető meg. Ami az etetés gyakoriságát illeti, általában igaz: fiatal egy évig minden héten, majd 10-14 naponta, a zsákmány méretétől függően. Felnőtt velhadában a nőstényeket 10 naponta, a hímeket 14 naponta etetik nagy patkányokkal.
Az etetés méretét és gyakoriságát természetesen szükség esetén módosítani kell, pl. tenyésztés, betegség vagy telelés után hizlaló kígyót adunk, hogy hány kövér kígyót vagy kígyót szed, és éppen ellenkezőleg, korlátozzuk az alacsony aktivitást. Összehasonlításképpen: a zöld kígyó körülbelül 180 cm-es kígyó, de nagyon alacsony aktivitású, és kéthetente-hetente egyszer csak kis patkányokkal etetjük. Egy nagy patkány megemésztése általában körülbelül egy hétig tart, ezért célszerű a kígyót 3–7 napig emészteni, és csak ezután kínálni neki több ételt. A baromfit az étrend változatosabbá tételére használják, de a hús lágyabb, trágyája pedig vizesebb és szagosabb. A kígyók emésztése lassú, ezért akár 3 hónapig is képes ellenállni az éhezésnek mindenféle probléma vagy fogyás nélkül, amit például bizonyos királyi pitonok általában télen is megtesznek. A normálisan táplált felnőtt kígyó még egy éves böjt alatt sem halna éhen, de elhízhat, mivel a zsír károsítja a belső szerveket. Általában tehát a kígyók etetésekor a kevesebb több.