Figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség
(Figyelemhiányos hiperaktív rendellenesség)
Figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség, amelyre még körülményeink között is az angol terminológia megnevezése Figyelemhiányos hiperaktivitás-diszperzió/ADHD /, a múltban enyhe agyi diszfunkció/MMD/néven ismertük. Az ADHD elnevezése inkább az alapvető tünetekre mutat, az LMD pedig jobban felhívja a figyelmet a problémák lehetséges okaira.
Gyakorlati szempontból a tanárokat különösen érdekli az óvodák és általános iskolák környezetében tapasztalható rendellenességek felismerésének lehetősége. A figyelemhiányos hiperaktivitási rendellenesség a következő tünetekkel nyilvánul meg:
Fokozott mobilitás és nyugtalanság
A gyermek csak rövid ideig marad nyugodt, fokozott ingerlékenység
az idegrendszer és az azt követő intrapszichés feszültség arra kényszeríti, hogy reagáljon a környezet ingereire. Néha a mozgás nyugtalanságaként vagy a lábak, lábujjak kopogásaként, máskor pedig mutogatásként, bolondozásként jelenik meg, magasabb osztályokban nagyobb provokációk formájában jelentkezhet.
Figyelmetlenség - figyelemproblémák
A gyermeknél megfigyelhetjük a külső ingerek által történő könnyű figyelemelterelést, az összpontosítás és a figyelem fenntartásának nehézségeit. Néha ez "nyitott szemmel való álmodozás", máskor rendezetlenség/hiányos feladatok, banális hibák, rendetlenség a padon, táskában stb. /, Néha önálló munkaképtelenségként is. Az iskolai oktatási eredményeket negatívan befolyásolják a figyelmetlenségből fakadó hibák, ez leginkább a tudás írásbeli vizsgáin, teszteken stb.
Impulzivitás
A gyermek reagál a környezet minden ingerére, általában anélkül, hogy mérlegelné a reakció megfelelőségét/kapkodva /. Ezért gyakran kiabál, nem várja meg a sorát, beleugrik mások beszédeibe stb. Előfordul, hogy csak az egyénre reagál, az egészre nem. Például. csak egy szó, amely kiszakadt a szövegkörnyezetből vagy a kép egy részéből, gyakran veszélyes tevékenységekben vesz részt, mivel nem tudja időben megkülönböztetni a lehetséges kockázatokat.
Fizikai ügyetlenség
Néha problémákat figyelünk meg a mozgások koordinációjával/durva motorikus képességekkel /, az iskolában észrevehetőbbek a finom motoros képességek. Egy gyermek pl. nehezebb megtanulni írni, gyakran gondjai vannak a füzetek szerkesztésével.
Gyengült észlelés és tökéletlen képzelőerő
A motorikus ügyetlenséghez kapcsolódik, ezek a problémák leginkább az olvasás, az írás és a művészi kifejezés terén jelentkeznek. Néha a gyermeknek problémái vannak a számok gondolatával, majd a matematikával. Felsõbb osztályokban megfigyelhetjük a geometria, a földrajz nehézségeit/pl. munka térképpel /
Észrevehetően egyenetlen fejlesztési és teljesítményingadozások
Egyes területeken a gyermek megfelelően fejlődik, vagy átlagon felülinek nyilvánul meg/pl. gyakorlati társadalmi helyzetekben /, másokban úgy tűnik, hogy jelentősen késik/pl. finom motorikus készségek. ADHD-s gyermekeknél nem ritka, hogy ugyanazon a területen adják őket napközben, héten/pl. tárgy/jó eredmények, majd nagyon gyenge, mintha mindent elfelejtett volna, ill. nem volt kész a tanításra.
Hangulatingadozás
Az érzelmi területen ezek a gyerekek jelentős ingadozásokat mutatnak, gyorsan átmennek pl. a nevetéstől a sírásig. Van, amikor a nyugtalanság és ingerültség miatt nem lehet kezelni őket, máskor együttműködnek, ill. viszonylag csendesek.
Nyilvánvaló, hogy az ADHD-ban szenvedő gyermekek oktatásban részesülnek másokkal összehasonlítva hátrányos helyzetű lakosság, amely fokozatosan megnyilvánulhat azon személyes fejlődés. Az egyenetlen teljesítmény miatt a gyakori nem megfelelő reakciók bizonytalanságot okoznak a gyermekekben, ami akár összetett és csökkent önértékelésig is érvényesülhet. A gyermek megpróbálja megbirkózni ezekkel a problémákkal, míg a szokásos kompenzációs mechanizmus a szerepváltás: „. Nem érdekel, ellopják tőlem a bélyegeket. "Inkább elfogadja a laza, bohóc szerepét", mint egy olyan hallgatót, aki nem sajátítja el a tananyagot, ill. nem tudja irányítani a viselkedését. Néha az a törekvés, hogy megfeleljen a szoc. a környezet a személyiség neurotikus fejlődéséhez vezet, ami pl. szomatikus problémákra - fejfájás, emésztési problémák stb. Ha a gyermek továbbra sem dolgozik szakszerűen, ez jelentős oktatási problémákat eredményezhet, pl. viselkedési rendellenességekbe, agresszióba, mulasztásba.
ADHD-s gyermekkel nem könnyű dolgozni, ezt valószínűleg minden tanár megerősíti, akinek ilyen fogyatékos gyermeke van az osztályában. A megbánás, a büntetés vagy az erőltetett ígéretek nem segítenek, mert a jogorvoslat nem az akarat kérdése, pedagógiai-pszichológiai megközelítés.
Ha gyermekkel dolgozik az általános iskolában, javasoljuk:
l. Pontos diagnosztika meg kell különböztetni, hogy valóban ADHD-szindróma vagy temperamentumos sajátosságokról van-e szó, a családban a deformált kapcsolatokról stb. Össze kell vonni a családi környezet, a család, az iskola adatait, pszichológus, esetenként neurológus által végzett vizsgálatokat.
2. Beszéljen nyíltan a gyermekkel a problémáról. Javasoljuk, hogy ismereteinket érzékeny módon tegye közzé a gyermek előtt/először természetesen beszéljünk a szülőkkel /, fejezzük ki megértésünket, beszéljük meg a további lépéseket és elvárásokat. Fontos, hogy a gyermek megértse/tisztában legyen azzal, mi a problémája, és hogy ezzel a problémával együtt lehet dolgozni.
3. Megállapodás a "játékszabályokról" Saját tapasztalataink és megszerzett ismereteink alapján a gyermekkel együttműködve megállapodást alakítunk ki, amelyben megfogalmazzuk az alapvető követelményeket, de az oktatás és a viselkedés "megkönnyebbüléseit" is. A megállapodást ismételten konzultálni kell a gyermekkel, érthetőnek kell lennie, a tanév folyamán lehetőség van a frissítésre. Szabadabban fogalmazzuk meg a viselkedés szabályait, mint más gyermekeknél, figyelembe véve különösen az impulzivitást, a nyugtalanságot és a figyelem problémáit. Javasoljuk, hogy hozzon létre egy "lágyabb környezetet" a szokásos és a nem megfelelő viselkedés közötti átmenet során. A gyermeknek több jelzéssel kell rendelkeznie arról, hogy megszegi a normát, ill. hogy az állóképesség küszöbén áll, mint más gyerekek.
Lehetséges helyzetek és eljárások a gyermekkel végzett konkrét munkához:
A - a gyermek enyhe motoros nyugtalanságot mutat, lehetőségeink:
a/odajövünk a gyerekhez és megnyugtatjuk érdeklődésünkkel, érintéseinkkel stb.
b/megengedjük neki, hogy mozogjon - pl. a tábla letörlése, jegyzetfüzetek gyűjtése a gyermek számára a mozgás ellazulása
c/megváltoztatjuk a tevékenységet, de megpróbáljuk fenntartani a folytonosságot a tananyaggal
d/egyéb bemenetek a pedagógus saját tapasztalatai szerint.
A gyermek tudja, hogy észrevesszük, verbálissá és verbálissá tesszük, segíteni akarunk neki és elvárjuk az együttműködését. Ha nem tudjuk megnyugtatni a gyermeket, továbbléphetünk a jelek egyértelmű eltávolítására, miszerint a gyermek túllépi a norma határait:
B - erőfeszítéseink ellenére a gyermek nyilvánvaló nyugtalanságot mutat, amely fokozódik:
a/emelt hangszínnel elfogadhatatlan viselkedésre figyelmeztetünk, a sikoltozás nem számít, gyermek
emelt hangot is regisztrál, és nem fogjuk zavarni az egész osztályt
b/egyértelmű, nem verbális jeleket adunk, ezeket nem kell az egész osztálynak újra regisztrálnia, csak egy felemelt ujjal,
megváltozott arckifejezés, erőteljes mozgás
c/mások a pedagógus saját tapasztalatai szerint.
Ily módon egyértelmű jelzéseket adunk a gyermeknek, hogy változást várunk a viselkedésében. Ezután folytatjuk az A. pontban leírt eljárást.
Ha nem figyeljük meg a megnyugvást a gyermekben, és tovább fokozzuk azokat a megnyilvánulásokat, amelyek megakadályozzák a gyermeket a célzott munkában és megzavarják az osztályt/pl. körbejárja az osztályt, hangosan beszél, zaklatja az osztálytársakat/a következő eljárást javasoljuk.
C - félretesszük a gyereket, világosan elmagyarázzuk neki álláspontunkat, erőteljesen, de nem agresszíven fogalmazunk meg
problémát, és a következő eljárások egyikét választjuk:
a/belépünk egy olyan tevékenységbe, amely lehet, hogy nem kapcsolódik a tanításhoz, de tudjuk, hogy ez segít a gyermeknek, pl. rajz
tetszés szerint, lábjáték, stb.
b/rövidebb tartózkodást engedélyezünk neki a folyosón, ellenőrizzük a gyermeket pl. a nyitott ajtón át.
c/együttműködést kérünk t.č. ingyenes oktató, pl. oktatási tanácsadó, ha van szabad órája,
gyógypedagógus, ha az iskola alkalmazottja, stb.
d/mások saját tapasztalataik szerint minden olyan eljárás alkalmas, amely segíti a gyermeket, de nem alázza meg
A lecke befejezése után még egyszer beszélni kell a gyermekkel, békés légkörben át kell venni a problémás helyzetet. Ha a gyermeknek gyakran vannak C típusú helyzetei, újra kell együttműködni a szakemberekkel, egyes esetekben gyógyszeres kezeléssel.
4. Nem engedjük, hogy a gyerek valami rosszat tanuljon, akkor nagyon nehéz megtanulni. Sokkal több erőfeszítést fogunk tenni a helytelenül megtanult ismeretek és sztereotípiák megváltoztatására, mint egy új tantárgy megtanulásakor.
5. Amikor csak lehetséges, tökéletes koncentrációval dolgozzon vele. Igyekszünk kiküszöbölni minden zavaró hatást, pl. csak nagyon nyugodt osztálytárssal ül, nincs semmi zavaró a látómezőben stb. A tanárnak ADHD-s gyermeke legyen a látómezőben, a gyermeknek éreznie kell, hogy bármikor segíthetünk neki a tantervben való tájékozódásban, figyelmeztetni fogjuk a figyelmetlenségből adódó hibákra stb. Engedünk neki kisebb különbségeket, pl. különleges ülés, nem feltűnő játék tollal stb. - ezek a különbségek nem zavarják a gyermek figyelmét, éppen ellenkezőleg, a gyermeknek ezekre a mechanikus mozgásokra van szüksége a koncentrált munkához.
6. Nem sajnáljuk a dicséretet. Helyénvaló megdicsérni a gyermeket erőfeszítéseiért, tudatni fogjuk vele, hogy megértettük a problémáját, ugyanakkor kompenzáljuk a figyelmetlenségből, az impulzivitásból stb. Eredő hibák gyakori kudarcát. Megpróbáljuk biztosítani, hogy a gyermek ne a kisebbrendűség komplexumát, hanem az egyediség érzését is megszerezze, a tanár külön útmutatásával.
7. Tisztességesen értékeljük a gyermek teljesítményét. Az értékelés során figyelembe vesszük annak lehetőségeit, nem csak a szokásos színvonalat követjük. Az értékelés és osztályozás során részben támaszkodhatunk a speciális pedagógiai szükségletű tanulók értékelésének és osztályozásának módszertani útmutatóira az általános iskolákban.
Az iskolában a tanár ritkán találkozik olyan tanulóval, aki az ADHD összes felsorolt tünetével jár. A helyzetet az is bonyolítja, hogy az ADHD mellett megkülönböztetjük az ADD szindrómát is, ami a figyelem zavara, de nem szükséges kombinálni a hiperaktivitással. Ezeknek a gyerekeknek azonban jelentős problémáik vannak a figyelem összpontosításával és fenntartásával, a külső ingerek könnyen elterelik a figyelmüket, kiegyensúlyozatlan teljesítményt, önálló munkával kapcsolatos nehézségeket mutatnak stb. Nyilvánvaló, hogy ezek a nehézségek komoly problémát jelentenek a gyermek számára, de a jelentős külső jelek hiánya miatt nehezebben diagnosztizálhatók.
Összegzésként talán kijelenthetjük, hogy az ADHD és ADD szindrómában szenvedő gyermekeknek szükségünk van a segítségünkre. Enélkül segítenek magukon, és általában nem megfelelő kompenzációs mechanizmusokba csúsznak. Mi, felnőttek/szülők, tanárok, pszichológusok stb./Rajtunk múlik, hogy észrevegyük ezeket a gyerekeket, és keressük az együttműködés módját. Az a hallgató, akinek problémája van, tud róla és érzi a felnőttek támogatását, általában konstruktív együttműködés felé halad, ellenkező esetben a viselkedése kiszámíthatatlan.