Iskolai logopédus

základná

Mgr. Marta Birošová

Kapcsolatba lépni: [email protected]

Szerda: 7:30 - 15:00

Csütörtök: 7:30 - 15:00

Napjainkban egyre több gyermek jár sérült kommunikációs készséggel az iskolába, így a 2018/19-es tanévben iskolánkban egy iskolai logopédus is dolgozik.

A logopédiai beavatkozás célja a károsodott kommunikációs készségek megszüntetése vagy legalábbis csökkentése. Az iskolai logopédus egyénileg dolgozik a gyerekekkel.

Az iskolai logopédus munkájának köre:

1. Munka zavaros kommunikációs képességekkel rendelkező integrált hallgatókkal/NKS /

  • A szűrés végrehajtása
  • Alapvető diagnosztikai vizsgálat
  • Terápiás terv összeállítása
  • Egyéni munka zavaros kommunikációs képességű tanulókkal
  • Az NKS-ben szenvedő tanulók verbális kifejezésének fejlesztése minden nyelvi szinten: morfológiai-szintaktikai, lexikai-szemantikai, fonetikai-fonológiai és pragmatikai szinten
  • A beszéd lenyűgöző összetevőjének fejlesztése: fonémikus hallás fejlesztése, egyszerű szavak, mondatok és folyamatos beszéd megértése
  • A beszéd kifejező komponensének fejlesztése: helyes kiejtés gyakorlása, aktív és passzív szókincs fejlesztése, a beszéd helyes nyelvtani felépítése
  • Az NKS megelőzése
  • A megfelelő beszédfejlődés akadályainak leküzdése és eltávolítása

2. Együttműködés az NKS tanulóinak szüleivel

  • Logopédiai oktatás biztosítása és megvalósítása a szülők és a nagyközönség számára
  • A szülők megismertetése a logopédiai beavatkozás céljaival és eljárásaival
  • Konzultációk az otthoni tréningek helyes eljárásáról

3. Együttműködés az iskola vezetésével, gyógypedagógussal és osztályfőnökökkel

  • Informáljon az NCS egyes típusainak okairól és tüneteiről
  • A tanárokkal együttműködve távolítsa el vagy csökkentse az NKS-t
  • Útmutassa a tanárokat, hogyan oktassák, értékeljék és osztályozzák a diákokat az NKS-ben
  • Az NKS-ben szenvedő gyermekek logopédiai beavatkozásának szükségességének átértékelése, a tanulók beillesztése és kizárása az iskolai logopédus gondozásából

Tanács a szülőknek

A gyermeknek egy ideig mindennap minden nap gyakorolnia kell a logopédiai feladatokat a szüleivel (néha naponta háromszor, négyszer is elég néhány percig).

Az előrejelzés, vagyis hogy mennyi ideig tart a képzés és a logopédus látogatása, nincs egyértelmű válasz. Az ilyen prognózis több tényezőtől függ. A legfontosabb a szülők, de a gyermek motivációja is. Ez azt jelenti, hogy ha a szülők nem dolgoznak logopédussal, akkor a terápia valószínűleg tovább tart. Ha a szülők befogadók, házi feladatokat végeznek otthoni környezetben, és megpróbálnak jó kommunikációs partner lenni a gyermek és a logopédus számára, akkor az ún. felügyelet, a terápia rövidebb ideig tart.

A terápia folyamatát befolyásoló másik tényező maga a gyermek biológiai berendezése. Motoros képességei, intelligenciája, észlelései, de a jellemvonások is jelentősen befolyásolhatják a haladást vagy a stagnálást.

A károsodott kommunikációs készségek leggyakoribb típusai:

DYSLÁLIA egy vagy több anyanyelv kiejtési rendellenessége. Ezzel a beszédzavarral leggyakrabban óvodás korban találkozunk. Sok olyan gyerek van, aki csak az iskola kezdetén tanul meg minden hangot helyesen kiadni, és elég sokan vannak, akikben a kiejtési rendellenességek még mindig iskolás korban is fennállnak.

Van azonban egy természetes, fiziológiai jelenség is 5 éves kor körül - az ún fiziológiai dislalia. Helytelen kiejtés esetén az 5.-7. egy év lehet (általában enyhébb esetekben) önkorrekció - elhúzódó fiziológiai dyslaliáról beszélünk. E kor után a kiejtésbeli eltérés annyira rögzül, hogy spontán javulásra nem számíthatunk. Ezután a (valódi) diszlaliáról beszélünk.

Mikor kell szakértőt keresni?

Az az időszak, amelyben a gyermekeknek el kell sajátítaniuk a hangok helyes kiejtését, csak tájékoztató jellegű. Általában ezeket a kritériumokat követhetjük:

  • 3 évesnél fiatalabb gyermeknek képesnek kell lennie az M, N, P, H, T, K hangok helyes kiejtésére
  • legfeljebb 4 évig hangzik F, V, G, B, J, D
  • legkésőbb az 5. évig, az iskola kezdetéig (6-7 év) képesnek kell lennie az összes többi hang kiejtésére, a szó minden pozíciójában.

A szlovák nyelv legnehezebb hangjai közé tartozik az R, L és a hiszti C, S, Z, DZ, Č, Š, Ž, DŽ.

3 éves koráig a logopédusok általában nem foglalkoznak közvetlenül az artikuláció korrekciójával, de a gyermek beszédének vizsgálatával meg lehet állapítani, hogy ez helytelen kiejtés-e vagy sem, és tanácsot adnak a kiejtés otthoni megfelelő stimulálására. Ezekben a gyermekekben ún közvetett kiejtési gyakorlati módszerek. Ez azt jelenti, hogy a gyermek környezete biztosítja a helyes beszédmintát, nem igényelünk ismétlést és közvetlen kiejtési gyakorlatot. Játékosan otthon végezheti az artikulációs szervek "gyakorlatait". Céljuk, hogy a gyermek tudatában legyen a beszédszervek helyzetének a mozgások során és az egyedi hangok létrehozása során (például kidugjuk a nyelvet, mint egy tehenet, amikor a macskát "ccc" -nek hívjuk, elrejtjük a nyelvet a ház mögött a fogak stb.).

A közvetlen megközelítés, ahol a gyermeknek helyes kiejtést kell előírnia, általában megfelelő a gyermek negyedik éve után. A terapeuta vagy a szülő (logopédus irányításával) strukturált gyakorlatok során dolgozik a gyermekkel, amelyek programját és sorrendjét (hierarchiáját) előre megtervezik és igazolják. Általában minél előbb kezdődik (a negyedik év után), annál könnyebb eltávolítani a helytelen kiejtést. Javasoljuk, hogy a téves kiejtés megszüntetését legalább egy évvel az iskolakezdés előtt kezdjék meg, mivel a helytelen kiejtés befolyásolhatja az iskolai sikert az olyan tantárgyakban, mint az olvasás és az írás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy idősebb iskolás korú gyermek sem képes megtanulni a helyes kiejtést, ha jól motivált és irányított. A képzés mindenesetre egy kis türelmet igényel a szülők részéről és a gyermek motivációját.

TANULÁSI ZAVAROK - Egy speciális csoportot jellemeznek az iskolai gyermekek számára az olvasás, az írás és a számolás elsajátításában. A lakosság körülbelül 2-5% -ában fordulnak elő. Ez egy olyan kérdés, amely nagy figyelmet és kutatást kap szakmai körökben. Ezeket a nehézségeket az olvasás (diszlexia), az írás (diszgráfia), a helyesírás (diszortográfia) és a számlálás (diszkalkulia) sajátos fejlődési rendellenességeként határozzák meg. A leggyakoribb a többiekhez képest a diszlexia. Konkrétan az a képesség, hogy normális tanítási körülmények között (kompetens és képzett tanár), megfelelő gyermekpotenciállal (jó intellektuális és kognitív potenciál) és normális szociokulturális lehetőséggel (megfelelő szülői gondoskodás és ingerkörnyezet) tanulni kell olvasni. Az egyszerűség kedvéért ez azt jelenti, hogy egy sajátos fejlődési rendellenességet veszünk figyelembe, ha a tanár erőfeszítései, valamint az otthoni következetes otthoni előkészítés ellenére a gyermek az iskolában nem teljesít megfelelően. Például elég sokat olvasnak otthon, de az olvasási sebesség még mindig alacsonyabb a tanuló átlagánál.

Mikor kell szakmai segítséget kérni?

Ha az iskolai tanár a megfigyelt terület (olvasás, írás, helyesírás vagy számolás) gyengülését jelzi az iskolában a társaival összehasonlítva:

  • a diszlexia első tünetei közé tartozik a gyermek képtelensége emlékezni az egyes betűk nevére a képzés kezdetén, zavarodottságuk, vagy viszonylag magas a hibaarány az olvasás során, összekeverik a grafikusan hasonló betűket b/d, m/n, e/a stb. hangszerű üzenetek cseréje č/c, š/s, s/z stb.
  • a grafikonok (szótagok) kihagyása és szavakba illesztése pl. a bolt szó helyett a boltot olvassák, ami gyakran tükröződik az írásban; szemantikai zavarok például az asztalt székként olvassák.
  • lassú, 60 szó/perc alatti olvasási arány a második év végén;
  • az írásjelek (pontok, vesszők) be nem tartása és az olvasás monotonitása;
  • életkornak nem megfelelő olvasási technika (folytonos szótag a második év végén, kettős olvasás);
  • az olvasott szöveg megértésének és reprodukálásának nehézségei;
  • az olvasás és tanulás iránti érdeklődés hiánya, vagy a tevékenységek ilyen jellegének elkerülése;
  • a gyermek viselkedésének megváltozása vagy fiziológiai problémák, például hasi fájdalom.

VONZERŐ - A beszéd folyékonyságának zavara akaratlan szünetekben nyilvánul meg, amelyek megzavarják a beszéd gördülékenységét és megzavarják a kommunikációs szándékot. A gyermekpopuláció körülbelül 5% -ában és a felnőttek körülbelül 1% -ában fordul elő. A dadogás tünetei három fő területre oszthatók, amelyek összefüggenek egymással:

- beszéd hiánya (például a hangok, szótagok, szavak ismétlése, a hangok meghosszabbítása);

- túlzott megterhelés beszéd közben (például természetellenes artikuláció, vegetatív tünetek, izomfeszültség, blokkolások, "tolás" - szavakkal való küzdelem, zavart fedélzeti magatartás - tik, kacsint, fintorog);

- pszichológiai feszültség/pszichológiai feszültség - kellemetlen érzések a kommunikációval kapcsolatban (frusztráció, tehetetlenség).

Mi a szúrás szokásos menete?

A dadogás az esetek 90% -ában fordul elő óvodás korban, ritkábban az iskolában és kivételesen a gyermek 12. életéve után. Felnőttkori eredete egészen kivételes.

A 3. és 4. év között gyermekeknél gyakran megfigyeljük az ún fiziológiai következetlenség, amely a kockázati tényezők miatt kezdő betegséggé nőhet. Ha rögzítő tényezők társulnak a sántaság kezdetéhez, és a túlzott megterhelés és a mentális feszültség jelei hozzáadódnak az inkonzisztenciákhoz, akkor rögzített sántaság keletkezik. A rögzített sántaság hosszabb időtartama alatt a sántaság eljut a krónikus sántaság szakaszába.

KÉSLELTETT BESZÉDFEJLESZTÉS, ZAVAROLT BESZÉDFEJLESZTÉS, FEJLESZTÉSI DIASPASZ .

Késleltetett beszédfejlődéssel az első szavak vagy az első mondatok később jelennek meg a fejlődésben, összehasonlítva a gyermek társaival. Ez a funkció megjelenhet a fejlesztés során, de nem jelenthet komoly fejlődési problémát. Néhány gyermek egyszerűen elkezd beszélni más hasonló korú gyermekekhez képest, 2-3 hónapos késéssel.

Másrészt a késleltetett beszédfejlődés lehet az első jele a súlyosabb fejlődési beszédzavarnak - Fejlődési diszfázis. A fejlődési diszfázis veleszületett rendellenesség. A gyermeknek nehézségei vannak az anyanyelv könnyű és gyors megtanulása. Gyakran problémái vannak az új szavak megtanulásával, a szavak mondatokba történő összeállításával és a nyelvtani szabályok helyes használatával. Néha problémái vannak a normális értelemben vett és a stimuláló környezet megértésével is.

A késleltetett beszédfejlődés azonban egy másik súlyos fejlődési probléma jele is lehet, amely a beszédfejlődés zavara. Ebben az esetben a késés nagyon jelentős. A késés általában meghaladja a 12 hónapot a társaik nyelvtudásához képest. Nagyon gyakran ezt a késést a csökkent értelem, a halláskárosodás, a látásromlás, a fejlõdési rendellenességek, a fizikai fogyatékosság bekövetkezése okozza.