A köztársaság alapításának évfordulójának emlékeztetnie kell arra, hogy ma nincs miért vitatkoznunk. Demokratikus ország vagyunk. Büszke gyámjai kellene lennünk. Fel kell építenünk egy demokratikus közösséget, amelyben a törvényeket tiszteletben tartják és fenntartják, valamint tiszteletben tartják az egyenlőség elvét a válságok előtt és alatt. Hallgassunk a leggyengébbekre és a legveszélyeztetettebbekre, mert a hangjuk a leghalkabb. Kínáljunk körültekintő és átgondolt megoldásokat.

napló

Apja ugyan egy közönséges kerékgyártó családból származott, aki kerékpárokat javított, de elvégezte az egyetemet. A háború sújtotta szlovák állam létrejöttekor 9 éves volt, iskolába járt, még egy malackyi gimnáziumba is. Ezért nem csoda, hogy az erős tematikájú, a nemzethez tartozó Slniečko című gyermekmagazin több kötetet rejtett otthon a padláson, és gyermekként boldogan lapoztam őket. Apám gyermekkori emlékei boldogok voltak.

Ennek ellenére az apa műhelyében még mindig látható helyen lóg Masaryk portréja és kilencvenedik születésnapján adományoztuk neki Matátek cseh oroszlánját, amely a háttérben szlovák kettős kereszttel legyőzi az osztrák-magyar sasot. Semmit sem kellett hozzáfűznünk a demokrácia győzelmének ehhez a szimbólumához, még korában sem. Csak mosolyogtunk egymásra ...

Családunkban a legfontosabb dátum 1918. október 28., valamint az "oroszok" 89 utáni távozása volt. Štefánik és Masaryk olyan személyiségek voltak, akiknek életét és hozzáállását apánk közvetítette számunkra. Elmondható, hogy az apa a Csehszlovák Köztársaság szerelmese volt, annak ellenére, hogy nem tapasztalta annak eredetét. Az apja által megszerzett oktatásnak köszönhetően gyorsan rájött, hogy nem a háborúk közötti szlovák állam, hanem a közös köztársaság a közép-európai szlovákok eddig nem látott és lenyűgöző történetének kezdete, amely az ország minden területén megnyilvánult. élet.

Így édesapámmal "beleszerettünk" Csehszlovákiába, Masarykba, Štefánikba és Benešbe. Már rendeltem egy könyvet Štefánikról és történetéről csehszlovák légiósokkal, akik életüket adták egy még nem létrehozott köztársaságért. A műemlékek kihaltak, és hogy mi volt valójában, azt egyszerűen elfelejtik.

Azt azonban nem felejtjük el, hogy Csehszlovákia rövid, háborúk közti létezése sokáig büszkeséget, ugyanakkor erőforrást jelentett az 1944-ben vagy 1968-ban szükséges felkelésekhez. Akkor még az élők emlékeiben volt. Szlovákiában a demokraták a politikai színtérre lépés után sem hagyták magukat legyőzni, és olyan koalíciókat hoztak létre, hogy az 1946-os választásokat is sikerült megnyerniük.

Napokat és heteket élünk bezárva házainkban és apartmanjainkban. A globális társadalom egészét ma ismeretlen erő fenyegeti, akinek az arcát "lepel" rejti. A szörnyű ismeretlen iránti elbűvölés gyengíti ösztöneinket, a demokrácia védelmének szükségessége a pálya szélén áll, és a sietve elfogadott törvények és rendeletek megszűnnek szembenézni a demokratikus elvekkel. A szélsőségesek ugyanolyan meg vannak rémülve, mint a rémült, de egyébként közömbös közönség.

A civil társadalom jelentősége egyre csökken a csodás gyógyulást garantáló megoldásokban. Felhívást kapunk, hogy oldjuk fel magunkat, és ne "tegyük a tőrt a hősök hátába", akik a nemzetért áldoznak. Felhívást kapunk törvényes fenyegetéseknek való engedelmeskedésre és cselekvésre, úgynevezett önkéntes cselekedetekre.

A köztársaság alapításának évfordulójának emlékeztetnie kell arra, hogy ma nincs miért vitatkoznunk. Demokratikus ország vagyunk. Büszke gyámjai kellene lennünk. Fel kell építenünk egy demokratikus közösséget, amelyben a törvényeket tiszteletben tartják és fenntartják, valamint tiszteletben tartják az egyenlőség elvét a válságok előtt és alatt. Hallgassunk a leggyengébbekre és a legveszélyeztetettebbekre, mert a hangjuk a leghalkabb. Kínáljunk körültekintő és átgondolt megoldásokat.

Követeljük, hogy a politikai vezetők legyenek bátrak és körültekintőek, ne merüljenek el személyes vitákban, tartsák tiszteletben a parlamentarizmus demokratikus alapelveit, üdvözöljék a vitákat és a politikai ellenzéket, ne félelem felkeltésével irányítsák az országot.

Szerencsések vagyunk. Nekünk megvan. Köszönöm, Első Köztársaság.