A sclerosis multiplex a központi idegrendszer krónikus demyelinizáló betegsége, amely főleg fiatal felnőtteket érint. Ennek a betegségnek a klinikai képe nagyon változó, elsősorban a látóideg gyulladásával, a végtagok gyengülésével vagy bizsergésével nyilvánul meg, de a betegek talán leggyakoribb terhe a fáradtság, amely különbözik attól, amit a tapasztalt egyének a fizikai megterhelés után éreznek. A sclerosis multiplex fáradtsága lehet a betegség első, sőt egyetlen tünete. Az elmúlt években intenzív tudományos kutatásokat végeztek, amelyek új gyógyszereket hoztak, amelyek jelentősen lelassíthatják a betegség lefolyását, különösen a korai szakaszban.
A sclerosis multiplex a leggyakoribb szerzett, nem traumatikus neurológiai betegség, amely fiatal felnőtt betegeket érint. Körülbelül 2,5 millió ember szenved világszerte a betegségben. Heterogén eredetű betegség, amelynek kialakulásában immunrendszer, külső és genetikai tényezők vesznek részt. Kóros szempontból a betegség gyulladásos demielinizáló gócok kialakulásában nyilvánul meg, különösen a fehér, de az agy szürkeállományában is. A sclerosis multiplexnek van egy bizonyos késleltetési eloszlása (a sclerosis multiplex észak-déli gradienséről beszélünk) - az Egyenlítőben nagyon alacsony a betegség előfordulása, és a pólusok felé növekvő prevalencia tapasztalható, a legmagasabb gyakorisággal a mérsékelt éghajlaton és a Északi országok. Szlovákia az egyik olyan terület, ahol a sclerosis multiplex előfordulása a legmagasabb (100 000 lakosra számítva körülbelül 100 beteg) (1). A betegség leggyakrabban 20-40 éves korban fordul elő, ritkán gyermekkorban vagy 60 éves kor után.
Etiológia
Klinikai kép
A depressziós rendellenesség akár 3-5-szer gyakoribb a sclerosis multiplexben szenvedő betegeknél, mint az általános populációban, és gyakran alul diagnosztizált. A neurológusnak, ennek a betegségnek a szakorvosának, célzottan kell keresnie ezeket a tüneteket. A klinikai tünetek ezért nagyon változatosak és változóak, nemcsak fizikai természetűek, hanem neuropszichiátriai szindrómák is jelen vannak (4).
Diagnosztika
A sclerosis multiplex diagnózisa elsősorban az anamnézis, a klinikai kép és a paraklinikai vizsgálatok értékelésén alapul, amelyek magukban foglalják különösen a mágneses rezonancia képalkotást, a cerebrospinalis folyadék - a cerebrospinalis folyadék és a vizuálisan kiváltott potenciál vizsgálatát. A járulékos vizsgálatokban az agy és a nyaki gerinc mágneses rezonancia képalkotása játszik nagy szerepet a gyulladásos demyelinizáló gócok jelenlétének bizonyításában térben (a sclerosis multiplex sclerosisának tipikus helyein többszörös gócok jelenléte) és az időben (a gócok növekedése két időintervallum alatt) vagy kontrasztot elnyelő lerakódások jelenléte). A mágneses rezonancia vizsgálatra szabványosított protokoll létezik, amelyet szakértők - radiológusok és neurológusok dolgoztak ki - és amelynek célja a vizsgálat lehető legmagasabb érzékenységének és specifitásának fenntartása. Ez lehetővé teszi a diagnózis felállítását a betegség első rohama során és a beteg korai kezelésbe vételét. A megnövekedett IgG-index és az oligoklonális sávok jelenléte a cerebrospinális folyadékban jelzi az immunrendszer aktiválódását és egy gyulladásos folyamat jelenlétét a központi idegrendszerben, és segít a helyes diagnózis felállításában, valamint a vizuálisan kiváltott potenciál pozitív megállapításában.
Differenciáldiagnosztika
Következtetés
A sclerosis multiplex egy autoimmun mediált, gyulladásos demyelinizáló betegség, amely főként a produktív korú fiatal betegeket érinti. Ennek a betegségnek a klinikai megnyilvánulása nagyon változatos, a fáradtságtól kezdve a végtagok súlyos motoros érintettségéig. A sclerosis multiplex diagnózisa továbbra is klinikai diagnózis, amely részletes előzményeken, neurológiai és kiegészítő vizsgálatokon, különösen mágneses rezonancia képalkotáson alapul. A differenciáldiagnózisban ki kell zárni azokat a betegségállapotokat, amelyek lefolyásukkal, klinikai képükkel és a mágneses rezonancia képalkotás során tett megállapításokkal utánozhatják ezt a betegséget. A korai diagnózis döntő fontosságú a páciens számára, mivel a rendelkezésre álló immunmoduláló kezelés különösen a betegség korai szakaszában működik, amelyben a gyulladásos folyamatok dominálnak, amelyeket terápiásan befolyásolhatunk. A jelenlegi kutatások egyre több új terápiás lehetőséget kínálnak, amelyek ugyan nem gyógyíthatók, de jelentősen lelassíthatják ennek a kellemetlen betegségnek a progresszióját.