Dátum hozzáadva: 2007.11.07 Mark: 1 2 3 4 5
A cikk szerzője: Andulka
Nyelv: Szavak száma: 5 353
Alkalmas papír: Középiskola A4 száma: 16.4
Átlagos jegy: 2.97 Gyors olvasás: 27m 20s
Lassú olvasás: 41m 0s

A régóta fennálló államhivatalok történelmi tapasztalatai azt mutatják, hogy stabilitásuk komoly tényezője a saját, folyamatosan fejlődő közigazgatási formáik megőrzése, valamint a területi és közigazgatási felosztás.

közigazgatás reformjának

1992-ig Szlovákia nagyobb állami egységek része volt (a szlovák állam létét leszámítva). Annak ellenére, hogy a szlovákok nem tudtak jelentősen beavatkozni a közigazgatás kialakításába, nem mondható el, hogy a közigazgatásnak nincs saját hagyománya.

A közigazgatás fejlődésének ismerete fontos a közigazgatás reformlépéseinek szükségességének és tartalmának megértéséhez, amely Szlovákia jelenlegi viszonyai között zajlik, és a jövőben is megtörténik. A fejlesztések ezt megerősítik.

CÉLOK

1. Ismerje a területi közigazgatás fejlődését Szlovákia területén időbeli szakaszokban: az 1. Csehszlovák Köztársaság megalakulásáig, 1947-ig, 1947-1989-ig.
2. Értse meg a területi közigazgatásban lezajlott reformok és alapvető változások okait.
3. Ismerje a Szlovákiában zajló közigazgatási reformot:
• ismerje a közigazgatás reformjának okait,
• ismerje a reform alapelveit,
• megérteni a reformfolyamatot mint egymással kölcsönhatásban álló változások komplexumát (pénzügy, oktatás, informatizálás és ellenőrzés a közigazgatásban),
• elmagyarázza a közigazgatás reformjának szakaszos eloszlását és az ezzel kapcsolatos változásokat a közigazgatás szerkezetében,
• legyen tisztában az eddigi reformfolyamatokkal elért eredményeinkkel.
4. Ismerje a közigazgatás 2004. január 1-jétől érvényes szervezeti felépítését.

A TERÜLETI KÖZIGAZGATÁS FEJLESZTÉSE AZ 1. CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG LÉTREHOZÁSÁBAN

A legrégebbi írásos források alapján megállapítható, hogy már az 5. és 6. század közötti időszakban a mai Szlovákia területén elkezdtek települési központokat létrehozni, amelyekre (tágabban) szervezeti és helytállóság jellemezte . A 9. században a várak - várak rendszere kezdett kialakulni, mint területünk egyes régióinak adminisztratív központjai.

A területi közigazgatás első ismert reformját I. István király hajtotta végre, aki létrehozta az ún Hradec Králové kastélyai, amelyek a királyi hatalom stratégiai támogatásává váltak. Középpontjává a királyi várak kerültek: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Starý Tekov, Hont, Novohrad, Zvolen, Spiš, Šariš, Zemplín és mások. A spanyolok tiszteletben tartották a király lakhelyei és környezete közötti kapcsolatok természetes módját.

A szlovákiai önkormányzat a 13. században kezdett formálódni. A kézműves céhek kikényszerítették magukat az ún a felszólalás és a kézművesség fejlődésének demokratizálása a területen.

A 14. és a 15. században a vár Spanyolország szerkezetét fokozatosan felváltották a nemesi székekkel. A széklet és később a megye élén állt az uralkodó által kinevezett "köntös". A székek - bár korlátozott mértékben - fokozatosan kezdték teljesíteni önszabályozó lényegüket. Csak a nemesség járt el autonóm módon. Az önkormányzat fő képviselője az alpolgármester volt, akit a fővárosi parlament választott meg. A székigazgatás vezetőjének is tekintették. A székeket a szervói körzetekre osztották. A körzeteket egy-két munkatárs segítségével igazgatta.

A 17. század végén (1785 - 1790) a közigazgatás reformjára került sor. A fennmaradt fővárosokban megszűnt az önigazgatásuk, ezáltal erősítve az állami bürokráciát az uralkodó hatalmának javára. A hatalom központosítása érdekében Magyarország nagyobb területi egységekre - körzetekre oszlott, amelyekből 10 volt, ebből 3 Szlovákiában. Minden kerületbe több széklet esett.

A területi önkormányzatot 1848-49-ben helyreállították, bár nem eredeti formájában. I. Ferenc József csak 1860-ban reformálta meg a közigazgatást az önkormányzati törvények alapján. A megyéket muníciónak tekintették (18), a körzetek 164 városból álltak, és 18 szabad királyi várost hoztak létre. A lőszerekkel foglalkozó önkormányzat egy önkormányzati bizottságból állt, amely a legnagyobb adófizetőkből állt (50%). A másik fele a lakosság megválasztott képviselőiből állt.

Az első világháború alatt az önkormányzati igazgatást kormánybiztosok útján az állam ellenőrizte.