tbl 50x100 mg
A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma
A NYILVÁNTARTÁS MÓDOSÍTÁSÁNAK HATÁROZOTT SZÖVEGE, ev. nem .: 2011/04631,2012/00301, 2012/03579, 2012/05751
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
A Leponex agranulocitózist okozhat. Használatát korlátozni kell
betegek számára:
nem reagáló szkizofrénia vagy a hagyományos antipszichotikumok intoleranciája, vagy szkizofrénia vagy skizoaffektív rendellenességek, amelyek a visszatérő szuicid viselkedés kockázatával járnak (lásd 4.1 pont),
akiknek a kezelés kezdetén normális a fehérvérsejtszám (LKC) ≥3,5x10 9. / l és abszolút neutrofilszám (APC) ≥2,0x10 9. / l),
és akiknél a következő periodikus leukocita és abszolút neutrofilszámot lehet elvégezni: a kezelés első 18 hetében hetente, majd a kezelés során legalább 4 hetente. Az ellenőrzéseket a kezelés ideje alatt és a Leponex teljes abbahagyása után 4 hétig folytatni kell (lásd 4.4 pont).
A gyógyszert felíró orvosnak teljes mértékben be kell tartania az előírt biztonsági előírásokat. Minden ellenőrzéskor emlékeztetni kell a Leponex-et kapó beteget, hogy fertőzés esetén azonnal forduljon orvosához. Különös figyelmet kell fordítani az influenzaszerű tünetekre, például a lázra vagy a torokfájásra, valamint a fertőzés egyéb tüneteire, amelyek neutropeniára utalhatnak (lásd 4.4 pont).
A Leponex-et szigorú orvosi felügyelet mellett kell beadni, a hivatalos ajánlásoknak megfelelően (lásd 4.4 pont).
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 25 mg vagy 100 mg klozapint tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Leponex 25 mg: sárga, kerek tabletta, egyik oldalán L/O és egy vonalú, a másik oldalán SANDOZ.
Leponex 100 mg: sárga, kerek, Z/A tabletta, egyik oldalán bevágási vonallal, a másik oldalán SANDOZ.
A tabletta egyenlő adagokra osztható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
Kezelésrezisztens skizofrénia
A Leponex kezelésre rezisztens skizofréniában szenvedő betegeknél javallt, azaz skizofréniában szenvedő betegeknél, akik nem reagáltak vagy nem tolerálják a klasszikus antipszichotikumokat.
A válasz elmulasztása a kielégítő klinikai javulás hiányának minősül, annak ellenére, hogy legalább két forgalomba hozott antipszichotikum megfelelő adagját alkalmazzák, ésszerű időtartamra.
Az intolerancia definíciója az, hogy a klasszikus antipszichotikumokkal nem képes megfelelő klinikai előnyöket elérni súlyos és gyógyíthatatlan neurológiai mellékhatások (extrapiramidális mellékhatások vagy tardív dyskinesia) esetén.
Ismétlődő öngyilkossági viselkedés kockázata
A Leponex javallt az ismétlődő öngyilkossági viselkedés kockázatának csökkentésére skizofréniában vagy skizoaffektív rendellenességben szenvedő betegeknél, akiknél az előzmények és a közelmúltbeli klinikai állapot alapján várhatóan krónikus a visszatérő öngyilkossági viselkedés kockázata. Az öngyilkossági magatartás a beteg viselkedésére utal, amely magas halálveszélyt jelent.
Pszichózis a Parkinson-kór alatt
A Leponex a Parkinson-kór során jelentkező pszichotikus rendellenességekre javallt, a szokásos kezelés sikertelensége esetén.
A szokásos kezelés kudarca a pszichotikus tünetek kezelésének elmulasztása és/vagy a funkcionálisan elfogadhatatlan motoros károsodás kialakulása, amely a következő intézkedések után következik be:
az antikolinerg szerek, köztük a triciklusos antidepresszánsok abbahagyása
kísérlet a dopaminerg hatású antiparkinson gyógyszerek adagjának csökkentésére
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagot egyedileg kell beállítani. Minden beteg esetében a legalacsonyabb hatásos adagot kell alkalmazni. A hipotenzió, a görcsrohamok és a szedáció kockázatának minimalizálása érdekében gondos titrálásra és dózisfelosztási programokra van szükség.
A Leponex-kezelés megkezdését azokra a betegekre kell korlátozni, akiknél LVD ≥ 3,5x10 9/l és APC ≥ 2,0x10 9/l, és a normál értékek normális tartományán belül kell maradni.
A dózismódosítás azoknál a betegeknél javallt, akik klozapinnal farmakokinetikai interakcióval rendelkező gyógyszereket is kapnak, pl. benzodiazepinek vagy szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (lásd 4.5 pont).
A Leponexet szájon át alkalmazzák.
Átmenet a korábbi antipszichotikus kezelésről a Leponex-re
Általában ajánlott, hogy a Leponex-et ne alkalmazzák más antipszichotikumokkal együtt.
Ha a Leponex-kezelést orális antipszichotikumokkal kezelt betegnél kell megkezdeni, akkor az egyéb antipszichotikumok dózisának csökkentését vagy abbahagyását fokozatos dóziscsökkentéssel javasoljuk. A klinikai állapot alapján az orvost fel kell mérnie, hogy a Leponex-kezelés megkezdése előtt meg kell-e szakítani a más antipszichotikumokkal végzett kezelést.
Kezelés-rezisztens skizofrénia kezelése
A Leponex-kezelést 12,5 mg-mal (25 mg-os tabletta fele) kell elkezdeni egyszer vagy kétszer az első napon, majd a második napon egy vagy két 25 mg-os tablettával. Jó tolerálhatóság mellett a napi dózist lassan, 25 mg-ról 50 mg-ra lehet emelni, hogy 2-3 hét alatt 300 mg/nap dózist érjünk el. Később, ha szükséges, a napi adag 50 mg-ról 100 mg-ra tovább növelhető félhetes vagy jobb heti intervallumokban.
Terápiás dózistartomány
A betegek többségében antipszichotikus hatásra számíthatunk 300-450 mg/nap dózisokban, osztott adagokban adva. Néhány beteget alacsonyabb dózissal lehet kezelni, de van, aki 600 mg/nap dózist igényel. A teljes napi adag egyenetlenül osztható meg, lefekvéskor nagyobb aldózissal.
Nagyobb adagokra lehet szükség kisszámú betegnél a teljes terápiás hatás eléréséhez. Ilyen esetekben a dózis körültekintő (legfeljebb 100 mg-os) napi 900 mg-os emelése megengedett alapos mérlegelés után. Figyelembe kell azonban venni a nemkívánatos reakciók (különösen az epilepsziás rohamok) növekedésének lehetőségét 450 mg/napnál magasabb dózisok esetén.
A maximális terápiás hatás elérése után sok beteget hatékonyan fenntarthatunk alacsonyabb dózisok mellett. Ezért ajánlatos az adagokat óvatosan lefelé titrálni. A kezelésnek legalább 6 hónapig kell tartania. Ha a napi adag nem haladja meg a 200 mg-ot, célszerű lehet naponta egyszer, este beadni.
A Leponex tervezett abbahagyása esetén az adag fokozatos csökkentése javasolt 1-2 hét alatt. Ha a kezelést hirtelen le kell állítani (pl. Leukopenia esetén), a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni a pszichotikus és kolinerg elvonási tünetek kiújulására (lásd 4.4 pont).
A kezelés újrakezdése
Azoknál a betegeknél, akik több mint 2 nappal az utolsó Leponex dózis után, 12,5 mg-mal (25 mg-os tabletta fele) kell újra kezdeni az első napon egyszer vagy kétszer. Ha ez az adag jól tolerálható, akkor az adagot a terápia szintjéig gyorsabban lehet titrálni, mint amit a kezelés kezdetén ajánlottak. Azonban egy olyan betegnél, akinek a kezdeti beadás után korábban légzési vagy szívmegállása volt tapasztalható (lásd 4.4 pont), de akinek az adagját később sikeresen titrálták a terápiás dózisra, rendkívüli óvatossággal kell eljárni az új titrálás során.
Az öngyilkossági viselkedés kockázatának csökkentése skizofrénia és skizoaffektív rendellenesség esetén
A Leponex kezelésre rezisztens skizofréniában szenvedő betegeknél történő alkalmazását illetően a fenti 4.2 pontban leírt adagolási javaslatokat és adagolási módot a skizofréniában vagy skizoffektív rendellenességben szenvedő betegek kezelésében is be kell tartani.
Legalább 2 évig tartó Leponex-kezelés javasolt az öngyilkossági viselkedés csökkent kockázatának fenntartása érdekében. Javasoljuk, hogy kétéves kezelés után értékeljék újra a beteg öngyilkossági magatartásának kockázatát, majd a Leponex-kezelés folytatásáról szóló döntést rendszeres időközönként vizsgálják felül, a kezelés során a beteg öngyilkossági kockázatának alapos értékelése alapján.
A Parkinson-kór során előforduló pszichotikus rendellenességek a szokásos kezelés sikertelensége esetén
A kezdő adag nem haladhatja meg a napi 12,5 mg-ot (egy 25 mg-os tabletta fele), és este kell bevenni. Ezt követően az adagot 12,5 mg-mal kell emelni, maximum heti két emeléssel, maximum 50 mg-ra, amely dózis csak a második hét végéig érhető el. Ha lehetséges, a teljes napi adagot egyetlen adagban kell beadni este.
Terápiás dózistartomány
Az átlagos effektív dózis általában 25 és 37,5 mg/nap között van. Ha az 50 mg-os kezelés legalább egy hete nem vált ki kielégítő terápiás választ, az adagot óvatosan, 12,5 mg/hét-rel meg lehet emelni.
Az 50 mg/nap dózist csak kivételes esetekben szabad meghaladni, és a maximális 100 mg/nap dózist soha nem szabad túllépni.
Az adag emelését korlátozni kell, vagy késleltetni kell, ha ortosztatikus hipotenzió, markáns gyengülés vagy zavartság lép fel. A kezelés első heteiben ellenőrizni kell a vérnyomást.
Ha a pszichotikus tünetek teljes remisszióját legalább 2 héten belül sikerült elérni, a motoros állapot miatt szükség esetén növelhető az antiparkinson gyógyszerek adagja. Ha ez pszichotikus tünetek megismétlődéséhez vezet, a Leponex dózisa 12,5 mg/héttel, maximum 100 mg/napra emelhető egy vagy két részre osztva (lásd fent).
A kezelés végén az adag fokozatos, 12,5 mg-os csökkentése ajánlott legalább egy hét (előnyösen két hét) alatt.
Neutropenia vagy agranulocytosis esetén a kezelést azonnal le kell állítani, a 4.4 pontban leírtak szerint. Ebben az esetben fontos a páciens szoros figyelemmel kísérése, mivel a tünetek gyorsan visszatérhetnek.
Különleges populációk
Szívbetegségben szenvedő betegek (figyelmeztetés: súlyos szívbetegségek ellenjavallt) az első napon egyszerre 12,5 mg kezdő adagot kell kapniuk, ezt követően az adagot lassan és kis lépésekben kell növelni.
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknek az első napon egyszerre 12,5 mg kezdő adagot kell kapniuk, ezt követően az adagot lassan és kis lépésekben kell növelni.
Májkárosodás
Májkárosodásban szenvedő betegeknél a Leponex-et körültekintően és a májfunkciós tesztek rendszeres ellenőrzésével kell alkalmazni (lásd 4.4 pont).
Gyermekek és serdülők
Gyermekgyógyászati vizsgálatokat nem végeztek. A Leponex biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták.
60 éves és idősebb betegek
60 éves betegeknélés több a kezelést különösen alacsony dózissal (12,5 mg, amelyet az első napon egyszer adtak be) kell kezdeni, és a későbbi dózisnövelést napi 25 mg-ra kell korlátozni.
4.3 Ellenjavallatok
Ismert túlérzékenység a klozapinnal vagy a Leponex bármely segédanyagával szemben.
Olyan betegek, akik nem képesek rendszeres vérvizsgálatra.
Anamnézisében toxikus vagy idioszinkratikus granulocytopenia/agranulocytosis (a kemoterápia által kiváltott granulocytopenia/agranulocytosis kivételével).
A csontvelő működésének zavara.
Elégtelenül kezelt epilepszia.
Alkoholos és egyéb mérgező pszichózisok, kábítószer-mérgezés, kómás állapotok.
A keringés összeomlása és/vagy központi idegrendszeri depresszió bármilyen okból.
Súlyos vese- vagy szívbetegség (pl. Szívizomgyulladás).
Hányingerrel, étvágytalansággal vagy sárgasággal járó aktív májbetegség; progresszív májbetegség, májelégtelenség.
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
Különleges óvintézkedések
Mivel a Leponex agranulocitózissal társul, a következő óvintézkedések kötelezőek:
Azok a gyógyszerek, amelyekről ismert, hogy jelentősen elnyomják a csontvelő működését, nem alkalmazhatók egyidejűleg a Leponex-szel. Ezenkívül kerülni kell a hosszú hatású depó antipszichotikumok egyidejű alkalmazását, mivel ezeket a potenciálisan mieloszuppresszív gyógyszereket nem lehet gyorsan eltávolítani a szervezetből olyan helyzetekben, amikor erre szükség lehet, pl. granulocytopeniában.
Azok a betegek, akiknek kórtörténetében primer csontvelő-betegség szerepel, csak akkor kezelhetők, ha az előnyök meghaladják a kockázatokat. Mielőtt a Leponex-et kapnák, állapotukat egy hematológusnak alaposan át kell értékelnie.
A jóindulatú etnikai neutropenia által kiváltott alacsony LVC-értékű betegeket különös gonddal kell ellátni, és a Leponex-et csak hematológus beleegyezésével szabad adni.
A Leponex-et szigorú felügyelet mellett kell kiadni, a hivatalos ajánlásoknak megfelelően.
A fehérvérsejtszám (LKC) és az abszolút neutrofilszám (APN) monitorozása
A fehérvérsejteket (LCC) és a differenciál vérképeket a Leponex-kezelés megkezdése előtt 10 napon belül el kell végezni annak biztosítása érdekében, hogy csak normális leukocita-számmal (≥ 3,5x10 9/l) és abszolút neutrofilszámmal (APN) rendelkező betegek kapják a Leponex-et. ≥ 2,0 x10 9/l). A Leponex-kezelés megkezdése után az LV és az APN számát rendszeresen ellenőrizni kell, és hetente kell ellenőrizni 18 hétig, majd legalább 4 hetente a kezelés folyamán és négy héten keresztül a Leponex teljes abbahagyása után.
A gyógyszert felíró orvosnak teljes mértékben be kell tartania az előírt biztonsági utasításokat. Minden ellenőrzéskor emlékeztetni kell a beteget, hogy fertőzés esetén haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a kezelőorvossal. Különös figyelmet kell fordítani az olyan influenzaszerű tünetekre, mint a láz, a torokfájás vagy a fertőzés egyéb jelei, amelyek neotropeniára utalhatnak. Ha a fertőzés jelei vagy tünetei megjelennek, azonnal differenciál vérképet kell végezni.
Alacsony az LKC és/vagy az APN száma
Ha a Leponex-kezelés első 18 hetében az LV-k száma közötti értékre csökken 3,5x10 9. / l a 3,0x10 9. / l és/vagy APN közötti értékre 2,0x10 9. / l a 1,5x10 9. / l, hematológiai vizsgálatokat hetente legalább kétszer kell elvégezni.
18 hetes Leponex-kezelés után hematológiai vizsgálatokat kell végezni legalább hetente kétszer, ha az LVC-k száma a 3,0x10 9. / l a 2,5x10 9. / l és/vagy APN közötti értékre 1,5x10 9. / l a 1,0x10 9. / l.
Ezen túlmenően, ha kiderül, hogy az LVC-k száma jelentősen csökken a kiindulási értékhez képest a Leponex-kezelés alatt, meg kell ismételni az LVC-k számát, és differenciált vérképet kell végezni. Jelentős csökkenést az LKC számának egyszeri csökkenésével határozunk meg 3,0x10 9. / l vagy több, vagy kumulatív csökkenése 3,0x10 9. / l vagy több három hét alatt.
A Leponex-kezelést azonnal le kell állítani, ha az LVC-k száma kevesebb, mint 3,0x10 9. / l vagy az APN kisebb, mint 1,5x10 9. / l a kezelés első 18 hetében, vagy ha az LV-k száma kevesebb, mint 2,5x10 9. / l vagy az APN kisebb, mint 1,0x10 9. / l az első 18 hetes kezelés után. Ezt követően a CPC-szám és a differenciál vérkép vizsgálatát naponta el kell végezni, és a beteget szorosan figyelemmel kell kísérni az esetleges influenzaszerű tünetek vagy egyéb fertőzésre utaló jelek tekintetében. A Leponex abbahagyása után hematológiai vizsgálatokra van szükség a hematológiai gyógyulásig.
Ha a Leponex-kezelést abbahagyják, és az LKC száma tovább csökken 2,0x10 9. / l és/vagy APN alatt 1,0x10 9. / l, ennek az állapotnak a kezelését tapasztalt hematológusnak kell vezetnie. Ha lehetséges, a beteget a hematológiai osztályra kell irányítani, ahol szükség lehet a GM-CSF (granulocita-makrofág kolóniastimuláló faktor) vagy a G-CSF (granulocita kolóniastimuláló faktor) protektív izolálására és beadására. A kolóniastimuláló faktorok abbahagyása ajánlott, amikor a neutrofilszám magasabbra emelkedik 1,0x10 9. / l.
Azokat a betegeket, akik a fehérvérsejtek hiánya miatt abbahagyták a Leponex alkalmazását (lásd fent), nem szabad újra beadni.
Javasoljuk, hogy a hematológiai értékeket két egymást követő napon végzett két vérvizsgálattal erősítsék meg. A Leponex alkalmazását azonban az első vizsgálat után fel kell függeszteni.
1. táblázat Vérellenőrzés a Leponex-kezelés első 18 hetében