felborulni, -í, -ia, rozk. hívd doc.
1. (kit, mit) erőszakkal okozni valakinek, valaminek a bukását, földre dobni, leütni, leütni: z. az ellenfél a földre, a porba, a homokba, a vízbe, a fűbe;
tól től. valaki a hátán, a vállán;
tól től. váza, z. fa;
Van egy kidőlt tölgy. (Kuk.) A kutya elgurult a gyermekén. (Jégé) Meg kellett kapaszkodnia egy lóban, hogy ne guruljon át a viharban. (Min.) Gabona hengerelt rothadás a gyökérnél (Taj.) Hengerelt, fekve az esőtől;
pren. Spara a szobában Mocikát gördítette az ágyra (Taj.) Fáradtságtól leesett, kimerült.
2. (mi) összeomlás, összeomlás, összeomlás: z. valamit rúgni;
A szél fújta és a fejünkre gördítette (görbe házikót). (Jil.) Az öreg kunyhót egy nagy lavina omlotta össze. (Bedn.) A méhészet súlyosan megrongálódott, poros volt;
pren. A szabadság szó zűrzavaros képzeletükben porba sodorta az összes tilalmat (Urb.), Ami miatt megszűntek betartani, megszüntették őket.
3. dil. (mi van kivel) továbbgurulni, valakit megverni valamivel: (Dodo) felnyögött, mintha követ dobtak volna rá. (Igen.)
4. (mit kinek, mire hígítson) tulajdonítson bűntudatot, felelősséget stb. valamiért valakinek: Lopást loptak el Romanit. (Glow) Ha annyira félsz, akkor engem rój a hibára. (Kuk.) Púplava az oroszokat okolja. (Hec.) Jano az egész szerencsétlenséget a lóra dobta. (Ábra) Ez az a Daxner, akire a szombati urak megverték volna a hegyeket (Bodic.) Minden lehetséges váddal vádolták meg.
5. kifej. (mit kinek, mire) mozgatni a gondokat, felelősségeket stb. na dakoho: z. valakinek minden terhet;
A tekercset is a nyakamra akarta gördíteni. (Skal.) Húzza őt (döntés) valaki más vállára. (Fog.) Mindenki a dicsőséget dicsőítette a kovács Hreščának. (Tat.);
ned. tekerj 4-re, 5-re és tekerj, -uje, -ují
1. kifej. (mire, mire, hova, kire) teljes súlyával, tehetetlenül feküdni képes, dobja: z. hátul;
tól től. vigasztalni (csillagok);
tól től. a fa alatt (Cal.);
tól től. valakinek;
Felkértek aludni, összeesni és aludni. (Ondr.) Janko Krap nehezen gurult be egy fonott székbe. (Min.) Felkapaszkodott a sütőre, és egy handierbe gurult. (Jas.);
pren. (Samko) újból magába vagy a paplanokba gurul, és egészben eltűnik.
2. kifej. (hallgatólagosan mire, mire, hová;
class = "sc" /> kire) esni tehetetlenül, összeomlani (élőlényekről súlyos vagy halálos sérülés, eszméletvesztés stb. után);
a fák kivágása után al. cáfolat), aratni: z. nem is vágott (Jégé);
tól től. a halomig (Jégé);
Matthew olyan szerencsétlenül gördítette a fejére a wallachi házat, hogy az felborult és meghalt. (Taj.) Amikor abbahagyom (megcsinálom), kiéhezek az éhségtől és a fáradtságtól. (Fr. King) Elvesztette egyensúlyát és eszméletlenül a földre zuhant. (Egy csapat.)
3. összeomlás, összeomlás: z. cölöpön, cölöpön;
Az oszlop elsüllyedt, az épület beomlott. (Hlb.) (Pub) egy nap alatt legördül. (Tim.) Ha a parton is elkapna, összeomlana vele. (Urbk.)
4. kifej. (kire, minek akár azonnal.) esni, lefeküdni, lebukni: Felhők hullottak a csendes völgyre, vastagok és nehézek, mintha fojtani akarnák. (Bedn.) Amikor esteledett és sötét lett, a németek gyertyát gyújtottak. (Heč.) Nagy szerencsétlenség ért minket (J. Kráľ) kihatott ránk.
5. dil. (honnan) gurul, gurul (lefelé): Csak hirtelen hullott egy kő valahonnan az áramlásába. (Jes.);
pren. Nagy teher (Kuk.) A szívéből esett le. Megszabadult a gondoktól, a szenvedéstől.