2018-03-26 (frissítve: 2018-04-04)

macko

Pavel MACKO altábornagy, a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek vezérkari főnökének helyettese. [TASR/Pavol Zachar]

Megjegyzések Nyomtatás E-mail Facebook Twitter LinkedIn WhatsApp

Pavel MACKO altábornagy az észak-atlanti szövetségbe és az Európai Unióba való belépést tartja a független szlovák hadsereg negyedszázadának legnagyobb történelmi mérföldkövének. Szerinte a szlovák védelem már egyértelműen ezekben a struktúrákban horgonyzik, és nem keres alternatívát.

Macko tábornok korábban a NATO-struktúrákban szolgált Heidelbergben és Kabulban. A lengyelországi Bydgoszczban működő NATO Szövetséges Erők kiképzőközpontjának parancsnokaként 2011 és 2013 között a legmagasabb rangú szlovák volt a Szövetség struktúráiban. 2014 óta a Szlovák Köztársaság fegyveres erőinek vezérkari főnökének helyettese.

Melyik mérföldkő volt a független szlovák védelem és az évszázad utolsó negyedének fegyveres erőinek történetében a legfontosabb az ön szempontjából?

Az első fontos pont az volt, hogy a fegyveres erők nem a porból kerültek elő, hanem simán folytatták az egykori cseh-szlovák hadsereg nemzetközi tevékenységét. A szlovák hadsereg nagyon gyorsan bebizonyította, hogy képes cselekvésre és sikeresen képes működni a nemzetközi környezetben. Röviddel a Szlovák Köztársaság létrehozása után az UNPROFOR művelet részeként egy jelentős szlovák kontingentot vetettek be a Balkánra.

Hozzájárulásunk jelentős volt. Olyan ország voltunk, amely csak a közelmúltban vonult ki a Varsói Szerződésből, de foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy mely biztonsági struktúrákban fog horgonyozni és aktívan részt venni a nemzetközi katonai missziókban.

A második mérföldkő a Partnerség a Békéért aláírása volt. Mi voltunk az egyik első aláíró ország és elkezdtünk részt venni az Észak-atlanti Szövetség egyes testületeiben. Magam fiatal tisztként elmentem a nemzeti fegyverkezési igazgatók felvásárlási munkacsoportjába, ami valami láthatatlan volt. A NATO központjában voltak embereink, és részt vehettünk a tevékenységében, és láthattuk, hogyan működik a Szövetség.

Közös európai védelem: Régi bor új palackokban?

A PESCO (Állandó Strukturált Együttműködés) révén az Európai Unión belüli megerősített védelmi együttműködés 2017 végén nagy rajongással indult el. De csak az idő fogja megmondani, hogy lehet-e valami fontosat elérni vele - írja a NICK WITNEY.

Jelentős mérföldkő volt a NATO-tagsági cselekvési terv és az előcsatlakozási erőfeszítések aláírása, amelyek a fegyveres erők alapvető átalakítására tett erőfeszítésekkel tetőztek. Az ezredforduló elején elfogadták a fegyveres erők fejlesztésének hosszú távú tervét - a 2010. modellt, ugyanakkor már elfogadtuk az alapvető stratégiai, biztonsági és védelmi dokumentumokat. Formálisan ez az időszak a prágai csúcstalálkozón meghívott NATO-nak tetőzött. A legnagyobb történelmi mérföldkő végül a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás volt.

Hogyan nyilvánult meg mindkét csatlakozás az állam védelmében?

A minisztérium tevékenységének minden területén megnyilvánultak. Egy elit klub, de a hatékony struktúrák részévé váltunk. Elkezdtük összekapcsolni védelmi rendszereinket a szövetségesekkel.

Szerencsés voltam, hogy még az első katona voltam, aki teljes jogú tagja voltam a NATO integrált parancsnoki struktúrájának. Magas pozíciót töltöttem be a központban, és 21 tagországból irányítottam tagokat. Addig csak partnersejtekben voltunk, így valami teljesen új volt.

Csapataink érkezése lenyűgöző volt, mivel jó embereket választottunk ki, és az év során több mint száz fenntartott pozíciót foglaltunk el a NATO-struktúrákban. Megalapozott talajt nyertünk a lábunk alatt, és fokozatosan teljes jogú taggá váltunk, még a partnerek általi elfogadás szempontjából is.

Sokakat manapság gyakran jellemez a közös hadsereg elvesztett dicsőségének érzete, de az is, hogy a hadseregben és az ország általános védelmében sokkal rosszabb a helyzet, mint 25 évvel ezelőtt. Hasonló érveket érzékel?

Természetesen bonyolultabb. Ha a védelmi állapotról beszélünk, akkor beszélnünk kell a kontextusról és arról az időről is, amelyben azt értékeljük. Az 1990-es évek a felszabadulás korszaka voltak: véget ért a hidegháború, sok antidemokratikus rendszer bukott. Bár a helyi konfliktusok, például a Balkánon, még mindig tartottak, nem volt nagyobb konfliktus, a fegyveres erőket drámai módon csökkentették világszerte.

Ma hamis benyomás lehet, hogy sokkal rosszabb helyzetben vagyunk, különösen például a mennyiséget tekintve. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy csatlakozásunkkor a Szövetség nem egy nagyszabású konvencionális konfliktusra, sem a saját intenzív védekezésére készült, bár ez volt és ma is a fő feladata. A hangsúly az expedíciós műveleteken és a válságkezelésen volt. Stratégiai dokumentumaink is erre épültek, ahol a fő cél a szolidaritásban való részvétel volt a Szövetség tevékenységében.

Időközben az infrastruktúra, az egységek számának, a felszerelések mennyiségének és az arzenálok számának általános csökkentésével számottevő csökkenéssel foglalkoztunk. Szerettünk volna kicsi, modernizált és jól képzett erőket, amelyek képesek a világ bármely pontjára bevetni. Ez pedig nagy erőforrásokat igényelt mindkét folyamathoz egyszerre, de fokozatosan egyre kevesebbet kaptunk.

De hol tükröződött a modernizáció? Ez nem történt meg a technológiában és a berendezésekben.

A legnagyobb sikert a fegyveres erők személyi állományának átalakítása és annak szakszerűsítése jelentette. A csökkenő erőforrások ellenére a képzés és a felkészülés megváltozott. A jelenlegi tisztek gondolkodásmódja és tapasztalata összehasonlíthatatlan a csehszlovák hadsereggel azonos rangsorban.

Amit elvesztettünk, az a megfelelő fegyverzet és technológia mennyisége és rendelkezésre állása. Nem sikerült modernizálnunk őket, a fő fegyverrendszerek fokozatosan elhagytak bennünket. Sem a társadalom részéről, sem az általános biztonsági helyzetben nem voltak ösztönzők. Csak bizonyos részeket modernizáltunk, ami szkepticizmust váltott ki katonáinkban is.

Mégis, azt hiszem, továbbléptünk. Modern felépítéssel és modern gondolkodású emberekkel rendelkezünk, csodálatos tapasztalatokkal, de túl kell lépnünk a technológiai küszöbön is.

Sőt, 2014 után az egész biztonsági környezet és a nyers erő alkalmazásának tendenciája megváltozott, és egy nagyobb fegyveres konfliktus már nem zárható ki. Ezért vissza kell térnünk a Szlovák Köztársaság védelmére, mint a fegyveres erők fő küldetésére, és ennek megfelelően ki kell igazítanunk a struktúrákat és a képességeket.

# SBF2016 panel - tudjuk, hol vagyunk és merre tartunk. "végre építjük" a gént. Macko pic.twitter.com/Dy8K0aW4HQ

- Radovan Javorcik (@RadovanJavorcik) 2016. október 3

A tavalyi év azonban több szempontból is viszonylag úttörő volt a szlovák védelem modernizálása szempontjából.

2016-ban és tavaly készítettünk egy új biztonsági stratégiát, egy védelmi stratégiát, egy katonai stratégiát, de egyúttal egy hosszú távú tervet is a fegyveres erők fejlesztésére 2030-ig. Szövetség és az Európai Unió. A korábbi dokumentumokban figyelembe vettük tagjainkat, de ez nem volt érezhető.

A hadügyminiszterek jóváhagyták a PESCO első kötelező rendelkezéseit és projektjeit

A várakozásoknak megfelelően 17 katonai projektet hagytak jóvá, és az első két, jogilag kötelező erejű dokumentumot jóváhagyták a védelmi törzsben részt vevő 25 ország számára.

A varsói csúcstalálkozó után egyértelműen kijelentettük, hogy Szlovákia védelme és biztonsága is a mi dolgunk. Nem csak fogyasztók lehetünk, hozzájárulhatunk a külső műveletekhez, és nem támaszkodhatunk a szolidaritásra, mint biztonságunk garanciájára. Ma azonban védekezésünk valóban a kollektív védelem rendszerében van rögzítve, és ezeknek a struktúráknak már nem keresünk alternatívát.

Ez megfelel a modernizáció szemléletének alapvető áttörésének, amikor negyedszázad után végre közeledünk a fegyveres erők magjának, fő harci erejüknek és a szükséges fegyverzetnek a modernizálásához. Első alkalommal nemcsak ambiciózus, hanem erőforrásokkal fedezett hosszú távú tervünk is van a fegyveres erők védelme és fegyverkezése fejlesztésére.

Tavaly új kapuk nyíltak a védelmi szférában az európai képességeken belüli nagyobb együttműködés érdekében. Az Állandó Strukturált Együttműködés Az Európai Védelemben (PESCO) megalakulása azonban veszélyezteti a NATO együttműködését és további fejlődését?

Két dolgot kell megvalósítani: mi a valódi védelmi képesség és mi az intézmény. Az EU és a NATO egyaránt kétféleképpen tekinthető meg. A NATO, mint olyan államok konglomerátuma, amelyek egyesítették kollektív védelmi képességeiket; valamint a politikára és a gazdaságra nagyobb hangsúlyt fektető Unió, ahol a védelem még mindig nem a fő szempont.

Az intézetekben gyakrabban fordulhat elő ismétlés. Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy sok minden másolódik. De a védelmi képességeket tekintve államként csak egyetlen fegyveres erőnk van, amelynek képesnek kell lennie itthon és külföldön is működni a válságkezelés terén. Nincs lehetőségünk arra, hogy két fegyveres erőnk legyen - egy az EU-nak és egy a NATO-nak.

Az ambiciózus és befogadó PESCO esélyt jelent a védelmi ipar számára (VIDEO)

Az Európai Unió Állandó Strukturált Védelmi Együttműködése (PESCO) egy fiatal projekt, ám ambiciózus tevékenységként, a megfelelő időben és megfelelő helyen érkezve az Európai Védelmi Együttműködési Testület résztvevői: Megállapodtak a jelenlegi beállítások és a jövőbeni lehetőségek.

Ha új képességre teszünk szert, akkor minden elvégzett feladathoz megvan. A PESCO főként a deficittel és az új képességekkel foglalkozik. Ezért nem látok ebben alapvető ellentmondást. Tekintettel az Európai Unió jelenlegi politikai integrációjának állapotára, még nem egy nemzetek feletti európai hadseregre van szükségünk, hanem erős nemzeti erőkre, amelyek képesek együttműködni mind a NATO-n, mind az Unión belül. Kinek vonatkozna egyáltalán és hogyan finanszíroznák? Az európai integráció nincs olyan messze.

Hasonlóképpen néhány évvel ezelőtt szó esett az Európai Unió közös külpolitikájáról, amelyet a pálya szélén építettek. Ma az európai diplomácia vezetője, Federica Mogherini napi szinten aktívnak tekinthető, növekszik szerepe és ereje.

Minden fejlesztés alatt áll, de egyelőre nem tudom elképzelni, hogy egyetlen európai hadsereg lenne. Lehet valamilyen magasabb szintű együttműködés és integráció, vagy multinacionális egység. De ez mindig csak a tagállamok hozzájárulásának kérdése.

Filozófiánk szerint a közreműködőknek valóban hozzá kell járulniuk a jó európai védelemhez. A NATO is csak egy intézmény, és nincsenek fegyveres erői. Egységei egyes országokból származnak. Talán ez az út az EU számára is. De nem zárom ki, hogy egyszer más lesz.

A PESCO szlovák védelmi projektje összekapcsolja a katonákat, a kutatást és a fejlesztést - állítja egyik szerzője

Bár eddig csak Olaszország csatlakozott hivatalosan a szlovák Euroartillery projekthez, egyik szerzője, VLADIMÍR KAVICKÝ ezredes szerint további 13 ország érdekli. A nagyszabású projekteket az Európai Unió finanszírozza az állandó strukturált együttműködés (PESCO) révén.

Tavaly a Szlovák Köztársaság egyértelműen kijelentette, hogy az Unió védelmi magjához kíván tartozni. Szlovákia szintén előkészíti saját projektjét, és többükben részt akar venni a PESCO-ban. Miért ilyen gyors fejlődés és talán váratlanul nagy és aktív érdeklődés?

A biztonsági környezet változik, sőt a NATO-n belül is Európa részesedése a kollektív biztonságból véleményem szerint nem megfelelő. Nagyon nem akarjuk és nem is lehetünk csak hivatalos résztvevői egy "kirándulásnak". Ha valamiben részt akarunk venni, annak értelmesnek és output-orientáltnak kell lennie, ami szintén hasznos számunkra. Olyan képességeket szeretnénk elérni, amelyek nem csak a Szövetségen vagy az Európai Unión belül térülnek meg, hanem különösen nekünk.

De ez a következő hetek, hónapok és talán évek kérdése. A PESCO nem a beszerzésről szól, hanem az olyan képességek hosszú távú fejlesztéséről, amelyeknek az Unió jelenleg nincs, és amelyek megszerzése évekig is eltarthat. Úgy gondoljuk azonban, hogy így juthatunk el hozzájuk még a kisebb országok számára is, amelyek nem is engedhetnék meg maguknak bizonyos képességek megszerzését.

Megjegyzések Nyomtatás E-mail Facebook Twitter LinkedIn WhatsApp