tekintély

A volt Csehszlovákiában a háborúk közti képzőművészet egyik legkiemelkedőbb és legritkább személyisége volt.

Veľké Kostoľany/Pozsony, július 4. (TASR) - Július 4-én, szombaton 70 év telik el a 20. század első felének egyik legtehetségesebb szlovák művészének, Cyprián Majerník halálának.

A volt Csehszlovákiában a háborúk közti képzőművészet egyik legkiemelkedőbb és legritkább személyisége volt. Erkölcsi művészi tekintéllyé vált a fiatal művészgeneráció számára. Rövid élete során rendkívüli elismerést élvezett Csehországban, valamint Szlovákiában, mint kiváló festő és kivételes ember. Jan Zrzavý (1890-1977) cseh művészek legendája róla azt mondta, hogy művészi-társulási életének sok éve alatt nem is ismeri a művészek között olyan nemes, tapintatos, kedves és szelíd embert, mint Majerník. "A nyugdíjasok közül kevesen mögött olyan szépek az emlékek, hálával és hálával töltve el, hogy szerencsénk volt találkozni vele és megtisztító sugárzásába borítani.".

Majerík első nyilvános előadásait nem mindig csak kedvezően fogadták. Azt is írták, hogy művei összekeverik a színt és a forma kétségbeesését. Nem mások, mint egy különcség, amelynek ráadásul önmagában még szlovák eredetű mákja sincs. Munkáit az ügyetlen festői kézírás és a hagyományos szlovák témákban megjelenő balladaromantikus pátosz magabiztos elutasítása váltotta ki. Az első önálló kiállítást Cyprián Majerník valósította meg 1935-ben Prágában. 37 akvarellt, gouache-t és olajfestményt mutatott be rajta. Ezt követően felvették az Umělecká beseda-be (UB). Ő készítette el a második és egyben utolsó önálló kiállítást 1940 őszén. 1942-ben elnyerte az UB éves díját a Riders festményért. Munkájának átfogó kiállítását 1946-ban a cseh művészek blokkja, Myslbek szervezte. Ugyanez év óta a látogatók számos kiállításon láthatták a volt Csehszlovákiában, de Európában is. 2009-es születésének századik évfordulója alkalmából tisztelegtek előtte otthon, Szlovákiában. A Mirbach-palota pozsonyi Városi Galériájában (GMB) elkészítették eddigi legnagyobb szerzői kiállítását.

Majerník két nemzeti művészeti kultúrához tartozott. Az egyik legelismertebb és legnépszerűbb művész volt. Annak ellenére, hogy Csehországban él és dolgozik, nem szakította meg a kapcsolatot szülőföldjével. 1941 áprilisában jött Szlovákiába, hogy meglátogassa szüleit és művészeti formáit. Munkája keretében Szlovákiába is jelentkezett. A műben az általa megélt idő drámáját és tragédiáját, a fasizmus borzalmát és a jónak a rossz felett való győzelmébe vetett hitet ábrázolta. A művészet révén felhívta a figyelmet a vallási sötétségre, érzékenyen érzékelte az emberek háborús szenvedéseit. Tudta, hogy a festménynek korának igazságát kell kifejeznie. Modern allegóriái visszaverődtek barátai (Vincent Hložník, Ján Želibský, Bedřich Hoffstädter) munkájában is. 1943-ban azért jött Szlovákiába, hogy megerősítse az 1909-es generáció pozsonyi és prágai ága közötti kulturális és politikai együttműködést.

Az 1930-as évek első felében Majerník munkásságában a falu témái voltak túlsúlyban, de elszíntelenedtek és falusi idill nélkül. Aztán a fasizmus, de a jelentő betegség (szklerózis multiplex) fellendülése alatt szomorúság és melankólia kúszott festményeire. Festményein a menekültek, foglyok, zarándokok gyakori motívumok, kifejezve ezzel az értelmetlen gyilkosság szörnyűségét a háborúban. Később konkrét események inspirálták (polgárháború Spanyolországban, fasizmus Németországban). Leghíresebb festményei: Don Quijote, A járőr, A lovasok, a Menekültek rajzok és festmények sorozata, A hallatlan találkozás, Az emigránsok, a Partizán járőr és mások. A mélybarna tónusok és az aranysárga jellemzi végső munkáját, amely elválaszthatatlanul összekapcsolódik a 20. századi modern, humanista szlovák festészettel.

A második világháború vége felé Majerník egészségi állapota nagymértékben romlott. Tíz évvel a betegség megjelenése után gyakran depressziós volt. 1945-ben feleségül vette hosszú barátnőjét, Karla Kukačkovát. Prágai lakásért folyamodott, de még ez sem akadályozta meg abban, hogy élethez nyúljon. Kiugrott a lakás ablakán.

Cyprián Majerník 1945. július 4-én halt meg Prágában. A Vinohrady temetőben temették el. 1949 áprilisában maradványait egy díszsírba szállították a prágai Vyšehrad temetőben. A feleségét 1970-ben temették el vele.

Cyprián Majerník művész a Generácia 1909 művészeti csoport prágai részének tagja volt. Ján Mudroch-szal, Ján Želibskýval, Bedřich Hoffstädterrel és másokkal együtt a progresszív művészi avantgárdhoz tartoztak. Az elkövetkező fasizmus idején a művészek ez a generációja melléknevet is kapott "az idő lelkiismerete". Halála után Majerník megkapta a memorandumban a Szlovák Nemzeti Díjat (1946), az állami díjat in memoriam a háborús időszak festményeinek ciklusáért (1947), a TG Masaryk Tanács Memoriamban a demokrácia és az emberi jogokért érdemeiért (1991). munkájáért és hozzáállásáért. Az emléke iránti tiszteletből 1957-ben Pozsonyban galériát hoztak létre, amelyet Ciprus Majerník Galériának (GCM) neveztek el. Később bezárták, és Pozsony óvárosának önkormányzata 2008. április 30-án a Ziči-palotában folytatta tevékenységét a nyitva a zártig nyitó kiállítással. Az abszurdum az idén márciusi újbóli bezárása, amikor a városrész nem adott támogatást működéséhez.

Ciprus Majerník életét és munkásságát 1967-ben, a második bélyegszám megjelenésekor is megtisztelték "Művészet". Cyprián Majerník: Don Quijote bélyegző is megjelent benne. 2007 óta a nagyszombati Ján Koniarik Galéria adományozza "CYPRIAN-díj". Majerníkről kapta a nevét, és a cseh és szlovák művészeti életből származó, legfeljebb 35 éves fiatal művészeknek szól.