A Marfan-szindróma ritka, örökletes szisztémás kötőszöveti betegség, nagy klinikai változékonysággal. Jellemző a vizuális, csontvázi és kardiovaszkuláris rendszer károsodása. A betegeket különösen veszélyezteti az aorta megnagyobbodása (aneurysma), valamint az aorta disszekciójára és repedésére való hajlam. A korai diagnózis és a megelőző intézkedések megakadályozhatják az életveszélyes szövődményeket és javíthatják a Marfan-szindrómában szenvedők életminőségét.
A Marfan-szindrómát Antoine Marfan francia gyermekorvosról nevezték el, aki már 1896-ban figyelemreméltóan hosszú végtagokat, ujjakat és lábujjakat írta le 5 éves betegében, Gabrielle-ben. A Marfan-szindróma prevalenciája az 1: 5 000 - 1: 10 000 tartományban van, nemtől, faji hovatartozástól vagy etnikai csoporttól függetlenül.
Etiológia
A fibrilin a test különböző szerveiben található meg, például a bőrben, a tüdőben, a vesében, az érrendszerben, a porcban, az inakban, az izmokban, de a szaruhártyában és a szemlencse szuszpenziós készülékében is (zonula ciliaris).
A Marfan-szindróma öröklődése autoszomális domináns. Az esetek körülbelül 75% -ában a betegség egy szülőtől öröklődik, a fennmaradó 25% -nál ez egy "de novo" 1 mutáció. A Marfan-szindrómában (SM) szenvedő egyéneknek 50 százalékos a kockázata annak, hogy a betegséget utódaikra továbbítsák. Ha az egészséges szülőknek SM-es gyermekük van, akkor a megismétlődés kockázata nagyon alacsony, de még mindig magasabb, mint az általános populációban. Ez annak köszönhető, hogy az egyik szülőben csíra mozaik található2.
A betegséget változó expresszió3 (akár egy családon belül is) és teljes behatolás4 jellemzi, ami azonban életkorfüggő. Az 5. várakozást nem írták le az MS kapcsán.
Klinikai kép
A klinikai képet több szervrendszer változóan kifejezett részvétele alkotja. A leggyakoribb és legjelentősebb a csontváz, a szív- és érrendszeri és a vizuális rendszer megnyilvánulása. Egyéb jellemzően érintett szervek lehetnek a tüdő, a bőr és a dura mater.
Csontrendszer
- A hosszú csontok túlzott lineáris növekedése és az ízületi lazaság jellemző, az érintett egyének a legtöbb esetben magasak, karcsúak és túlságosan hajlékonyak (nem minden betegnek kell túl magasnak lennie, de magasabb, mint az előre jelzett magassága),
- a végtagok aránytalanul hosszúak a törzs hosszához képest (dolichostenomelia),
- a borda túlzott növekedése mellkas deformitásokhoz vezet: pectus excavatum és pectus carinatum,
- a scoliosis gyakori,
- a túlzott csontnövekedés és az ellazult ízületek együttese a hüvelykujj és a csukló jellegzetes tüneteihez vezet,
- az acetabulum túlzottan elmélyülhet, és felgyorsult erózió léphet fel (protrusio acetabulae),
- a mediális maleol belső forgása a láb deformálódását okozza a hátsó lábában, és lapos lábhoz vezethet,
- paradox módon egyes betegeknél csökkent lehet az ízületi mobilitás, különösen a könyökízület és az ujjak területén, a lépcső területén a megnövekedett ív található a kutya cavus értelmében,
- a csontrendszer számos tünete gyakori az általános populációban, de ha súlyosak és kombinációban jelentkeznek, kötőszöveti betegségre lehet számítani,
- a csontrendszer minden tünete már gyermekkorban jelentkezhet, és a pubertás során előrehaladhat.
Szív-és érrendszer
- aorta dilatáció a Valsalva sinusok szintjén, valamint az aorta disszekcióra és repedésre való hajlam:
- az aorta dilatációja a beteg életkorának megfelelően halad,
- az aorta dilatációjának kezdete és progressziójának sebessége nagyon változó,
- a boncolás gyermekkorban rendkívül ritka,
- mitrális szelep prolapsus (regurgitációval vagy anélkül),
- tricuspidis szelep prolapsus,
- a pulmonalis artéria proximális részének kitágulása.
Vizuális rendszer
- ectopia lentis - a lencse elhajlása a szem optikai tengelyétől:
- jellegzetes tünet, amely a Marfan-szindróma két kardinális jellemzőjének egyike (az aorta dilatációjával együtt),
- azonban a betegek csak körülbelül 60% -ánál fordul elő,
- réslámpával történő vizsgálat szükséges,
- A rövidlátás a vizuális rendszer leggyakoribb tünete, és gyermekkorában előrehalad,
- megnő a retina leválásának kockázata,
- glaukóma,
- szürkehályog.
Egyéb testek
- Dura mater - duralis ectasia - a gerincvelő burkának kitágulása a lumbosacralis régióban, ami hát-, láb-, fej-, gyengeséghez és érzékszervi zavarokhoz vezethet a térd területén,
- tüdő - hajlam spontán pneumothoraxra, bullaákra a felső lebeny területén,
- Bőr - A striae és a herniák gyakoribbak.
Diagnosztika
A Marfan-szindróma elsősorban klinikai diagnózis, amely családi kórtörténeten és számos szervrendszer tipikus megállapításán alapul. Az első nemzetközileg elfogadott kritériumokat 1988-ban fogadták el, kizárólag klinikai eredményeken alapultak, és bekerültek az ún Berlin Nosology. 1996-ban megjelent a genti diagnosztikai kritérium, amely figyelembe veszi többek között az FBN1 gén molekuláris diagnózisában elért eredményeket. 2010-ben elfogadták a felülvizsgált Genti kritériumokat, amelyeket ma is követünk. Ezek a kritériumok egyszerűbbek, mint az eredetiek, és kevesebb diagnosztikai vizsgálatot és klinikai tapasztalatot igényelnek.
Felülvizsgált genti kritériumok
Az átdolgozott diagnosztikai kritériumok szerint kettő van bíboros jelek Marfan-szindróma:
- az aorta gyökér dilatációja,
- ectopia lentis.
1. Marfan-szindróma családi kórtörténetének hiányában (új mutáció) esetén az SM diagnózisa négy esetben felállítható:
- az aorta gyökér dilatációja (Z-score5 ≥ 2,0) és a következők egyike:
- ectopia lentis,
- patogén variáns az FBN1 génben,
- a rendszer pontszáma ≥ 7,
- ectopia lentis és az aorta dilatációval járó patogén variáns az FBN1 génben.
2. Ha a Marfan-szindróma már megerősítést nyert a családban, a diagnózis első fokú rokon számára a következő három esetben tehető fel:
- ectopia lentis,
- a rendszer pontszáma ≥ 7,
- az aorta gyökér dilatációja (Z-pontszám ≥ 2,0 ≥ 20 éves korban vagy ≥ 3,0 életkorban